Javítsd meg magad!

A fogyasztói társadalom spiráljába könnyű bekerülni, így ha egy használati tárgyunk elromlik, sajnos nagy valószínűséggel a kukában landol. Egyre ritkábbá vált az az attitűd, hogy az elromlott tárgyat megjavítván tovább használjuk. Persze, itt nem a megjavíthatatlan és végérvényesen tönkrement eszközökről beszélek...

 Leggyakrabban az alábbi mondatokkal hessegetjük el a megjavítás lehetőségét:
- Drágább hozzá az alkatrész, mint az új ára. (Megérdeklődted valóban?)
- Ezeket úgy találják ki, hogy a garancia lejárta után teljesen tönkremenjen. (Tényleg teljesen tönkrement?)
- Nincs időm arra, hogy szerelőhöz szaladgáljak vele. (De az üzletbe elutazni, s akár órákat tölteni a kiválasztással - na, arra van idő.)
- Az újabb már sokkal több dolgot tud csinálni. (Minden új funkciót valóban kihasználnál, vagy csak az eszköz használna téged?)

Folytathatnánk a sort a kifogásokkal, mert abból van elég. Csak a zárójeles kérdéseket nem tesszük fel magunknak, és leggyakrabban kényelmi okoknál fogva nem gondoljuk tovább a helyzetet.

Mennyiszer fordult elő, hogy valósan utánajártunk, mennyibe kerül egy-egy alkatrész ára, mennyit kell fizetni egy szakembernek a megjavításért? Mennyiszer jutott eszünkbe, hogy akár mi magunk lássunk neki a megjavításnak?

Nem kell az ipar által diktált játékszabályokkal játszanunk! A megjavítható tárgyakat javítsuk meg ahelyett, hogy szemetet termelnénk a kidobásával, s az újabb vásárlással legitimizálnánk a tömeggyártás szükségességét. Ha nem lehet megjavítani, akkor vizsgáljuk meg:

1. Tudom másra használni eredeti formájában?
2. Ha átalakítom, fel tudom még valamire használni?
3. Valaki hasznosítani tudná?
4. Van visszaviteli lehetőség? Beszámolják a régi árát az új megvételekor?
5. Egyáltalán szükségem van még ilyen tárgyra? Fontos újravásárolnom?

A gondolatébresztő bevezetés után jöjjön a legfrissebb élményem, mikor úgy döntöttem, saját magam hozom rendbe az egyik kedvenc nyári cipőm. Négy évvel ezelőtt vásároltam ezt a bőrből készült, roppant kényelmes cipőt. Sajnos eléggé ütött-kopott lett az évek során, s az üzletben hozzá ajánlott ápolószer inkább kiszárította, mintsem kezelte a bőrfelületet.

A csatot tartó gumis rész teljesen tönkrement. A vékony gumiszálak elrevültek, s már végképp nem tartották a fémdarabot.

A rendbetételhez nem volt másra szükségem, csak egy darab barna anyagra, ollóra, tűre és cérnára, szilikonos ragasztópisztolyra. A csatos részt teljesen eltávolítottam, a csatot és a cipőt tiszta vízzel alaposan megtisztítottam.

A barna anyagból dupla hajtással létrehoztam a gumis részt pótló darabot. Az anyagot kilyukasztva a csatra helyeztem, majd szilikonnal összeragasztva ráerősítettem.

Miután mindkét csatot elkészítettem, tűvel és cérnával hozzávartam a cipőhöz. Pontosan arra a helyre, ahol eredetileg is volt a gumis rész. Gyűszűre is szükségem volt, mert a bőrfelületen nem volt egyszerű az egyébként is vékony tűt áttolni. Máskor vastagabb tűvel kellene próbálkoznom... Kicsit nehezen, de sikerült a varrás, a cérnát a cipő belsejében vékony szilikonréteggel biztosítottam.

Ha a cipő szíját becsatolom, a barna anyagrészt teljesen elfedi a szíj vége. Így nem is látni az anyagrészt, ami egyébként is illik a cipőhöz az én ízlésem szerint :)

Miután a nehezét megoldottam, már csak a bőrfelület kezelése maradt hátra. Egy rész méhviaszt és egy rész tiszta shea vajat felolvasztottam, s ezzel alaposan átkentem a cipő felületét.

Az alábbi kép jobb oldalán levő cipőnél látni, hogy a lyukacsos, mintás rész még nincs átkenve teljesen. Szembetűnően jót tett a kényeztetés a cipőnek. Ezentúl az üzleti ápolószerekről is meg lehet feledkezni...

Így a kedves topánkák téli álomra hajthatják fejüket, s remélhetően még sok nyári élményben lesz részük!

Te már próbálkoztál cipőjavítással? Ha van tapasztalatod, oszd meg velünk :)

Növényi tejek I. rész

Van, aki ételtolerancia okán, van, aki kíváncsiságból kísérletezik növényi tejek elkészítésével. Magam az utóbbiak táborát erősítem, ugyanis egyre inkább foglalkoztatnak a tudatos gasztronómiai kalandok. Elsőként a szójatejjel ismerkedhetünk meg közelebbről a Növényi tejek c. sorozatunkban. 

A szója az ázsiai kontinensen egy régóta kedvelt élelmiszer, és az európai fogyasztók körében is úgy terjedt el, mint az ázsiai csodabab. Bár az utóbbi időben már olyan cikkeket is találunk a szójáról, hogy mégsem annyira egészséges, mint azt egyébként gondolták. Az egymásnak ellentmondó kutatási eredményeket nem tekintve azt elmondhatjuk, hogy cseppet sem ártalmasabb, mint bármilyen más élelmiszer. A kulcs, mint mindenben, a mértékletességben leledzik. Ami biztos, hogy nagy a B-vitamin- és többszörösen telítetlen zsírsav-tartalma, gazdag kalciumban,  folsavban és a szelénben. Külön érdekesség, hogy teljesen koleszterinmentes ez a hüvelyes növény.

Táncoló szójababok a beáztatásra várva

Szójatej otthon készítve

Két alapvető hozzávaló szükséges a szójatej elkészítéséhez: a szójabab és a víz. Egy liternyi tejhez 200 grammnyi szójababra van szükségünk. Jól átmosva, és egy éjszakára vízben áztatva a babok készen állnak az átalakulásra.

7 deciliter vízzel alaposan turmixoljuk össze a megpuhult babszemeket, majd további 7 deciliter vízzel felöntve kezdjük el felforralni az egyveleget. Nagyon fontos, hogy olyan edényben tegyük ezt meg, melynek vastagabb alja van, azaz nem hajlamos a leégésre. Érdemes alkalmanként még így is megkeverni a hevülő folyadékot. Miután elkezd forrani a nedű, vegyük takaréklángra a tűzhelyet, és további 15-20 percig főzzük - időnként megkavargatva. Ezután hagyjuk a folyadékot kicsit kihűlni, majd gézanyagon, vagy bármilyen szűrőruhaként is jól szolgáló tiszta konyharuhán keresztül szűrjük le a tejet. A fennmaradó szójapüré - japán hagyomány szerint okarának nevezik - tovább hasznosítható, viszont erről egy következő blogbejegyzésben értekezem majd érdemben.

Az elkészült tej 3-4 napig is eláll a hűtőben. Ízesíthető kakaóval, mézzel, ugyanúgy használható főzéshez, a reggeli müzlihez is kiváltképp illik.

Natúr szójatej

Szójatej a kozmetikumokban

Egy kis szójatej felhasználásával remek arcradírt készíthetünk magunknak az alábbi recept szerint:
60 gramm cukrot keverjünk össze 15 ml szójatejjel és 5 ml olívaolajjal. Mennyiségben ez elég egy zuhanyzás előtti testradírozásra, vagy háromszori arckényeztetésre. Fontos, hogy a masszát tartsuk hűtőben, ha egyszerre nem használnánk fel.

A szójatej magában arctisztításra is alkalmas. Ha egy kis arctörlőt a növényi tejbe mártunk, lemosva vele arcunkat hagyjuk, hogy a folyadék megszáradjon a bőrön, majd 10 perc után langyos vízzel öblítsük le.

A boszorkánykonyha ajtajait kitárni: kísérletezésre fel!

A fiatalító arcradír is elkészült

Bádogbögre, repohár - újra bögrekampányolunk!

Itt a nyár, és mi újra bögrekampányolunk! A mátyusföldiek számára az év nyitóbulija az Alsószeli Jurtanapok, ahol tavaly mi is lőttünk pár bögrés fotót. Hatalmas örömünkre idén repohárba is kérhettük a sört vagy a kofolát! Bár a repohár gyönyörű grafikát kapott, mi továbbra is a saját bögrénk mellett tettük le a voksunkat.

A szervezőknél érdeklődve kiderült, hogy a repohár a fesztivál közönségének körében korántsem talált olyan lelkes fogadtatásra, mint amilyen a személyes reakcióm volt. Megkérdeztem Tirinda Katát és Keszler Zolit, akik az italt mérték a szomjas fesztiválozóknak, hogy mit szólt a nép ehhez az környezetbarát újításhoz.

Kata: A poharaknak valaki nagyon örült, valakit rá lehetett egy szép mosollyal beszélni, de valakit egyáltalán nem érdekelt. Volt például egy olyan elsőre nagyon szimpatikus fiatalember, akinek mikor elmondtam 3 rövid mondatban, hogy miért szuper ez a pohár, nagy flegmán csak annyit szólt: "Na, ezalatt már kicsapolhattál volna nekem két sört, mert fölöslegesen beszélsz, engem nem érdekel ilyen…" 

Zoli: Mi a csapnál igyekeztünk mindenkinek ajánlani, de nagyon sokan visszautasították azzal, hogy: "Minek?", "Úgyis elhagyom", "Úgyis ellopják", "Én oszt’ nem fogom hurcolászni", vagy épp kiguvadt a szemük a megfizethetetlen 2 euró hallatán. Talán ez volt a csaposkodás egyik legzavaróbb része, viszont teljesen új dologról beszélünk, tudjuk be ennek. Jövőre kelendőbb lesz!
 

Csudi szép Jurtanapok-repohár
Fotó: Bacu

Körülbelül 10-ből hányan tették le a repohár mellett voksukat?

Kata: Nehéz megmondani, hogy 10 emberből, hány választotta a szép poharat, hiszen volt, hogy azok az emberek, akik már vettek poharat nem azt használták, mert már elvesztették, vagy hazavitték, nehogy elvesszék. Tapasztalatom szerint inkább mint "szép emlék a Jurtanapokról" kulcsmondattal lehetett a poharakat reklámozni, mint azzal, hogy ha ezzel jársz vissza, nem lesz annyi műanyag szemét. Legtöbben úgy gondolták, hogy hisz ők a kukába dobják a szemetet, így ők nem is "szemetelnek". Azt mondanám, hogy volt olyan, hogy 10/5, de olyan is hogy 25/0 jött ilyen pohárral a csaphoz.

Végeredményben vajon elérte-e a repohár az eredeti célját? Csökkent-e a szeméthalom? 

Kata: A szemetes konténert meglátva (úgy, hogy minden évben szedek szemet) a szavam is elállt sajnos, mert visszaváltható poharak poharak ide vagy oda, látszólag hamarabb telt a kocsi mint tavaly.

Francisti Erzsébet szerint, aki az egyik főszervezője a Jurtanapoknak, még nem értek meg rá emberek, hogy tisztább környezetben bulizzanak. Reméljük ez a jövőben megváltozik. Zoli megnyugtatott, hogy jó páran hozták a saját bögréiket is. 

Repoharak találkozása a házi sörrel
Fotó: Kovács Krisztián

Folyamatosan igyekszünk felhívni rá a figyelmet, hogy fogyasztói döntéseinknek hatalmas súlya van. Erre itt a repohár, amit ha elég sokan használunk (vagy akár mindannyian), akkor a fesztivál végén alig marad utánunk szemét!

Szóval szerintünk válaszd a repoharat! A betétdíjat meg nyugodtan felejtsd el, hiszen a fesztivál végeztével nem muszáj a poharat hazavinned. Ha leadod, visszakapod érte a pénzed. Persze, ha van egy klassz bögréd, bátran hurcolászd magaddal, garantáltan mosolyt csal a csaposok arcára. Mindezekután ne felejts el fotót lőni magadról, magatokról, és elküldeni nekünk a vissza.termeszethez@gmail.com-ra vagy a facebookon! Lehet, hogy a képet beküldők között idén is kisorsolunk valamit a nyár végén ;)

Fotók: Bacu, Kovács Krisztián, Bréda Bogi

nulla műanyag?

Kekeckedtem a gondolattal, hogy tartok majd egy műanyag böjtöt, de most, hogy újra városba költöztem, szinte megvalósíthatatlannak látszik. Valamit mindenképp ideje lenne tennem az ügy érdekében, mert az apró kétszemélyes háztartásunkból is rendszeresen szállítom a műanyag hulladékot a szelektív gyűjtőbe. Mindezt úgy, hogy nem fogyasztunk palackozott ásványvizet, vagy cukrozott italokat, illetve saját szatyorral végzem a bevásárlásokat.

Múltkor például petrezselyem gyökérre volt szükségünk az ebédhez. Bemegyünk a boltba, és találtam is három szál megtisztított petrezselymet műanyag tálcán, műanyag fóliával! Köszi, de nem. Próbáljuk meg a másik boltban. Szerencsére ott is volt három szál petrezselyem, csupán összegumizva. Talán többet kéne a piacon vásárolnom, ott legalább elutasíthatom a zacskót, és helyi terméket tudok vásárolni. A felháborító az egészban az, hogy míg a bolti termékek nagy részét távolról szállítják és csomagolják, a helyi és egyben csomagolatlan áru sok esetben mégis drágább. Legalább azzal nyugtatom magam, hogy azt a pénzt költöm a minőségre, amiből mások cigit vettek volna.

Visszatérve ahhoz, hogy kevesebb műanyag hulladékot kéne termelnünk szeretnék pár hasznos tanácsot adni nektek. Túl a nejlonzacskók bojkottján, mert azt hiszem az már senkinek sem újdonság.

Fésű és fogkefe

Bár a fenti eszközeinket nem váltogatjuk hetente, előbb-utóbb sajnos ezek is a kukában landolnak. Már a legtöbb drogériában kaphatók fából készült fésűk. Érdemes olyat választani, amin nincsenek kis bogyók a fogak végén, mert könnyebb tisztán tartani, így sokkal tovább hasznáhatjuk. Aki akar, bambuszból készült fogkefét is tud beszerezni, de a cserélhető fejű változat sem olyan rossz megoldás, mintha három havonta az egészet a kukába hajítanánk.

Konyhai eszközök

  

A konyhai eszközök nagy része megvásárolható műanyag, illetve fém vagy fa kivitelben. Ugyanúgy, mint a fésű esetében, egyszer ezek is elhasználódnak, és gyakran egy szeméttelepen végzik. Bár a fém vagy fa kivitelezés szinte kivétel nélkül drágább, mintha egy műanyag merőkanalat, szűrőt vagy épp deszkát vásárolnánk az élettartamuk is sokkal hosszabb.

Tej és joghurt

Tejet sok helyen lehet saját üvegbe kérni, én legalábbis megtaláltam a módját Budapesten, Felső- és Alsószeliben, most pedig az ausztriai Welsben is. Ha pedig megtaláltuk a helyet, ahonnan friss tejet lehet hozni, gyerekjáték akár joghurtot is kotyvasztani. Ez utóbbi leginkább akkor éri meg, ha rendszeresen vagy egyszerre sok joghurtra van szükségünk, mert az első adag elkészítéséhez szükségünk lesz egy-két kanálnyi (bio!) fehérjoghurtra. Ezt a továbbiakban félretehetjük az általunk készített adagból. Az elkészítésének mikéntjét itt találod.

Mostanában egyre több magtejet iszom, ezeket is könnyen el lehet készíteni házilag. Eddig csak a mogyorótejjel próbálkoztam, mert abból bőséges saját termésünk volt. Ha érdekelnének a további próbálkozásaim jellezzétek egy kommentben.

Kenyér

A legjobb az lenne, ha mindenki saját kenyeret sütne, de ezt én sem teszem. Még nem mertem belevágni, de ami késik nem múlik. Szódabikarbónás zsemlét (amibe egyébként joghurt is kell) már sütöttem, és elégedett is voltam a végeredménnyel. De mivel itt a műanyagcsökkentésről van szó, az is elég, ha nem a szeletelt és csomagolt változatot, hanem a csomagolatlant emeled le a polcról vagy kéred a péktől.

Képek: Pinterest

zero waste.

Kevés szabadidőnket nem blogírásra fordítjuk, hanem inkább jó kis programokat próbálunk összehozni. Ilyen a december 14.-ére tervezett ajándékkészítő worshopunk, amire mindenkit szeretettel várunk! Előre láthatóan az új év elején kicsit megállunk majd pihenni, legalábbis ami a programjainkat illeti. Talán akkor több idő jut majd a blogírásra ;)

Addigis fogadjátok szeretettel az első fordításunkat, amit Pflum Dorinának köszönhetünk. Egyenesen Skóciából küldi nektek!

2 éve nem termeltem semmiféle szemetet.

A nevem Lauren, 23 éves vagyok, New York-ban élek és nem termelek szemetet. Komolyan. Nincs kuka, semmi, ami a szemétlerakóba mehetne. Semmi.

Tudom, mire gondoltok. Ez a csaj biztos egy igazi hippie. Vagy hazudik. Vagy nem is létezik. Biztosíthatlak róla, hogy egyik sem igaz, igenis létezem.

Nem mindig éltem úgynevezett ’zéró hulladék’ életmódot.

Körülbelül 3 éve kezdtem el változtatni, amikor környezetvédelmet tanultam az NYU-n. Akkoriban az olajgyárak ellen tiltakoztam, és egy klub elnöke voltam, ami hetente összegyűlt, hogy környezettel foglalkozó témákról beszélgessen. Úgy képzeltem extra környezetvédő vagyok, vagy, ahogy a nagymamám hívott, igazi „faölelő”. Mindenki fenntarthatóságért küzdő lányként gondolt rám, szóval ez azt jelentette, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a Föld érdekében, ugye?

Dehogy.

Az egyik órámon volt egy diák, aki mindig műanyag zacskóban hozta a műanyag dobozos kajáját, műanyag vizesflakonját, műanyag evőeszközeit és a zacskós chips-ét. Minden egyes óra után végignéztem, ahogy ezeket kidobja a kukába, és ez borzasztó dühössé tett. Csak puffogtam és fintorogtam, de sose mondtam vagy csináltam semmit. Csak haragudtam.

Egyik nap kifejezetten bosszús voltam óra után, hazamentem, hogy vacsorát csináljak és megpróbáljam elfelejteni az egészet, de amikor kinyitottam a hűtőmet lefagytam. Rájöttem, hogy a benne megtalálható minden egyes árucikk vagy be volt vonva vagy csomagolva, vagy így vagy úgy, de műanyagba.

Életemben az először, azt kellett mondanom magamra:  „te képmutató”. Én a zöld lány voltam, nem a műanyag lány! Mi a fenét csináltam egész életemben? Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy minden műanyagot eltávolítok az életemből.

A műanyag elhagyása azt jelentette, hogy meg kellett tanulnom elkészíteni minden eddigi készen vásárolt, csomagolt termékemet.

Ebben minden benne van a fogkrémtől a tisztítószerekig, minden, amiről fogalmam sem volt hogyan kéne hozzáfogni, úgyhogy rengeteg online kutatás alapján kellett megtanulnom. Egyik nap egy ZeroWaste Home című blogra akadtam. Bea Johnson, egy kaliforniai kétgyermekes anyuka és feleség hulladékmentes életét követte.

Addigra nagyjából minden műanyagot kirekesztettem az életemből. Arra gondoltam „ha egy 4 tagú család képes a hulladékmentes életmódra, akkor nekem, (akkoriban) 21 éves szingli New York-i lányként, szintén képesnek kell lennem rá.”

Szóval hogy jutottam a zéró műanyagtól a zéró szemétig?

Először is befejeztem a csomagolt termékek vásárlását, és elkezdtem a saját tasakjaimat és üvegeimet feltölteni a szupermarketek tömegárus részlegén. Nem vettem több új ruhát, áttértem a használtruhákra. Továbbra is magamnak készítettem a tisztálkodási- és szépségcikkeimet. Jelentősen lefaragtam a tárgyaimból: eladtam, jótékonyságra ajánlottam vagy elajándékoztam a fölösleges dolgaimat, mint például egy kivételével mind a 6 ugyanolyan spatulámat, 10 farmert, amiket gimi óta nem hordtam, és kismilliárd dekorációs kacatot, amik lényegében semmit nem jelentettek számomra.

Mindenekelőtt pedig, elkezdtem megtervezni a potenciálisan pazarló szituációkat; először is nemet mondtam a bárokban a szívószálakra a koktélokhoz, műanyag vagy papírzacskókra a boltokban, valamint a blokkokra.

Persze ez a változás nem egyik napról a másikra történt.

A folyamat több mint egy évet követelt, és rengeteg erőfeszítést. A legnehezebb rész az volt, hogy szigorú pillantást vessek magamra, mint környezetvédelem szakosra, a fenntarthatóság ragyogó jelzőfényére, és rájöjjek, hogy az életemet nem a moráljaimnak megfelelően élem.

Rájöttem, hogy ugyan lelkiismeretesen törődtem bizonyos dolgokkal, nem igazán testesítettem meg a saját filozófiámat. Amint ezt elfogadtam, megengedtem magamnak, hogy változtassak ezen, és azóta is minden egyes nappal jobb az életem. Íme, egy két módja hogyan is javult az életem mióta szemétmentessé tettem:

1.     Spórolok

Mindig bevásárló listával megyek vásárolni, ami azt jelenti, hogy fel vagyok készülve és nem dobok semmit a kosárba hirtelen felindulásból. Emellett, ha tömegárut veszel, nem kell fizetned felárat a csomagolásért. Ha a szekrényemet nézzük, nem vásárolok új ruhákat, csak használtruhát veszek, így igencsak leértékelve kapom a ruháimat.

2.     Egészségesebben étkezem

Mivel csomagolatlan ételeket veszek, az egészségtelen lehetőségeim limitáltak. Ehelyett rengeteg organikus zöldséget és gyümölcsöt eszek, ömlesztett teljes kiőrlésű gabonát és hüvelyeseket, valamint sok idény-, helyi ételt vásárolok, mivel a helyi piac csomagolatlan áru kínálata igazán remek.

3.     Boldogabb vagyok

Mielőtt magamévá tettem volna a ’zéró hulladék’ életmódot, fel alá rohangásztam a szupermarketekben, mert nem rendesen vásároltam, gyorskaját rendeltem, mert nem volt otthon mit ennem, folyton a drogériába járkáltam ezért a testradírért vagy azért a krémért, és folyton takarítottam, mert annyi cuccom volt.

Most egy átlagos hetem egy vásárlásból áll, amikor is minden hozzávalót megveszek, amire csak szükségem van. Ez az egy út nem csak az ételekből áll, hanem a takarító és szépségápolási cikkekből is, hiszen ezek mindegyike, amit manapság használok elkészíthető szimpla, mindennapos hozzávalókból. Ez nem csak egyszerűbb, de stresszmentes és egészséges is (semmi mérgező vegyi anyag).

Sose gondoltam volna, hogy tudatosan választva azt, hogy ne termeljek hulladékot egy minőségi életet hoz magával. Azt hittem csak annyit jelent, hogy többé nem kell kivinnem a szemetest. De ami először csak egy életmód-változtatási döntés volt, később egy blog lett. A Trash is for Tossers, ami szinte katalizátor a beszélgetéshez érdekes, hasonló gondolkodású emberekkel, és új barátok szerzésére.

Mára odáig fejlődött, hogy otthagyjam a remek diploma utáni munkámat, mint a NYC Department of Envrionmental Protection Fenntarthatósági Manager-e, hogy belekezdjek a saját zéró-hulladék cégembe, The Simply Co. néven, ahol saját kezűleg készítem és adom el azokat a termékeket, amiket az utóbbi két év alatt megtanultam elkészíteni.

Nem azért kezdtem ezt az életmódot, hogy számot adjak vagy példát mutassak, azért kezdtem, mert a hulladékmentes életmód számomra az abszolút legjobb módja annak, hogy úgy éljek, ahogy az megfelel mindennek, amiben csak hiszek.


Eredeti cikk