3 + 1 etikus szlovák fehérneműmárka

Olvasónk, Bálint Júlia vette a fáradságot, hogy utánajárjon a Szlovákiában készült fehérneműk gyártási körülményeinek. Alább az ő írását olvashatjátok.

Nos, amikor eljutunk arra a szintre, hogy sikerül szinte minden ruhaneműt beszereznünk másodkézből, azért egy ponton lehet, hogy elakadunk. Ez a kritikus pont valószínűleg a fehérnemű, mivel természetes okokból kifolyólag ezt a ruhadarabot nem szeretnénk más után viselni, ilyenkor érdemes etikus márkák után nézni. Fontos szempont, hogy hazai termék – azaz szlovák vagy magyar legyen, a gyártási körülmény és anyag összetétel sem mellékes, meg persze jó, ha pénztárcabarát. Nem akarunk sokat. Szerencsére a magyar piacot már feltérképezte Mengyán Eszter, a Holyduck bloggere, az ő hatására kezdtem el felkeresni szlovák márkákat. Remélem egyik – másik felkelti érdeklődéseteket, én 2 márkától vásároltam ezek közül, és nagyon szeretem őket 😊

Fotó: Créeme

1.Slovenka

A legismertebb szlovák fehérneműmárka ma már 42 márkabolttal rendelkezik Szlovákiában, ill. kisebb fehérnemű üzletekben is kaphatók termékeik. Mivel Szlovákiában nem termesztenek pamutot, továbbá fonoda sem működik, anyagjaikat Törökországból szerzik be. A fehérneműk többnyire pamutból és modálból készülnek (bükkfából nyert cellulóz), kis százalékban elasztánt tartalmaznak. „Termékeink többsége OEKO-TEX® Standard 100 minősítéssel rendelkezik, ide tartoznak az alsóneműk, pizsamák, gyermek– és kismamaruhák. Cégünk csak Szlovákiában foglalkoztat embereket – üzemeinkben és üzleteinkben több, mint 200 alkalmazott dolgozik.” – írta Iveta Čunderlíková, a márka kapcsolattartója.

Árkategória: 4 - 5 eurótól kezdve 

Stílus: letisztult, egyszerű fazonok

Hol kapható: márkaboltok, webshop: https://www.slovenkabb.sk/eshop/

2. Nika Intima

A ma már 5 fős családi vállalkozás 1991-ben indult és kezdetektől fogva a természetes anyagok használatára helyezi a hangsúlyt. A tervezéstől és anyagkiválasztástól kezdve az előállításig mindent maguk végeznek, az alapanyagok pedig Európából származnak. A vállalat elsődleges szempontja minőségi szlovák terméket előállítani, hogy az embereknek érdemes legyen hazait vásárolni. Az alapanyagokat maguk dolgozzák fel és színezik, az érzékeny bőrűeknek és allergiásoknak külön kollekciót hoztak létre (Ekobielizeň), mely termékek allergénektől és színezőanyagoktól mentesek. Mónika Vitányi, a családi vállalkozás egyik tagja megkeresésemre elmondta, hogy nehéz az ázsiai üzletekkel és nagy üzletláncokkal konkurálniuk, főleg, hogy a kis fehérnemű és textilüzletek, amelyek árusítják termékeiket, fokozatosan szűnnek meg. Így lassan egyedüli piacként az internetes oldalak maradnak. 

Árkategória: 3 – 4 eurótól kezdve

Stílus: egyszerű fazonok, alapdarabok

Hol kapható: http://www.mamka.sk/

3. Laskovo

Az anya – lánya vállalkozás 1992-től készít fehérneműket, 15 éve két varrónő is velük dolgozik, akik ma már szinte családtagok.  Az összes terméküket ketten tervezik és készítik a legmagasabb minőségű alapanyagokból, amiket Csehországból és Németországból szereznek be. Az anyagok többsége GOTS – minősített biopamut, a termékek anyagösszetétele általában 95% pamut és 5% elasztán. Az édesanya szerint kiemelten fontos a hulladék csökkentése, erre a termékek készítése során is ügyelnek: a kisebb darabokból gyermek fehérnemű készül, a nagyon pici darabokból sminklemosó – korongokat vagy kis masnikat varrnak. Lánya, Zuzana Kóci bevallotta, hogy mióta gyermekei vannak, kezdett el igazán foglalkozni azzal, mit hagynak az utókorra, és a továbbiakban is igyekeznek ennek szellemében alkotni. 

Árkategória: 10 eurótól kezdve

Stílus: színes minták, klasszikus fazonok

Hol kapható:https://www.sashe.sk/laskovo

Fotó: Laskovo 

+1. Créeme (magasabb árkategória)

Soňa és Katarína még a képzőművészeti főiskolán kötöttek jó barátságot, ott döntötték el sok nőtársuk panaszait hallgatva a kényelmetlen merevítős vagy műszálas alsóneműkkel kapcsolatban, hogy igazán kényelmes, organikus pamutból készült alapdarabokat alkotnak. Első kollekciójukat a prágai Slou fashion days-en mutatták be, ahol el is nyerték a legígéretesebb fenntartható márka díját. Cégük a körforgásos gazdaság elve szerint működik, amelynek egyik alappillére a tiszta pamut anyagok használata (tehát a kevert szövetek kerülése), amelyet a későbbiekben újra lehet hasznosítani. Termékeik GOTS – minősített, színezékmentes pamutból készülnek, ezért mind bézs színben kapható.

Árkategória: 16 eurótól kezdve

Stílus: natúr színű alapdarabok

Hol kapható:https://creeme.eu/

Fair fashion, azaz öltözködj tudatosan!

Bevallom a tudatos öltözködés nálam eddig kimerült abban, hogy alkalomadtán használt ruhákat vettem, és a meglévőket addig viseltem, amíg még ruhának lehetett őket nevezni. Viszont ha nem találtam rá egyből a keresett darabra, akkor a hozzám legközelebb eső fast fashion bolt felé vettem az irány, mert szerettem volna minél hamarabb túlesni a ruhavásárláson. (Számomra hihetetlen, hogy egyeseknek ez a hobbija!). 

Egy ideje már motoszkál bennem, hogy ez így nincs rendjén, de még a legutóbbi időkig is inkább a könnyebb megoldást választottam. Azt, hogy végre megérett bennem a tetterő a változtatása két dolognak köszönhetem: a ruhaipar által ontott silány minőségű göncöknek (kénytelen voltam gyakrabban vásárolni miattuk), illetve Mengyán Eszternek, aki a Holy Duck! blogon, és annak közösségi felületein inspirál folymatosan. Szóval ünnepélyesen fogadom, hogy mostantól nem választom a könnyebb utat, hanem tudatos öltözködő leszek! Mondjuk lehet, hogy bugyiért és zokniért egy darabig még a szokásos helyre megyek majd - nem szeretem az olyan fogadalmakat, amiket nem lehet megszegni, mert könnyen sikertelenséggel végződnek. Mindent a maga idejében, nem kell egy másodperc alatt tökéletes eredményt produkálni! Meglehet, hogy egyszer felnövök egy kapszulagardróbhoz is, de ezt a lépést egyelőre elnapoltam.


Öltözködni mindenkinek kell. Van, aki számára ez az önkifejezés eszköze, másnak (pl. nekem) meg egyszerűen muszáj. A pénzünk szavazat, a ruháinkra pedig nem keveset költünk. Következzék pár elrettentő tény és adat, amik egytől egyig érlelték bennem ezt a döntést:


A ruhaipar az egyik legszennyezőbb iparág, ráadásul évente 11 millió textilhulladék keletkezik csak az Egyesült Államokban. Amellett, hogy a bolygóra nézve elég káros az önkifejezés ezen módja, az egészségünkről sem kéne megfeledkeznünk. Na meg a ruhák készítőinek egészségéről. Tudtad, hogy a boltban leakasztott ruha súlyának akár ötödét is a benne levő kemikáliák teszik ki? És ebből a szempontból édes mindegy, hogy egy fast fashion boltban, vagy egy high fashion szalonban vásárolsz. Ahhoz, hogy a ruhák ne gyűrődjenek, kellemes érintésük vagy épp sugárzó színük legyen rengeteg vegyszert használnak. És akkor még meg sem említettem a műszálas ruhákból mosás során  leszakadt mikroműanyagot! Ezek az apró, szabad szemmel nem látható részecskék nem akadnak fenn a szűrőberendezéseken, és a vizeinkbe kerülnek, ahol a halak és más vízi állatok megeszik őket. Aztán meg mi.  Még akkoris, ha nem fogyasztunk halat, ugyanis a tengeri só sem mentes már a műanyagtól!
Mindezek mellett a ruhagyárak munkakörülményeiről sem kéne megfeledkeznünk, de ez már egy másik történet.

Ha ezek a fentiek nem lennének elég elrettentőek, íme még néhány adat, amit a Tudatos Vásárlók egyesülete gyűjtött össze:

Egy pamutpóló ára:  

- A termelők csak gyapottermesztésre évente 2,6 milliárd tonna rovarirtót használnak el világszerte. 

- India gyapottermelő vidékén a számítások szerint csak 2001-ben több mint 500 ember halt meg vegyszermérgezés következtében. 

- Az ökológusok szerint a gyapothoz használt rovarirtó szerek már az élővilágot is jócskán károsították az elmúlt évtizedekben, csakúgy mint a helyi vízkészleteket, veszélyeztetve ezzel az egész ökoszisztémát.  

- Egy póló gyártása átlagosan kb. 2,700 liter vizet igényel. 

- A pamutbálák szállítása a földekről a gyárakba csakúgy, mint a textilgyárak üzemeltetése természetesen energiát követel, legtöbbször fosszilis üzemanyag formájában. 

- A kész pólókat legtöbbször befestik, e festékek többsége rezet, cinket és egyéb nehézfémet tartalmaz, ami szintén károsítja a környezetet.  

- Számítások szerint egy poliészterrel kevert pamutpóló szállítással és gyártással együtt súlya egy tizedének megfelelő olajjal, és súlya tízszeresének megfelelő szén-dioxiddal károsítja a környezetet.

Ha érzed magadban az erőt, hogy egy kis tudatosságot vigyél a ruhatáradba íme pár tipp, ami mentén elindulhatsz.

1. Viseld amid van
Szeress bele a már meglévő ruháidba! Kísérletezz, kombináld őket új módon.

2. Válaszd a természetes anyagokat
Nézd meg a címkét vásárlás előtt, és ha műszálat tartalmaz (polyester, acryl, nylon...) inkább válassz egy másik darabot. Tapasztalatom szerint a műszálas ruhák többsége pár mosás után kibolyhosodik, és gyakran túl korán válik vállalhatatlanná.

3.Kerüld a túl élénk színeket
A kevésbé szikrázó színű ruhák szolidabb vegyi koktélt tartalmaznak. Érdemes kerülni a nem gyűrődőként hirdetett darabokat is, mert ez a tulajdonság is a kemikáliáknak köszönhető.

4. Keresd a fair trade és bio márkákat 
Sokkal drágábbak, mint a fast fashion társaik, de így kétszer is meggondolja az ember, hogy mire költi a pénzét. Így elkerülhető a felesleges vásárlás, és hogy a ruhák kihasználatlanul lógjanak a szekényben.

5. Vásárolj hazai tervezőktől 
Sok esetben sajnos nem lekövethető a textíliák származási helye, de legalább a gyártási körülményekre rá lehet kérdezni. Én már jártam úgy, hogy a facebookon írt egy ismerősöm, hogy a lányom ruháját az anyukája varrta. Aki kicsit is érzékeny szociálisan, annak ez is egy fontos adalék lehet a vásárlása mellé, hiszen jó esetben nem egy rabszolgamunkát végző asszony keze által készül a darab, amit viselünk. 

6. Járj second handbe
Így a ruhák újra körforgásba kerülnek, az új ruhák gyártásával járó környezetszennyezést pedig egyszerűen kiesik. A használtan vásárolt ruhákból nagy valószínűséggel már kimosta valaki más a vegyszereket. Én azt is nagyon szeretem a second hand darabokban, hogy nem kell attól félnem, hogy az első mosás után kibolyhosodik az „új“ pulcsim, hiszen nem én fogom először mosni.

7. Vegyél részt egy ruhacserén
A vásárlások fő oka általában az új utáni vágyakozás, hiába van tele a szekrényünk hordható ruhaneművel. Ha nincs lehetőséged egy ruhacserére elmenni, akár a barátnőiddel is szervezhetsz egyet.

+1 Csináld magad!
Gyakran elég a ruháknak egy kis tuning, és máris újra kedvenc darab válhat belőlük. Egy foltos felsőt átszínezhetsz, vagy festhetsz rá, a lyukas nadrágot pedig akár hímzéssel is megjavíthatod. Ha pedig szívesen varrsz, akkor a határ a csillagos ég! Egy doboznyi olyan ruhát gyűjtöttem már össze, amiket a gyerekeknek szeretnék újraértelmezni, már csak idő kell hozzá.

Ez szinte egy vintage kincs!

Felhasznált irodalom, vagy ha tovább olvasnál a témában:
- A színfalak mögött: A pamutpóló
- Megnéztem ezt a filmet és nem tudtam többé ruhát vásárolni úgy, mint előrre  - The True Cost
- Warum ich auf toxische Kleidung verzichte

nulla műanyag?

Kekeckedtem a gondolattal, hogy tartok majd egy műanyag böjtöt, de most, hogy újra városba költöztem, szinte megvalósíthatatlannak látszik. Valamit mindenképp ideje lenne tennem az ügy érdekében, mert az apró kétszemélyes háztartásunkból is rendszeresen szállítom a műanyag hulladékot a szelektív gyűjtőbe. Mindezt úgy, hogy nem fogyasztunk palackozott ásványvizet, vagy cukrozott italokat, illetve saját szatyorral végzem a bevásárlásokat.

Múltkor például petrezselyem gyökérre volt szükségünk az ebédhez. Bemegyünk a boltba, és találtam is három szál megtisztított petrezselymet műanyag tálcán, műanyag fóliával! Köszi, de nem. Próbáljuk meg a másik boltban. Szerencsére ott is volt három szál petrezselyem, csupán összegumizva. Talán többet kéne a piacon vásárolnom, ott legalább elutasíthatom a zacskót, és helyi terméket tudok vásárolni. A felháborító az egészban az, hogy míg a bolti termékek nagy részét távolról szállítják és csomagolják, a helyi és egyben csomagolatlan áru sok esetben mégis drágább. Legalább azzal nyugtatom magam, hogy azt a pénzt költöm a minőségre, amiből mások cigit vettek volna.

Visszatérve ahhoz, hogy kevesebb műanyag hulladékot kéne termelnünk szeretnék pár hasznos tanácsot adni nektek. Túl a nejlonzacskók bojkottján, mert azt hiszem az már senkinek sem újdonság.

Fésű és fogkefe

Bár a fenti eszközeinket nem váltogatjuk hetente, előbb-utóbb sajnos ezek is a kukában landolnak. Már a legtöbb drogériában kaphatók fából készült fésűk. Érdemes olyat választani, amin nincsenek kis bogyók a fogak végén, mert könnyebb tisztán tartani, így sokkal tovább hasznáhatjuk. Aki akar, bambuszból készült fogkefét is tud beszerezni, de a cserélhető fejű változat sem olyan rossz megoldás, mintha három havonta az egészet a kukába hajítanánk.

Konyhai eszközök

  

A konyhai eszközök nagy része megvásárolható műanyag, illetve fém vagy fa kivitelben. Ugyanúgy, mint a fésű esetében, egyszer ezek is elhasználódnak, és gyakran egy szeméttelepen végzik. Bár a fém vagy fa kivitelezés szinte kivétel nélkül drágább, mintha egy műanyag merőkanalat, szűrőt vagy épp deszkát vásárolnánk az élettartamuk is sokkal hosszabb.

Tej és joghurt

Tejet sok helyen lehet saját üvegbe kérni, én legalábbis megtaláltam a módját Budapesten, Felső- és Alsószeliben, most pedig az ausztriai Welsben is. Ha pedig megtaláltuk a helyet, ahonnan friss tejet lehet hozni, gyerekjáték akár joghurtot is kotyvasztani. Ez utóbbi leginkább akkor éri meg, ha rendszeresen vagy egyszerre sok joghurtra van szükségünk, mert az első adag elkészítéséhez szükségünk lesz egy-két kanálnyi (bio!) fehérjoghurtra. Ezt a továbbiakban félretehetjük az általunk készített adagból. Az elkészítésének mikéntjét itt találod.

Mostanában egyre több magtejet iszom, ezeket is könnyen el lehet készíteni házilag. Eddig csak a mogyorótejjel próbálkoztam, mert abból bőséges saját termésünk volt. Ha érdekelnének a további próbálkozásaim jellezzétek egy kommentben.

Kenyér

A legjobb az lenne, ha mindenki saját kenyeret sütne, de ezt én sem teszem. Még nem mertem belevágni, de ami késik nem múlik. Szódabikarbónás zsemlét (amibe egyébként joghurt is kell) már sütöttem, és elégedett is voltam a végeredménnyel. De mivel itt a műanyagcsökkentésről van szó, az is elég, ha nem a szeletelt és csomagolt változatot, hanem a csomagolatlant emeled le a polcról vagy kéred a péktől.

Képek: Pinterest

zero waste.

Kevés szabadidőnket nem blogírásra fordítjuk, hanem inkább jó kis programokat próbálunk összehozni. Ilyen a december 14.-ére tervezett ajándékkészítő worshopunk, amire mindenkit szeretettel várunk! Előre láthatóan az új év elején kicsit megállunk majd pihenni, legalábbis ami a programjainkat illeti. Talán akkor több idő jut majd a blogírásra ;)

Addigis fogadjátok szeretettel az első fordításunkat, amit Pflum Dorinának köszönhetünk. Egyenesen Skóciából küldi nektek!

2 éve nem termeltem semmiféle szemetet.

A nevem Lauren, 23 éves vagyok, New York-ban élek és nem termelek szemetet. Komolyan. Nincs kuka, semmi, ami a szemétlerakóba mehetne. Semmi.

Tudom, mire gondoltok. Ez a csaj biztos egy igazi hippie. Vagy hazudik. Vagy nem is létezik. Biztosíthatlak róla, hogy egyik sem igaz, igenis létezem.

Nem mindig éltem úgynevezett ’zéró hulladék’ életmódot.

Körülbelül 3 éve kezdtem el változtatni, amikor környezetvédelmet tanultam az NYU-n. Akkoriban az olajgyárak ellen tiltakoztam, és egy klub elnöke voltam, ami hetente összegyűlt, hogy környezettel foglalkozó témákról beszélgessen. Úgy képzeltem extra környezetvédő vagyok, vagy, ahogy a nagymamám hívott, igazi „faölelő”. Mindenki fenntarthatóságért küzdő lányként gondolt rám, szóval ez azt jelentette, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a Föld érdekében, ugye?

Dehogy.

Az egyik órámon volt egy diák, aki mindig műanyag zacskóban hozta a műanyag dobozos kajáját, műanyag vizesflakonját, műanyag evőeszközeit és a zacskós chips-ét. Minden egyes óra után végignéztem, ahogy ezeket kidobja a kukába, és ez borzasztó dühössé tett. Csak puffogtam és fintorogtam, de sose mondtam vagy csináltam semmit. Csak haragudtam.

Egyik nap kifejezetten bosszús voltam óra után, hazamentem, hogy vacsorát csináljak és megpróbáljam elfelejteni az egészet, de amikor kinyitottam a hűtőmet lefagytam. Rájöttem, hogy a benne megtalálható minden egyes árucikk vagy be volt vonva vagy csomagolva, vagy így vagy úgy, de műanyagba.

Életemben az először, azt kellett mondanom magamra:  „te képmutató”. Én a zöld lány voltam, nem a műanyag lány! Mi a fenét csináltam egész életemben? Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy minden műanyagot eltávolítok az életemből.

A műanyag elhagyása azt jelentette, hogy meg kellett tanulnom elkészíteni minden eddigi készen vásárolt, csomagolt termékemet.

Ebben minden benne van a fogkrémtől a tisztítószerekig, minden, amiről fogalmam sem volt hogyan kéne hozzáfogni, úgyhogy rengeteg online kutatás alapján kellett megtanulnom. Egyik nap egy ZeroWaste Home című blogra akadtam. Bea Johnson, egy kaliforniai kétgyermekes anyuka és feleség hulladékmentes életét követte.

Addigra nagyjából minden műanyagot kirekesztettem az életemből. Arra gondoltam „ha egy 4 tagú család képes a hulladékmentes életmódra, akkor nekem, (akkoriban) 21 éves szingli New York-i lányként, szintén képesnek kell lennem rá.”

Szóval hogy jutottam a zéró műanyagtól a zéró szemétig?

Először is befejeztem a csomagolt termékek vásárlását, és elkezdtem a saját tasakjaimat és üvegeimet feltölteni a szupermarketek tömegárus részlegén. Nem vettem több új ruhát, áttértem a használtruhákra. Továbbra is magamnak készítettem a tisztálkodási- és szépségcikkeimet. Jelentősen lefaragtam a tárgyaimból: eladtam, jótékonyságra ajánlottam vagy elajándékoztam a fölösleges dolgaimat, mint például egy kivételével mind a 6 ugyanolyan spatulámat, 10 farmert, amiket gimi óta nem hordtam, és kismilliárd dekorációs kacatot, amik lényegében semmit nem jelentettek számomra.

Mindenekelőtt pedig, elkezdtem megtervezni a potenciálisan pazarló szituációkat; először is nemet mondtam a bárokban a szívószálakra a koktélokhoz, műanyag vagy papírzacskókra a boltokban, valamint a blokkokra.

Persze ez a változás nem egyik napról a másikra történt.

A folyamat több mint egy évet követelt, és rengeteg erőfeszítést. A legnehezebb rész az volt, hogy szigorú pillantást vessek magamra, mint környezetvédelem szakosra, a fenntarthatóság ragyogó jelzőfényére, és rájöjjek, hogy az életemet nem a moráljaimnak megfelelően élem.

Rájöttem, hogy ugyan lelkiismeretesen törődtem bizonyos dolgokkal, nem igazán testesítettem meg a saját filozófiámat. Amint ezt elfogadtam, megengedtem magamnak, hogy változtassak ezen, és azóta is minden egyes nappal jobb az életem. Íme, egy két módja hogyan is javult az életem mióta szemétmentessé tettem:

1.     Spórolok

Mindig bevásárló listával megyek vásárolni, ami azt jelenti, hogy fel vagyok készülve és nem dobok semmit a kosárba hirtelen felindulásból. Emellett, ha tömegárut veszel, nem kell fizetned felárat a csomagolásért. Ha a szekrényemet nézzük, nem vásárolok új ruhákat, csak használtruhát veszek, így igencsak leértékelve kapom a ruháimat.

2.     Egészségesebben étkezem

Mivel csomagolatlan ételeket veszek, az egészségtelen lehetőségeim limitáltak. Ehelyett rengeteg organikus zöldséget és gyümölcsöt eszek, ömlesztett teljes kiőrlésű gabonát és hüvelyeseket, valamint sok idény-, helyi ételt vásárolok, mivel a helyi piac csomagolatlan áru kínálata igazán remek.

3.     Boldogabb vagyok

Mielőtt magamévá tettem volna a ’zéró hulladék’ életmódot, fel alá rohangásztam a szupermarketekben, mert nem rendesen vásároltam, gyorskaját rendeltem, mert nem volt otthon mit ennem, folyton a drogériába járkáltam ezért a testradírért vagy azért a krémért, és folyton takarítottam, mert annyi cuccom volt.

Most egy átlagos hetem egy vásárlásból áll, amikor is minden hozzávalót megveszek, amire csak szükségem van. Ez az egy út nem csak az ételekből áll, hanem a takarító és szépségápolási cikkekből is, hiszen ezek mindegyike, amit manapság használok elkészíthető szimpla, mindennapos hozzávalókból. Ez nem csak egyszerűbb, de stresszmentes és egészséges is (semmi mérgező vegyi anyag).

Sose gondoltam volna, hogy tudatosan választva azt, hogy ne termeljek hulladékot egy minőségi életet hoz magával. Azt hittem csak annyit jelent, hogy többé nem kell kivinnem a szemetest. De ami először csak egy életmód-változtatási döntés volt, később egy blog lett. A Trash is for Tossers, ami szinte katalizátor a beszélgetéshez érdekes, hasonló gondolkodású emberekkel, és új barátok szerzésére.

Mára odáig fejlődött, hogy otthagyjam a remek diploma utáni munkámat, mint a NYC Department of Envrionmental Protection Fenntarthatósági Manager-e, hogy belekezdjek a saját zéró-hulladék cégembe, The Simply Co. néven, ahol saját kezűleg készítem és adom el azokat a termékeket, amiket az utóbbi két év alatt megtanultam elkészíteni.

Nem azért kezdtem ezt az életmódot, hogy számot adjak vagy példát mutassak, azért kezdtem, mert a hulladékmentes életmód számomra az abszolút legjobb módja annak, hogy úgy éljek, ahogy az megfelel mindennek, amiben csak hiszek.


Eredeti cikk

a dezodorokról.

Biztosan hallottatok már valamit fél füllel arról, hogy az alumínium származékokat tartalmazó izzadsággátlók mellrákot okozhatnak (férfiaknál is!). Nem véletlenül tiltották be az alumíniumból készült edények és evőeszközök használatát, hiszen kiderült, hogy az alumínium egy olyan reakcióképes anyag, hogy egy egyszerű leves megmelegítésétől alumínium részecskék kerülhetnek bele az ételbe. Befolyásolja a növekedési hormonok működését, fejlődési rendellenességeket okoz, gyengíti az immunrendszert és szabad gyököket képez a szervezetben. A rák kialakulását pedig azzal segíti elő, hogy megakadályozza az izzadást, ami a szervezet természetes méregtelenítő folyamata. Ennek köszönhetően az eltávozni képtelen mérgek a környező mirigyekben rakódnak lenne, amely kiváló táptalaja lehet bármilyen rákos folyamat kifejlődésének. 

Ha a következő alumínium származékokkal találkozol egy termék összetevői között, inkább ne vedd meg:

• - Aluminium Zirconium Tetrachlorohydrex Gly
  
• - Aluminium Chlorohydrate
  
• - Ammonium alum
  
• - Aluminium Chlorohydrex Pg
  
• - Aluminium Fluoride
  
• - Alumina
  
• - Aluminium Silicate
  
• - Alumínium Zirkónium - Tri-, Tetra-, Penta-, Octachlorohydrate 
  

Rossz hír, hogy a dezodorokban sem csak az alumínium származékok a hunyók, egy sor egyéb mérgező vegyületet is tartalmazhatnak: parabéneket, propilénglikolt, triklozánt, sodium lauryl sulfate-ot valamint szintetikus illatanyagokat.

Tudom, tudom... ez így kínai. Megnyugtatlak, nekem is. Jó pár fül meg van nyitva a böngészőmön, ahonnan ezeket a neveket kiírom. Antal Vali oldalán van egy csudiszupi hatóanyagkereső applikáció, szívből ajánlom mindenkinek a használatát. Talán az okostelefonok korában az sem okoz gondot, hogy vásárláskor lecsekkold, mi az, amit nem kéne megvásárolnod. Hátránya, hogy ha valóban tiszta terméket keresel így nagyon hosszúra nyúlhat a vásárlás, és az sem garantált, hogy egyáltalán találsz ilyet.

Erre is van ám megoldás, ugyanis dezodort pofonegyszerűen kotyvaszthattok magatoknak is! Ehhez azért elöljáróban hozzáfűzném, hogy dezodort, és nem izzadsággátlót, ugyanis ez (szerencsére) nem akadályozza meg az izzadást. 

Már több, mint egy éve ezt használom, és az első tapasztalatom az volt vele, hogy oké, természetes, de ennél biztosan találok jobb megoldást is... Büdös ugyan nem voltam, de mire biciklivel beértem a suliba, kicsit leizzadtam tőle. De csakazértis azt használtam, és már jó ideje nincs ilyen gondom. Gyanítom, hogy méregtelenített a szervezetem, hiszen akkoriban kezdtem leváltani a kozmetikumaimat.

Amire szükséged lesz:

- 1/2 rész shea vaj

- 1/2 rész kókuszolaj

- 1 rész kukoricakeményítő

- 1 rész szóbabikarbóna 

- 1-2 csepp 100%-os tisztaságú illóolaj (pl. levendula, teafa, citromfű)

Elkészítés:

Vízgőz felett olvaszd fel a vajakat (de ne hevítsd őket túl, hogy ne vesszítsék el a hatóanyagaikat), majd keverd hozzá a száraz hozzávalókat. Töltsd tégelybe, és csepegtess bele az általad választott illólajból. Előbb csak pár cseppel kezdd, majd szagolgasd, hogy szükséged van-e több illóolajra. Nem jó, ha túl sok illóolaj kerül egy kencébe, mert sajnos a természetes anyagok is válthatnak ki allergiás reakciót.

Bátran próbáljátok ki, lehet, hogy nektek egyből beválik. Pláne, ha eleve távol tartjátok magatoktól a mérgeket. Ha nem, akkor sem veszett ügy. Azt tudom tanácsolni, hogy néha adjatok teret az izzadásnak: éjjel, vagy ha csak éppen nem mentek sehová. Tartsatok néha méregtelenítő kúrát, télen járjatok szaunázni. És számoljatok be nekünk, hogy bevált-e ;)

Felhasznált irodalom: recept, Antal Vali: A 18 legkockázatosabb vegyületcsoport, Mannaszappan. 

Fotó: saját

karácsony.

Nem tudom, hogy hivatalosan is létezik-e az angol ‚homemade life‘ kifejezés, de nekem nagyon tetszik. Házikészítésű élet. Furán hangzik, de valami igazit takar. Valami olyasmit, ami összefüggésbe hozható a karácsonnyal. Igaz, addig még van bőven időnk, de a különböző áruházak már kihelyezték a karácsonyfát – ami szerintem eléggé illúzióromboló már novemberben -, és csilli-villi ajándékoktól roskadoznak a polcaik. 

Iszonyatosan fel tudok háborodni, amikor az ajándékvásárlásnál egy árkategóriának akar valaki megfelelni ahelyett, hogy (csakis és kizárólag) az örömszerzést tűzné ki célul. Lehet, hogy már teljesen elavult klisé, miszerint a karácsony a szeretet ünnepe. A fogyasztói társadalomban ez a fogyasztás ünnepe, és nekem úgy tűnik, hogy mindenki ezzel kezd azonosulni.

Szinte minden évben megfogadom, hogy nem leszek lusta,
és gyűjtök majd elég gyógy- és fűszernövényt házi keverésű teákhoz.
Talán majd jövőre... 

Nekem azért olyan szimpatikus a ‚sajátkészítésű élet‘, mert lehetőséget ad, hogy kiszakadjak ebből az uniformizált világból, ami körülvesz. Saját magam készíthetem a dolgaimat, legyen az étel, ruha, ajándék, vagy bármi más. Tőlem minden évben kap valaki sajátkészítésű dolgot. Gyertyát öntök, párnahuzatot varrok, bon-bont vagy fürdőgolyót készítek. Az ötletek sora végtelen. Idén is nagyon jókat találtam ki, de azt még nem árulhatom el.
Sokaknak a karácsony óriási anyagi megterhelést jelent , ami valljuk be, elég idegenül cseng a karácsony csupa-öröm hangulatfellegében. Régen pont az ösztönzött a kreativitásra, hogy nem volt pénzem nagyszerűbbnél nagyszerűbb ajándékokra. Ma meg már elvből se vásárolok. Legalábbis nem ész nélkül. Előszöris alaposan megfontolom, hogy mi az, aminek valóban örülne az ajándékozott. Ha nem találok ilyet, akkor biztosan olyat veszek, aminek legalább hasznát veszi az illető. Apu elég sokszor kapott tőlem zoknit, és úgy tűnt, hogy ötödszörre is örül neki. Legalábbis reklamált, amikor mégsem kapott. A szüleimnél mindig nyerő ajándék a kávé is. Persze nem olyan, amit nap, mint nap isznak, hanem minimum fair trade és különleges. Pont azért van ilyen kávéra pénzem, mert a legtöbb ajándékra egyáltalán nem kell költenem.

Süti az üvegben! Elkészítés itt.

Nálunk könyv is gyakran kerül a fa alá. Kifejezetten örülök neki, ha használt példányt kapok. Hiszen annak története van. De főleg azért, mert kisebb környezetszennyezéssel jár. Aztán majd jól kölcsönadom az ismerőseimnek is, hogy ‚bevégezhesse sorsát‘. Használt könyvet vásárolhatsz antikváriumban, odaadhatod a sajátod, vagy beszerezheted a rukkoláról, ami egy csúcsszuper magyarországi kezdeményezés: „A rukkola nemes egyszerűséggel könyvcserélésről szól. Találkozhatsz itt emberekkel, akiknek van olyan könyvük, amit szívesen elküldenek másoknak, akik szeretnék elolvasni és te is felteheted az otthon lapuló feleslegessé vált példányaidat, hogy a többiek elhappolhassák maguknak azokat. Valódi könyvek cserélnek valódi gazdát egy virtuális felület segítségével.”

Minden azt sulykolja (az az átkozott média), hogy a használt nem jó, vegyél újat. VEGYÉL ÚJAT. Hülyeség. A használt dolgok nagyszerűek. Nekem rengeteg játékom volt gyerekkoromban. A hugomnak meg még több. A padláson porosodnak, és várnak. Elvileg a majdani unokákra, akik ígyis-úgyis kapnak majd új játékokat. Sajnálom őket, ezért a családban levő gyerkőcök általában ezek közül kapnak ajándékot (na, most lebuktam). Néha kézművesektől vásárolok. Tavaly óriási sikert aratott a Marbushka egyik társasjátéka: "A játékokat főként kézi munkával készítjük, környezetbarát anyagok felhasználásával (fa, papír, féldrágakövek), mert hisszük, hogy a gyermekeket körülvevő tárgyi kultúra legalább olyan fontos mint az értelmüket csiszoló nevelés."

Különben a csomagolásra is érdemes odafigyelni. Én minden évben elteszem a még felhasználható csomagolópapírokat. Tegyétek el ti is, és használjátok fel a következő évben. Ez nem ciki! Az a ciki, ha valaki azt gondolja, hogy csak a fogadhoz vered a garast. Pedig fákat mentesz meg, energiát spórolsz, mérgező festékek használatát csökkented. Egész jó kis ajándék karácsonyra a Földünknek, nem igaz? 

A másik kedvencem a festett újságpapír. Mindig gondot okoz ugyan az olyan oldalak megtalálása, amin nincs szó politikáról, de legfeljebb több festéket teszek az olyan helyre. Természetesen festéket még véletlenül sem pazarlom, mindig a palettámon maradó felesleget kenem a majdani csomagolópaírra :)

A felsorolást a végtelenségig folytathatnám, de úgy elég unalmassá válna már ez a bejegyzés. A facebook oldalunkon további ötletekre akadhatsz ajándékokhoz itt, csomagoláshoz itt, adventi naptárhoz pedig emitt.

Ugye senki sem gondolja, hogy az ajándékkészítés a gyerekek kiváltsága?