Hogyan fess ruhát hagymahéjjal?

Tojásfestés hagymahéjjal. Igen-igen, régen így csinálták, ma is elég sokan. De a hagymahéjat nem csak tojásfestéshez érdemes ám gyűjtögetni! Nagyszerűen színezi a textíliákat is. Nálunk halmokban álnak a bodyk, amikből már nem lehet kimosni a foltokat - feltételezem más kisgyermekes háztartásokban is megesik az ilyesmi. Arról már írtam, hogy a ruhaipar mennyire környezetszennyező, és ildomos lenne arra törekednünk, hogy a meglévő ruháink alaposan ki legyenek használva, úgyhogy erre nem is vesztegetek itt több szót.

A növényi festésről elöljáróban annyit, hogy hosszantartóbb eljárás, mintha megvennéd a batikfestéket a hobbiboltban. Emellett az eredmény is ezerféle lehet attól függően, hogy milyen textilt festesz, a festőnövény milyen feltételek közt növekedett, friss-e vagy szárított, a fazekadról le van-e pattanva a máz (az enyémről igen), és a többi. Egyszóval növényekkel való festés egy nagyon izgalmas kísérletezés, amibe érdemes belevágni! Első próbálkozáshoz meleg szívvel ajánlom a vöröshagyma héját, mert könnyen beszerezhető (ráadásul hulladék!), látványos, szép, és ha mindent jól csináltunk még tartós is lesz. Ez utóbbi nem mondható el a kurkumáról vagy a cékláról, szóval nem érdemes találomra kísérletezgetni. Kemendi Ágnes Festés növényekkel című könyve nagyszerű kiindulópont, ha a hagymahéjon kívül mást is kipróbálnál - sok növényt ajánl, konkrét receptekkel.

De térjünk csak vissza a hagymahéjhoz. Elég sokra lesz szükséged belőle - nagyjából a megfestendő textil súlyának a felére. Ezen kívül timsót is be kell szerezned (mondjuk patikából) - ettől élénkebb és tartósabb lesz a szín.

Festés csalánnal

Én így csináltam:

1. A textileket előző éjjel beáztattam enyhén lúgos vízbe  - ez szódabikarbónával vagy szappannal érhető el.
2. Festés előtt timsóval pácoltam az anyagot. Ettől elvileg élénkebb és tartósabb lesz a szín. 10 dkg pamuthoz 2-3 evőkanál (50 g) timsót oldunk fel 2-4 L vízben. Ugyanennyi gyapjúhoz a fele elég.
4. "10 dkg száraz vöröshagymahéjat 7-8 L vízbe, 2-3 órára beáztatunk ezután fél óra hosszat lassú tűzön főzzük, majd átszűrjük." - írja Kemendi Ágnes, és én szót is fogadtam neki.
5. Szűrés után beletettem a ruhákat és fél órát főztem (vagy inkább melegítettem) a festőlében. Hagytam benne kihűlni, de akár éjszakára is maradhatnak.
6. Ecetes vízben öblítettem.

Az eredmény:

+ 1 tipp, amit ennél a festésnél még nem ismertem. Ha elég türelmes vagy, bugyoláld be a megfestett textileket egy műanyagzacskóba nedvesen, még öblítés előtt, és tedd egy meleg helyre! Ha egy napig így "érleled", jobban beivódnak a festékanyagok a ruhába.

kézműves.

Imádom a saját készítésű dolgokat. Világ életemben szerettem alkotni, és mindig nagyon nagyon jó érzéssel tölt el, ha valamit létrehozok. Lehet, hogy most sokan azt gondoljátok magatokban „persze, könnyű annak, akinek tehetsége van hozzá”. Igen, ez részben igaz is, de rengeteg dolgot tehetség nélkül is létre lehet hozni. Másrészről pedig nem vagyok benne biztos, hogy a tehetség létező fogalom (a türelem viszont kétségkívül az). Szerintem ha valaki valamit nagyon akar, akkor arra képes is.

Utálok főzni. Sosem voltam nagy gurmé, azért eszek, hogy ne legyek éhes. Az az igazság, hogy lusta is vagyok, és ha egy sebtében megkent lekváros kenyér is csillapítja az éhségem, akkor minek vesződjek főzéssel órákat? Nincs motivációm. Viszont borzasztóan édesszájú vagyok. És vizuális alkat is. És sajnos elég sok időt töltök netezéssel. Tudvalevő, hogy jobbnál jobb gasztroblogok léteznek, amiken ínycsiklandó fotókkal illusztrált sütireceptekre lehet lelni. Szóval én csakis és kizárólag ilyen oldalakról sütök. Két motivációm is van: a képek sugallta hangulat és a fincsi nyalánkság. Igazából van egy harmadik motiváció is. Szeretném abbahagyni a bolti édességek vásárlását, és helyette csakis saját készítésűt enni. De erről már írtam: fogyasztói társadalom, bla bla. Nem akarok nagyon az agyatokra menni, de azért többnyire erről fog szólni az összes bejegyzés. Mert keresem a kiutat belőle.

Bár most, hogy Ausztriában vagyok úgy érzem egy kicsit visszaránt magába. Itt a boltban minden második termék bio, és az embernek az az érzése, hogy hát ez nagyszerű. Vásárolj, vásárolj, vásárolj. Hisz amit megveszel úgyis bio!

Ideje lenne visszakanyarodni oda, ahol elkezdtem. A saját készítésű dolgokhoz. Ezerféle dolgot lehet saját kezűleg készíteni. Használati és dísztárgyakat, testápolószereket, ételt.
Valójában szinte bármit, amire szükség lehet az Élethez. A gyári termelés indulása előtt is teljes életet éltek az emberek, még ha ez sokaknak hihetetlen is.
Képzeljetek el egy olyan világot, amiben nincs tömegtermelés. Amiben a bútorainkat a két utcával odébb lakó asztalos készítette, az étkészletünket a legközelebbi fazekas. Kérlek mellőzzétek a ’visszamaradt’ paraszt-élet asszociációt. Milyen nagyszerű lenne, ha nem mindenhol (minden általam lakott országban) IKEÁ-s poharakból kéne innom. Ha nem minden ember ugyanazokat a ruhákat hordaná. Ne értsetek félre, egyáltalán nem egy olyan képzet vonz, hogy mindenki egyedi legyen. Egyszerűen csak roppant unalmas ez az uniformizált világ.

Igaz, régen az motivált, hogy egyedi legyek. Csináltam ékszereket, varrtam táskát, ruhákat alakítottam át. Aztán ez a motiváció átváltozott: minél kevesebb holmi kerüljön a kukába, vagy éppen eleve lebomló természetes anyagokat használjak. Így lettek gyertyák gyertyacsonkokból, vagy ékszer pisztáciahéjból.
Ma már az motivál, hogy minél több dolgot megtanuljak a való Életről, és ne függjek a fogyasztói társadalom működésétől. Meg szeretnék tanulni kosarat fonni. Úgy igazán szépen, nem olyan kétséges kivitelben, mint amilyenek a nyári táborokból megmaradt kis kosarak. A fazekasság is érdekel. Tényleg nagyszerű lenne, ha saját étkészletet tudnék készíteni. Vagy a sajtkészítés. Csupa olyan tudás, amit nem is olyan régen még természetesnek vettek.
Valószínűleg erősen anakronisztikus vagyok, de nem igaz, hogy vissza szeretnék lépni száz évet az időben. Rendelkezem már annyi önismerettel, hogy tudjam magamról, abban a korban is nyugtalan lennék. Valószínűleg a modern világ vonzana. Csupán egy mai, huszonegyedik századi fenntartható életet szeretnék elérni, ami megtartja magának a múlt értékeit, és nem használja felelőtlenül a jelen lehetőségeit.

Kisemberhez méltó kis tettekkel járulok hozzá egy ilyen (álom)világ létrejöttéhez. Ilyen kis tett volt például, amikor otthon készítettünk tésztát (tagliatellet!) ahelyett, hogy a boltban vettük volna meg. A tojás otthoni volt, abban biztosak lehettünk, hogy a tyúkok nem szenvedték meg, hogy hozzánk jusson. A kész tésztát pedig egyből felhasználtuk helyben, szállítani és csomagolni sem kellett. 

Már csak arra a szintre kéne eljutni, hogy mindig magunk készítsük, de hát ugye a kényelem és lustaság nagy urak. Még azt is elérik, hogy az időhiányra hivatkozva mentegessük magunkat.

fogyasztás.

"A fogyasztói társadalom olyan társadalmat jelöl, ahol (az egyre növekvő számú) javak és szolgáltatások fogyasztása az emberi élet társadalmilag elfogadott célja, s egyszersmind sokak legfontosabb személyes motivációja."

Körülvesz a fogyasztói társadalom. A rengeteg butító reklám a tévében, a rádióban, a postaládánkban, az interneten, a fene tudja még hol. Fogyassz, fogyassz, fogyassz!


                                         

Az én célom nem az, hogy autóm legyen, plazmatévém, márkás ruhám, nagy házam. Az én célom egy kiegyensúlyozott boldog élet, és ez - ellentétben a közhiedelemmel - nem a mértéktelen fogyasztás útján fog megvalósulni.

És egyébként is. Miért támogatnám a vásárlásommal a világban történő szörnyűségeket? A multikat, akik ki akarják sajátítani a vizet, az anyatejet, a gyógynövényeinket? Azt, hogy gyerekeket fognak be rabszolgamunkára?

A fogyasztói társadalomban a vásárlásunk jelenti a szavazati jogot. Ha nem vásárolok olyan terméket, aminek az előállítását nem szeretném támogatni (mert például feleslegesen sok műanyagot használnak a csomagolásánál), és nem vásárolja meg más sem, kevés szavazatot kap. Ergó csökken a kereslet. Nincs rá igény. Nincs belőle profit. Persze én csak egy porszem vagyok, de hiszek a közmondásnak: sok lúd disznót győz.

Szeretnék teljesen kilépni a dolgozz-vásárolj-dolgozz-vásárolj mókuskerékből. Sok mindent tehetek ennek érdekében. Használt dolgokat vásárolok. Barterezek. Amire nincs szükségem továbbadom. Saját készítésű dolgokat használok, ajándékozok. Lehet, hogy az alapanyagot ugyan meg kell vásárolnom, de mégis kiiktatom egy ponton a fogyasztói láncot. Ráadásul pont azon a ponton, ahol a kereskedők a legnagyobb hasznot hajtják.

Persze az önellátástól így is nagyon távol vagyok, és bizony gyakran vásárolok dolgokat. Muszájból, vagy csak örömszerzésből – magamnak, másoknak. Szerencsére már egyre tudatosabb vagyok e téren is. Régen rengeteg felesleges dolgot halmoztam, ékszert, sálat, szép tárgyakat, de ma már át tudom gondolni, hogy valóban szükségem van-e ezekre, és már sikerül ellenállnom egy-egy szép bögrének is. Hurrá, siker!

Ha pedig vásárolok, akkor sem felelőtlenül. Mindenkinek ajánlom a Tudatos Vásárlók Egyesületének oldalát, ahol renget hasznos információ található különböző termékekről. Lehetőség szerint mindig az adott országban előállított terméket veszem. Ez nekem most éppen Ausztria, ahol a legtöbb bolti terméken azt is feltüntetik, hogy melyik régióból származik. Nem úgy otthon, ahol majd’ megpukkadok, amikor csak ennyi áll a csomagoláson: MADE IN EU.
Ha tehetem – szóval ha van rá pénzem –, bio terméket veszek. Csakhogy ami bio, az nem mindig öko. Szóval ha bio narancsot veszek, ami biztosan nem nálunk termett, azzal teljesen ellentmondok az elveimnek. De majd erre is gyúrok. Kevesebb déli gyümölcs, kevesebb kávé, zöld tea, és csokoládé. A legnehezebb a csokiról lenne lemondani. Már rengetegszer elhatároztam, hogy stílusosan fogok leszokni: csak minőségi és fair trade csoki. Költségben kábé ugyanott leszek, ahol most. Csak testsúlyban nem. Reklám mosoly, kivillanó fehér fogak: „Ezzel csak nyerhetsz!”

Még mindig nincs vége. Ott van még a csomagolás, hiszen a háztartási hulladék jelentős részét a sok-sok felesleges csomagolás teszi ki. Nálunk otthon (mármint a szülői házban) halmozódnak a bevásárlótáskák. De már megtanítottam anyut, hogy inkább mindig vigye magával a sajátját. Vagy legalább használja a már meglévőket többször. Én már évek óta nem kértem szatyrot vásárlásnál, ruhaboltban sem. Nem ciki, sőt!
De vegyük az élelmiszereket. Szerintetek nem őrültség zöldséget/gyümölcsöt műanyagba csomagolni?! A legtöbb helyen lehetőség van a tejet is saját üvegben hazavinni. Én csináltam már házi joghurtot is. Így tisztában vagyok az összetevőivel, és nem halmozom a műanyag poharakat sem. Újabb hipp hipp hurrá!

A megvásárolandó termékek összetevőiről már nem kezdek el írni, teljesen kifogytam a szuszból. De ne aggódjatok, arról is lesz majd szó. Egyszer. Remélem mihamarabb!