2018. október 29., hétfő

Javítsd meg magad!

A fogyasztói társadalom spiráljába könnyű bekerülni, így ha egy használati tárgyunk elromlik, sajnos nagy valószínűséggel a kukában landol. Egyre ritkábbá vált az az attitűd, hogy az elromlott tárgyat megjavítván tovább használjuk. Persze, itt nem a megjavíthatatlan és végérvényesen tönkrement eszközökről beszélek...

 Leggyakrabban az alábbi mondatokkal hessegetjük el a megjavítás lehetőségét:
- Drágább hozzá az alkatrész, mint az új ára. (Megérdeklődted valóban?)
- Ezeket úgy találják ki, hogy a garancia lejárta után teljesen tönkremenjen. (Tényleg teljesen tönkrement?)
- Nincs időm arra, hogy szerelőhöz szaladgáljak vele. (De az üzletbe elutazni, s akár órákat tölteni a kiválasztással - na, arra van idő.)
- Az újabb már sokkal több dolgot tud csinálni. (Minden új funkciót valóban kihasználnál, vagy csak az eszköz használna téged?)

Folytathatnánk a sort a kifogásokkal, mert abból van elég. Csak a zárójeles kérdéseket nem tesszük fel magunknak, és leggyakrabban kényelmi okoknál fogva nem gondoljuk tovább a helyzetet.

Mennyiszer fordult elő, hogy valósan utánajártunk, mennyibe kerül egy-egy alkatrész ára, mennyit kell fizetni egy szakembernek a megjavításért? Mennyiszer jutott eszünkbe, hogy akár mi magunk lássunk neki a megjavításnak?

Nem kell az ipar által diktált játékszabályokkal játszanunk! A megjavítható tárgyakat javítsuk meg ahelyett, hogy szemetet termelnénk a kidobásával, s az újabb vásárlással legitimizálnánk a tömeggyártás szükségességét. Ha nem lehet megjavítani, akkor vizsgáljuk meg:

  1. Tudom másra használni eredeti formájában?
  2. Ha átalakítom, fel tudom még valamire használni?
  3. Valaki hasznosítani tudná?
  4. Van visszaviteli lehetőség? Beszámolják a régi árát az új megvételekor?
  5. Egyáltalán szükségem van még ilyen tárgyra? Fontos újravásárolnom?
A gondolatébresztő bevezetés után jöjjön a legfrissebb élményem, mikor úgy döntöttem, saját magam hozom rendbe az egyik kedvenc nyári cipőm. Négy évvel ezelőtt vásároltam ezt a bőrből készült, roppant kényelmes cipőt. Sajnos eléggé ütött-kopott lett az évek során, s az üzletben hozzá ajánlott ápolószer inkább kiszárította, mintsem kezelte a bőrfelületet.


A csatot tartó gumis rész teljesen tönkrement. A vékony gumiszálak elrevültek, s már végképp nem tartották a fémdarabot.


A rendbetételhez nem volt másra szükségem, csak egy darab barna anyagra, ollóra, tűre és cérnára, szilikonos ragasztópisztolyra. A csatos részt teljesen eltávolítottam, a csatot és a cipőt tiszta vízzel alaposan megtisztítottam.


A barna anyagból dupla hajtással létrehoztam a gumis részt pótló darabot. Az anyagot kilyukasztva a csatra helyeztem, majd szilikonnal összeragasztva ráerősítettem.


Miután mindkét csatot elkészítettem, tűvel és cérnával hozzávartam a cipőhöz. Pontosan arra a helyre, ahol eredetileg is volt a gumis rész. Gyűszűre is szükségem volt, mert a bőrfelületen nem volt egyszerű az egyébként is vékony tűt áttolni. Máskor vastagabb tűvel kellene próbálkoznom... Kicsit nehezen, de sikerült a varrás, a cérnát a cipő belsejében vékony szilikonréteggel biztosítottam.


Ha a cipő szíját becsatolom, a barna anyagrészt teljesen elfedi a szíj vége. Így nem is látni az anyagrészt, ami egyébként is illik a cipőhöz az én ízlésem szerint :)


Miután a nehezét megoldottam, már csak a bőrfelület kezelése maradt hátra. Egy rész méhviaszt és egy rész tiszta shea vajat felolvasztottam, s ezzel alaposan átkentem a cipő felületét.


Az alábbi kép jobb oldalán levő cipőnél látni, hogy a lyukacsos, mintás rész még nincs átkenve teljesen. Szembetűnően jót tett a kényeztetés a cipőnek. Ezentúl az üzleti ápolószerekről is meg lehet feledkezni...


Így a kedves topánkák téli álomra hajthatják fejüket, s remélhetően még sok nyári élményben lesz részük!

Te már próbálkoztál cipőjavítással? Ha van tapasztalatod, oszd meg velünk :)


2018. szeptember 20., csütörtök

Növényi tejek I. rész

Van, aki ételtolerancia okán, van, aki kíváncsiságból kísérletezik növényi tejek elkészítésével. Magam az utóbbiak táborát erősítem, ugyanis egyre inkább foglalkoztatnak a tudatos gasztronómiai kalandok. Elsőként a szójatejjel ismerkedhetünk meg közelebbről a Növényi tejek c. sorozatunkban. 

A szója az ázsiai kontinensen egy régóta kedvelt élelmiszer, és az európai fogyasztók körében is úgy terjedt el, mint az ázsiai csodabab. Bár az utóbbi időben már olyan cikkeket is találunk a szójáról, hogy mégsem annyira egészséges, mint azt egyébként gondolták. Az egymásnak ellentmondó kutatási eredményeket nem tekintve azt elmondhatjuk, hogy cseppet sem ártalmasabb, mint bármilyen más élelmiszer. A kulcs, mint mindenben, a mértékletességben leledzik. Ami biztos, hogy nagy a B-vitamin- és többszörösen telítetlen zsírsav-tartalma, gazdag kalciumban,  folsavban és a szelénben. Külön érdekesség, hogy teljesen koleszterinmentes ez a hüvelyes növény.

Táncoló szójababok a beáztatásra várva
Szójatej otthon készítve

Két alapvető hozzávaló szükséges a szójatej elkészítéséhez: a szójabab és a víz. Egy liternyi tejhez 200 grammnyi szójababra van szükségünk. Jól átmosva, és egy éjszakára vízben áztatva a babok készen állnak az átalakulásra.

7 deciliter vízzel alaposan turmixoljuk össze a megpuhult babszemeket, majd további 7 deciliter vízzel felöntve kezdjük el felforralni az egyveleget. Nagyon fontos, hogy olyan edényben tegyük ezt meg, melynek vastagabb alja van, azaz nem hajlamos a leégésre. Érdemes alkalmanként még így is megkeverni a hevülő folyadékot. Miután elkezd forrani a nedű, vegyük takaréklángra a tűzhelyet, és további 15-20 percig főzzük - időnként megkavargatva. Ezután hagyjuk a folyadékot kicsit kihűlni, majd gézanyagon, vagy bármilyen szűrőruhaként is jól szolgáló tiszta konyharuhán keresztül szűrjük le a tejet. A fennmaradó szójapüré - japán hagyomány szerint okarának nevezik - tovább hasznosítható, viszont erről egy következő blogbejegyzésben értekezem majd érdemben.

Az elkészült tej 3-4 napig is eláll a hűtőben. Ízesíthető kakaóval, mézzel, ugyanúgy használható főzéshez, a reggeli müzlihez is kiváltképp illik.

Natúr szójatej

Szójatej a kozmetikumokban

Egy kis szójatej felhasználásával remek arcradírt készíthetünk magunknak az alábbi recept szerint:
60 gramm cukrot keverjünk össze 15 ml szójatejjel és 5 ml olívaolajjal. Mennyiségben ez elég egy zuhanyzás előtti testradírozásra, vagy háromszori arckényeztetésre. Fontos, hogy a masszát tartsuk hűtőben, ha egyszerre nem használnánk fel.

A szójatej magában arctisztításra is alkalmas. Ha egy kis arctörlőt a növényi tejbe mártunk, lemosva vele arcunkat hagyjuk, hogy a folyadék megszáradjon a bőrön, majd 10 perc után langyos vízzel öblítsük le.

A boszorkánykonyha ajtajait kitárni: kísérletezésre fel!

A fiatalító arcradír is elkészült