2015. november 29., vasárnap

ökoesküvő - második rész

Kicsit ugyan várni kellett rá, de nem hagyom a következő évre a beígért második esküvői bejegyzést :) Az esküvőről való álmodozás részemről gyakorlatilag kimerült a dekoráció tervezgetésében. Ennek ellenére elég sokáig tartott, mire véglegesült az elképzelésem.

Még az elején szeretném megköszönni a sok-sok segítséget Renczés Dórinak (aki a Vissza a természethez csapat tagja), és Nogely Moncsinak, aki meghívottként maga ajánlkozott, hogy segít dekorálni. Sokat segített a hugom, Noi és unokatestvérem Orsi is. Ez a kis csapat dekorálta a nagy napon a termet. KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!

Adott volt két stílus: bohém és rusztikus. Adott volt a helyszín, ami inkább rusztikus. Fehér falak, tégla oszlopok, fa gerendák és piros ülőfelületű székek. Nagyjából ebből indultam ki, és a többszáz fotóból, amit mások esküvőiről végignéztem.



Mivel elvárás volt, hogy az esküvői dekoráció a lehető legkevésbé terhelje a környezetet, na meg persze a büdzsénket, ezért a dekoráció nagy részét a házban, ház körül és az ismerősöknél fellelhető dolgokból oldottam meg. Szinte már klisének számítanak a befőttesüvegek az esküvőkön, de mivel minden háztartásban akad valamennyi, kár lenne nem kihasználni őket. A leáztathatatlan címkéknél elég jól bevált az olivaolaj+szódabikarbóna súrolószer. Ezek az üvegcsék alkották az asztali díszítést gyertyákkal és virágokkal megtöltve. 



A virágdíszítés elég nagy fejtörést okozott. Mint már említettem, nem vagyok híve a vágott virágoknak. Ezért először kis cserepes virágokban gondolkoztam, de mivel csak két hetem volt a dekoráció kivitelezésére (előtte csak külföldről is könnyen szállítható dolgokat volt lehetőségem előkészíteni), elvetettem azt az ötletet, hogy magam vetek levendulát vagy más kis növényt. Végülis nyár elején, amikor anyu már igencsak kezdett izgulni az esküvő miatt, szólt, hogy éppen nyílik a levendula, és az augusztus végi esküvőnkön ne számítsak számottevő mennyiségre ebből a virágból. A réti virágok közül a cickafarkban bíztam, mert folyamatosan virágzik, és nem hervad el két óra alatt a vázában. A kérdés csak az, hogy ki szed nekem cickafarkat az esküvő előtti egy-két napban akár zuhogó esőben is? A menyasszony nyilván nem ér majd rá. Végülis anyu azt mondta, hogy a levendula szárítva is ugyanolyan szép, és ő bizony leszüreteli a levendulabokrainkat. Ehhez kaptam még Dóri közvetítésével szárított sóvirágot Veronitól és Moncsi is hozott levendulát és szárított búzakalászt. Egy szó mint száz, kiderült, hogy ez elég lesz virágdíszítésnek, nem is kell élő virágban törni a fejünket. Így utólag azért is nagyon örülök, hogy szárított virággal dekoráltunk, mert a lagzi után nem landolt mindez a kukában (vagy jobb esetben a komposztdombon), hanem azóta is díszíti a lakásainkat.




Az esküvő talán leglátványosabb eleme a főasztal mögötti díszítés volt. Előző nyáron keresztapám lomtalanította a padlását. Megannyi kincset készült felaprítani! Mondanom sem kell, ebből rengeteget megmentettem, aminek nagy része azóta is csak várja, hogy foglalkozzak velük, és új lehetőséget kapjanak az élettől. Ez a projekt egyelőre még várat magára. Viszont a kidobott tárgyak között akadt három ajtólap is. Ha egy kicsit elmerülsz a külföldi bohém esküvők nézegetésében, többször is találkozhatsz régi ajtók dekorként való felhasználásával. Kedves vőlegényem tisztára sikálta az ajtókat, ezermester apukám pedig talpakra állította őket. Mivel az ajtók mögötti részt el akartuk takarni, ezért az üvegbetétek mögé a meg nem valósult menyasszonyi fátyolhoz vásárolt tüllt és karácsonyi izzósort erősítettünk. A végeredmény szerintem szuper lett! Mivel az ajtók szűkebb tért takartak, mint szerettük volna, a helyi suliból kértünk kölcsön paravánokat, amiket az étteremben talált zsákvászonnal takartunk le. 




Volt pár kép az étterem falán, amik nem illettek az esküvői elképzeléseimhez. Nem állt szándékomban a saját képeinkkel dekorálni, de annyira adta magát a lehetőség, hogy végülis nekiálltam összegyűjteni az együtt töltött majd' 10 évünk közös fotóit. A egyik különálló kép helyére pedig a kezdőbetűink kerültek parafadugókból kirakva. Úgy érzem ez utóbbit szebben is kivitelezhettem volna, de mentésgemre szóljon, hogy az esküvő előtti pár napban döntöttem el, hogy ez kerül majd a kép helyére.



A torta és a sütemények teljes mértékben anyura voltak bízva, hiszen a csládi cukrászműhelyben dolgozik. Persze küldtem neki fotókat arról, ami tetszene. A kivitelezés a keresztapám érdeme, neki is jár a vállveregetés! A torta egyébként egy szelet farönkön volt tálalva! Álmodoztam erről a különböző blogokat nézegetve, de nem gondoltam, hogy apu elkészítené. Úgy látszik az esküvői dekor fontosabb volt a szüleimnek, mint gondoltam, mert (nyilván anyu unszolására) muffinálványt is csinált kérges fából! Illetve a névkártyatartók is ezekhez illően faágakból készültek. A neveket pedig én festettem tussal.


Zsömle kutyánk is ott pózol ám a torta tetején!
 

Ezen kívül varrtam még zászlócskákat maradék anyagból. Az asztalokra kerültek menülapok is saját grafikával, amit egy kedves ismerősünk Győrög László nyomtatott ki. Varrattam natúr színű futókat, és textilszalvétákat. Ez utóbbit nem nagyon használták a vendégek, nyilván azért sem, mert a pincérek (kéretlenül) papírszalvétát is mellékeltek hozzá. Sok színes szalagot is vásároltunk, amik nem igazán kerültek felhasználásra, mert nem voltam kibékülve a műszálas alapanyagukkal. De ez csak pár aprócska hiba, amiből tanultam, ha netán valaki felkérne majd esküvődekort készíteni ;) 

Azt hiszem lehetetlen minden momentumát felsorolni az esküvőre való készülődésnek. A vendégeknek szánt köszönőajándékokról például teljesen megfeledkeztem, pedig hosszú heteken keresztül főztem a szivecskés szappanokat.

Nem is nyújtom tovább a szót, inkább nézegessétek a képeket: 


Moncsinak köszönhetjük a görcsfűz dekorációt 
a csodás szódabikarbóna szívecskékkkel.

Egy ismerősünktől rendeltük a kézműves vendégkoönyvet,
amibe sok szépet írtak a vendégeink :)










Fodor Ákos: Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.


2015. október 4., vasárnap

ökoesküvő - első rész

Megtörtént. Férjhez mentem! Minden csodálatos, ahogy eddig is az volt.
Lassan tíz éve vagyunk egy pár, két évig jártunk jegyben, egy évig terveztük az esküvőt. Szerettem volna, ha a nagy nap megfelel azoknak az elveknek, amelyekhez a kis napokon is hű vagyok, szóval igyekeztem egy "diy" ökoesküvőt megszervezni.

Azt hittem, hogy sohasem találok olyan menyasszonyi ruhát, amilyet elképzeltem. Régi ruhát kerestem. Esetleg többet, amiből kis segítséggel viselhető darabot alkotok. A B terv az lett volna, hogy kétrészes ruhát varratok, ami ugyan komplett menyasszonyi ruhának tűnik, de a szoknyát és a felső részt külön is lehet majd viselni. Ezen szerencsére nem kellett komolyabban elgondolkodnom, mert családon belül találtam olyat, aki megőrizte a ruháját, ráadásul alig kellett rajta alakítani.
A menyecske ruhával még ennyit sem foglalkoztam, csak körülnéztem a szekrényemben és sikerrel jártam. Egyébként a szoknya anyué volt, kidobásra szánt holmik közül mentettem meg még régebben.
A hajjal és a sminkkel nem kínlódtam sokat. A fodrászomban, Putyera Norbiban (aki egyébként sokat tevékenykedett a Vissza a természethez csapattal is) nem csalódtam. Sminkest semmiképp sem szerettem volna, így az esküvői smink nagy részben anyukám munkája.


Szerettük volna, hogy amennyire csak lehet, minden személyes legyen a nagy napon, és magunkat tudjuk adni. Ezért vőfélynek egy barátunkat, Renczés Balázst kértük fel. Biztosak voltunk benne, hogy ő megbírkózna a feladattal, de azért félő volt, hogy nem vállalja el. Nagy örömünkre végül igen mondott, és azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy ez egy szuper döntés volt. Az este folyamán többen is mondták, hogy ha összeházasodnak, Balázst kérik fel vőfélynek. 
A fotósunk, Dobos Bacu sem volt idegen, a párommal gyerekkoruk óta ismerik egymást. 

Zsömle kutya anyagmaradékból készített csokornyakkendőben nem pózol :)
Helyszínül egy helyi éttermet választottunk. Már az elején megbeszéltem magammal, hogy igyekszem mindenkire tekintettel lenni, és nem túl sokat extrázni. A menü kiválasztásánál az étterem főnökének arckifejezése azt árulta el, hogy a vegetariánus fogásként igényelt töltött gombafejek máris extrának számítanak. A többit a szülőkre hagytuk, ők jobban tudják mi dukál ilyekor.
Szívem szerint olyan kérésekkel álltam volna elő, hogy helyi alapanyagokból készüljenek az ételek, több vegetariánus fogás legyen, illetve általunk készített szörpöket igyanak a vendégek. De mivel azt akartuk, hogy ne csak a hozzánk hasonló csodabogarak lakjanak jól, a menü maradt a hagyományos mederben.



Minden esküvőn központi szerepet játszanak a virágok. Menyasszonyi csokorként, díszítésnél, gratulációhoz. Jobban szeretem az élővirágot. Ami még tényleg él, és nem a vázában agonizál. Az meg egyenesen felháborítja az érzékeny természetvédő lelkületemet, hogy a vágott virág nagy része Hollandiából származik. Miért kell olyan messziről virágot szállítani, ha nálunk is gyönyörű virágok nyílnak?! Milyen jó lenne egy csokor mezei virágból! 
Ilyesmikkel rágtam a vőlegény fülét, akinek nem kisebb feladata volt, mint a menyasszonyi csokrot biztosítani. Végül elhatározásra jutott, és úgy döntött, megpróbál megfeleni a szívem vágyának, és maga készíti el a csokrot. Milyen jól tette! Tudomást szerzett egy nénikéről a faluban, akinek gyönyörű virágoskertje van, és felkereste. A virágkötésnél segítséget nem fogadott el. Az eredmény itt látható:


A dekoráció viszont teljes mértékben az én feladatköröm volt, és mivel ezen aztán tényleg nem múlt a vendégek jókedve azt csinálhattam, amit akartam. Erről viszont egy következő bejegyzésben számolok majd be.

2015. július 5., vasárnap

Bádogbögre, repohár - újra bögrekampányolunk!

Itt a nyár, és mi újra bögrekampányolunk! A mátyusföldiek számára az év nyitóbulija az Alsószeli Jurtanapok, ahol tavaly mi is lőttünk pár bögrés fotót. Hatalmas örömünkre idén repohárba is kérhettük a sört vagy a kofolát! Bár a repohár gyönyörű grafikát kapott, mi továbbra is a saját bögrénk mellett tettük le a voksunkat.

A szervezőknél érdeklődve kiderült, hogy a repohár a fesztivál közönségének körében korántsem talált olyan lelkes fogadtatásra, mint amilyen a személyes reakcióm volt. Megkérdeztem Tirinda Katát és Keszler Zolit, akik az italt mérték a szomjas fesztiválozóknak, hogy mit szólt a nép ehhez az környezetbarát újításhoz.

Kata
: A poharaknak valaki nagyon örült, valakit rá lehetett egy szép mosollyal beszélni, de valakit egyáltalán nem érdekelt. Volt például egy olyan elsőre nagyon szimpatikus fiatalember, akinek mikor elmondtam 3 rövid mondatban, hogy miért szuper ez a pohár, nagy flegmán csak annyit szólt: "Na, ezalatt már kicsapolhattál volna nekem két sört, mert fölöslegesen beszélsz, engem nem érdekel ilyen…" 


Zoli: Mi a csapnál igyekeztünk mindenkinek ajánlani, de nagyon sokan visszautasították azzal, hogy: "Minek?", "Úgyis elhagyom", "Úgyis ellopják", "Én oszt’ nem fogom hurcolászni", vagy épp kiguvadt a szemük a megfizethetetlen 2 euró hallatán. Talán ez volt a csaposkodás egyik legzavaróbb része, viszont teljesen új dologról beszélünk, tudjuk be ennek. Jövőre kelendőbb lesz!
 
Csudi szép Jurtanapok-repohár
Fotó: Bacu


Körülbelül 10-ből hányan tették le a repohár mellett voksukat?

Kata: Nehéz megmondani, hogy 10 emberből, hány választotta a szép poharat, hiszen volt, hogy azok az emberek, akik már vettek poharat nem azt használták, mert már elvesztették, vagy hazavitték, nehogy elvesszék. Tapasztalatom szerint inkább mint "szép emlék a Jurtanapokról" kulcsmondattal lehetett a poharakat reklámozni, mint azzal, hogy ha ezzel jársz vissza, nem lesz annyi műanyag szemét. Legtöbben úgy gondolták, hogy hisz ők a kukába dobják a szemetet, így ők nem is "szemetelnek". Azt mondanám, hogy volt olyan, hogy 10/5, de olyan is hogy 25/0 jött ilyen pohárral a csaphoz.


Végeredményben vajon elérte-e a repohár az eredeti célját? Csökkent-e a szeméthalom? 


Kata: A szemetes konténert meglátva (úgy, hogy minden évben szedek szemet) a szavam is elállt sajnos, mert visszaváltható poharak poharak ide vagy oda, látszólag hamarabb telt a kocsi mint tavaly.

Francisti Erzsébet szerint, aki az egyik főszervezője a Jurtanapoknak, még nem értek meg rá emberek, hogy tisztább környezetben bulizzanak. Reméljük ez a jövőben megváltozik. Zoli megnyugtatott, hogy jó páran hozták a saját bögréiket is. 



Repoharak találkozása a házi sörrel
Fotó: Kovács Krisztián

Folyamatosan igyekszünk felhívni rá a figyelmet, hogy fogyasztói döntéseinknek hatalmas súlya van. Erre itt a repohár, amit ha elég sokan használunk (vagy akár mindannyian), akkor a fesztivál végén alig marad utánunk szemét!


Szóval szerintünk válaszd a repoharat! A betétdíjat meg nyugodtan felejtsd el, hiszen a fesztivál végeztével nem muszáj a poharat hazavinned. Ha leadod, visszakapod érte a pénzed. Persze, ha van egy klassz bögréd, bátran hurcolászd magaddal, garantáltan mosolyt csal a csaposok arcára. Mindezekután ne felejts el fotót lőni magadról, magatokról, és elküldeni nekünk a vissza.termeszethez@gmail.com-ra vagy a facebookon! Lehet, hogy a képet beküldők között idén is kisorsolunk valamit a nyár végén ;)




Fotók: Bacu, Kovács Krisztián, Bréda Bogi

2015. április 11., szombat

ökokutya.

Jó lenne írni egy sorozatot arról, hogyan lehetne a házikedvencek tartása minél 'zöldebb', ugyanis van egy kutyám. Zsömle. Imádnivaló és rettenthetetlen fenevad. Legalábbis ha játékról van szó. Szóval ez egy kutyás bejegyzés lesz. Igény esetén talán egy rágcsálósat is ki tudok préselni magamból, de tudatos macska-, papagáj- vagy bármitartók vendégposzjait örömmel fogadnánk.

Az igazat megvallva nem törekedtünk túlságosan fenntartható kutyatartásra, nem is sikerült sok zöldítő ötletet összeszednem, számszerint csak kettőt. Azt viszont szívesen megosztom veletek.

Egyes számú ötlet: Készítsd saját magad a jutifalatot!



Ugye mindenki szereti jutalmazni a kedvenceit? Nos, a megfizethető áron megvásárolható rágcsákkal, tápokkal és jutifalatokkal általában több gond is van. Van olyan gyártó, aki állatkísérleteket (!) végez. Aztán ott van a sok felesleges csomagolás. A városi legenda szerint pedig a Pedigré és pár másik cég olyan szereket tesz a termékeibe, amik függőséget okoznak a kutyáknál, macskáknál.
A saját készítésű jutifalatba viszont csak az kerül, amit te teszel bele. Egészséges, megfizethető, és a kutyák imádják. Én is imádom, de nem engedték, hogy mindet felfaljam… 
Mi ezt a receptet használtuk, de pár dolgot variáltunk rajta attól függően, hogy éppen mit találtunk a spájzban. Például répa helyett alma került bele. Könnyen utánajárhatsz, hogy a négylábúak mit nem ehetnek, a többinek pedig csak a fantázia szab határt!

Kettes számú ötlet: Játék!



Amíg Zsömle kicsi volt plüssöket kapott játéknak. Na nem direkt neki vettük. Volt pár elhasználódott, régi, nem szeretett plüssünk, amik megérdemelték, hogy valaki még egyszer az életben velük is játsszon. Az első harci sérüléseiket bevarrtam, hogy tovább kitartsanak. Aztán amikor már hiányzott a maci fél feje, feladtam. Úgy látom Zsömi azóta is vonzódik a plüssökhöz, de percek alatt kinyírná őket, úgyhogy sajnos már nem kap ilyesmit.
Azért játékért azóta sem rohanunk a boltba. Rongyokból, lyukas zoknikból vagy kinőtt, lyukas pólókból remek játékok készíthetőek. Sok kutya azt értékeli, ha egy az egyben megkapja a régi pizsamádat. Jól lehet vele rohangálni, marcangolni, belegabalyodni. Mivel egy pizsi elég nagy (értékes) felület, Zsöminek nincs olyan szerencséje, hogy ilyesmihez hozzájusson. Általában pár stoppolhatatlan zoknit csomózok neki össze. Ezúttal viszont egy kék felsőt, amiből pólófonalat vágtam, de bizonyos részei kimaradtak a buliból. 100% újrahasznosítás: ezekből készült a kutyajáték!


Pár szuper ötletet Zsuzsi is összegyűjtött itt. Ha bármi más eszedbe jutna még, oszd meg velünk!

Fotók: Pinterest, saját

2015. március 27., péntek

szösszenet.


Egy Facebook posztban olvastam, hogy „Ne használd és megszűnik létezni. Figyelj a jóra, a szépre... és a világ megváltozik.“ Valójában nincs új a nap alatt, én ezen elvek szerint igyekszem élni a mindennapokban. Sokan kérdően tekintenek a hozzáállásomra, hiszen mit ér el egy ember, ha nem fogyaszt Nesquik kakaót, és bojkottálja mind a Nestlé, valamint más nagyvállalatok termékeit? Te tényleg azt hiszed, hogy ha nem nézel tévét, és próbálsz nem bedőlni a reklámoknak az valóban számít is valamit?

Tényleg azt hiszem? Igen, határozottan. Még ha ennek nincs is látványos eredménye a világban. A saját bőrömön tapasztalom, hogy milyen sok embernek adtam már át valamit az értékrendemből. Ezek egyáltalán nem nagy eredmények. Páran elkezdtek természetes szappanal mosakodni, mások szelektíven gyűjtik a hulladékot, valaki inkább mégsem eszik a McDonald's-ban. 23 éves vagyok és azt hiszem ilyen fiatalon ezek hatalmas sikerek, legalábbis én ezeket élem meg valódi sikerként.


2015. március 24., kedd

nulla műanyag?

Kekeckedtem a gondolattal, hogy tartok majd egy műanyag böjtöt, de most, hogy újra városba költöztem, szinte megvalósíthatatlannak látszik. Valamit mindenképp ideje lenne tennem az ügy érdekében, mert az apró kétszemélyes háztartásunkból is rendszeresen szállítom a műanyag hulladékot a szelektív gyűjtőbe. Mindezt úgy, hogy nem fogyasztunk palackozott ásványvizet, vagy cukrozott italokat, illetve saját szatyorral végzem a bevásárlásokat.
Múltkor például petrezselyem gyökérre volt szükségünk az ebédhez. Bemegyünk a boltba, és találtam is három szál megtisztított petrezselymet műanyag tálcán, műanyag fóliával! Köszi, de nem. Próbáljuk meg a másik boltban. Szerencsére ott is volt három szál petrezselyem, csupán összegumizva. Talán többet kéne a piacon vásárolnom, ott legalább elutasíthatom a zacskót, és helyi terméket tudok vásárolni. A felháborító az egészban az, hogy míg a bolti termékek nagy részét távolról szállítják és csomagolják, a helyi és egyben csomagolatlan áru sok esetben mégis drágább. Legalább azzal nyugtatom magam, hogy azt a pénzt költöm a minőségre, amiből mások cigit vettek volna.


Visszatérve ahhoz, hogy kevesebb műanyag hulladékot kéne termelnünk szeretnék pár hasznos tanácsot adni nektek. Túl a nejlonzacskók bojkottján, mert azt hiszem az már senkinek sem újdonság.

Fésű és fogkefe

Bár a fenti eszközeinket nem váltogatjuk hetente, előbb-utóbb sajnos ezek is a kukában landolnak. Már a legtöbb drogériában kaphatók fából készült fésűk. Érdemes olyat választani, amin nincsenek kis bogyók a fogak végén, mert könnyebb tisztán tartani, így sokkal tovább hasznáhatjuk. Aki akar, bambuszból készült fogkefét is tud beszerezni, de a cserélhető fejű változat sem olyan rossz megoldás, mintha három havonta az egészet a kukába hajítanánk.


Konyhai eszközök
  
A konyhai eszközök nagy része megvásárolható műanyag, illetve fém vagy fa kivitelben. Ugyanúgy, mint a fésű esetében, egyszer ezek is elhasználódnak, és gyakran egy szeméttelepen végzik. Bár a fém vagy fa kivitelezés szinte kivétel nélkül drágább, mintha egy műanyag merőkanalat, szűrőt vagy épp deszkát vásárolnánk az élettartamuk is sokkal hosszabb.


Tej és joghurt

Tejet sok helyen lehet saját üvegbe kérni, én legalábbis megtaláltam a módját Budapesten, Felső- és Alsószeliben, most pedig az ausztriai Welsben is. Ha pedig megtaláltuk a helyet, ahonnan friss tejet lehet hozni, gyerekjáték akár joghurtot is kotyvasztani. Ez utóbbi leginkább akkor éri meg, ha rendszeresen vagy egyszerre sok joghurtra van szükségünk, mert az első adag elkészítéséhez szükségünk lesz egy-két kanálnyi (bio!) fehérjoghurtra. Ezt a továbbiakban félretehetjük az általunk készített adagból. Az elkészítésének mikéntjét itt találod.
Mostanában egyre több magtejet iszom, ezeket is könnyen el lehet készíteni házilag. Eddig csak a mogyorótejjel próbálkoztam, mert abból bőséges saját termésünk volt. Ha érdekelnének a további próbálkozásaim jellezzétek egy kommentben.


Kenyér

A legjobb az lenne, ha mindenki saját kenyeret sütne, de ezt én sem teszem. Még nem mertem belevágni, de ami késik nem múlik. Szódabikarbónás zsemlét (amibe egyébként joghurt is kell) már sütöttem, és elégedett is voltam a végeredménnyel. De mivel itt a műanyagcsökkentésről van szó, az is elég, ha nem a szeletelt és csomagolt változatot, hanem a csomagolatlant emeled le a polcról vagy kéred a péktől.


Képek: Pinterest

2015. március 23., hétfő

A gyógyító kert

Újabb vendégcikkel jelentkezünk. Itt a tavasz, végre lehet kertészkedni. Szerencsére ez nemcsak azok kiváltsága lehet, akik rendelkeznek legalább egy zsebkendőnyi földterülettel, ma már több városban van lehetőség közösségi kertekben saját paradicsomot termelni, és a balkonkertészet is egyre népszerűbb.

A gyógyító kert – avagy „az orvos kezel, a természet gyógyít

írta: Lakos Adrienn

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy nem a kertész alakítja a kertet, hanem épp ellenkezőleg: a kert formálja a kertészt. A kert, a növények, a természet úgy képes hatni ránk, hogy tudatosan talán észre sem vesszük.



Egy erdei séta, gazolás a kertben, csendes ücsörgés egy öreg tölgyfa alatt és máris nyugodtabbnak, örömtelibbnek és kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat. Nem csoda, hiszen közel 5 millió évig a természet volt az ember élettere, s csak a civilizáció térhódításával kezdtünk eltávolodni tőle. Pedig a természettel való ősi kapcsolat felidézése felbecsülhetetlen értékeket és lehetőséget rejt!

A kertek kezdettől fogva fontos részét képezték az emberi világnak és minden kultúrában  egy kicsit eltérő szereppel bírtak. Az azonban földrajzi fekvéstől és történelmi korszaktól fügetlenül igaz, hogy mindig valami pozitív kép kapcsolódott hozzájuk – és ez ma sincs másképp. Sőt!

Már az 1900-as évek elején felismerték, hogy azok a kórházi betegek, akiknek lehetősége van egy kerti sétát tenni, vagy akár csak kórtermük ablaka egy zöld udvarra vagy kertre néz, gyorsabban gyógyulnak. Ez a tapasztalat vizsgálatok és tudományos kutatások sorát indította el, és egy különleges módszer megszületéséhez vezetett, amit úgy hívnak kertterápia. A szakemberek számára ma már nem kérdés: a kert, a kertészkedés vagy egy lenyűgöző táj segíthet a betegségek leküzdésében, legyen az testi vagy lelki baj.

De képzeljük csak el, mit szólna egy beteg, ha az orvos napi két erdei sétát írna fel neki gyógyszerek helyett?! Pedig ez nem is olyan képtelenség! A keletiek már évszázadok óta tudják, amit mi most próbálunk újra felfedezni: a természet gyógyít. Japánban megszokott gyógymód az „erdő-fürdő” (shinrin yoku), amit éppúgy receptre ír fel az orvos a stresszes, levert pácienseknek, mint nálunk a nyugtatót.

A fák, a levegő, a zöld, a hangok mind testi-lelki harmóniát teremtenek. A kertészkedés pedig nem csak a testedzés egy remek formája, de a lélek is fejlődik általa. Amikor gazolunk, magunkban is rendet teszünk. Amikor ültetünk és növényeket ápolgatunk, akkor a gondoskodást és törődést gyakoroljuk. A kis palánták nevelgetése kitartásra és türelemre tanít. A termések szüretelése vagy a kifejlett virágokban való gyönyörködés pedig segít értékelni a világot és megbecsülni benne saját magunkat is.

Vegyük észre! A kert több, mint egy kis földdarab a házunkhoz csatolva. A kert maga az élet és benne mi magunk.

Adrienn Facebook oldalát itt találod.

Kép: Pinterest