Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy új laptopot (tehát egy ideje hiperszuper sebességgel küldöm nektek a képeket), de nem volt hozzá táskám. Márpedig az új laptop megérdemel egy táskát. A régit már úgy örököltem, nem is volt túl nagy becsben tartva, meg egyébként is elég masszív és robosztus volt ahhoz, hogy kibírja az extra védelem nélküli hátizsákban hurcolást. Szóval szükségem lett egy laptop védő táskára, és varrtam egyet. Anyagot nem kellett vennem, még így is rengeteg maradék textil raktározódik a szekrényemben. Az eredmény kielégítő (szerintem nagyon is szép), anyu meg is dicsért, hogy egyre szebben varrok :)
Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy csatlakoztam a "Zacsi Böjt"-höz (csatlakozz te is!), ami annyit takar, hogy két hétig nem használhatok semmilyen műanyag zacskót, illetve csak a már meglévőket, ha nagyon muszáj. Részemről ez semmi erőfeszítést sem jelent, műanyag táskát már ezer éve nem kértem a boltban, és a zacskókat is annyiszor használtam újra, ahányszor csak lehetett.
A varrógép még az asztalon volt, és közben azon zakatolt az agyam, hogy valóban milyen szép lenne az élet műanyag zacskók nélkül, és akkor... akkor eszembe jutott, hogy hát éppenséggel varrhatnék egy szatyrot, amit a várva várt ökonapon kisorsolhatnánk a résztvevők között. Nem is haboztam túl sokáig, egyből nekifogtam (mert ha jön az ihlet, akkor muszáj egyből nekifogni, nincs mese). A szatyor elkészült, így még egyel több okod lehet rá, hogy elgyere az első felsőszeli ökonapra! :)
A fotókkal még a legkevésbé sem vagyok megelégedve, de csak ennyit tudtam kihozni a kis kompakt gépemből. Sajnos a napokban kijelentettem, hogy az elkövetkezendő tíz évben nem szándékozok új elektromos kütyüt venni, úgyhogy egy ideig ki kell bírnom használható fényképezőgép nélkül (legalábbis, amíg feledésbe merül ez a kijelentésem).
