karácsony.

Nem tudom, hogy hivatalosan is létezik-e az angol ‚homemade life‘ kifejezés, de nekem nagyon tetszik. Házikészítésű élet. Furán hangzik, de valami igazit takar. Valami olyasmit, ami összefüggésbe hozható a karácsonnyal. Igaz, addig még van bőven időnk, de a különböző áruházak már kihelyezték a karácsonyfát – ami szerintem eléggé illúzióromboló már novemberben -, és csilli-villi ajándékoktól roskadoznak a polcaik. 

Iszonyatosan fel tudok háborodni, amikor az ajándékvásárlásnál egy árkategóriának akar valaki megfelelni ahelyett, hogy (csakis és kizárólag) az örömszerzést tűzné ki célul. Lehet, hogy már teljesen elavult klisé, miszerint a karácsony a szeretet ünnepe. A fogyasztói társadalomban ez a fogyasztás ünnepe, és nekem úgy tűnik, hogy mindenki ezzel kezd azonosulni.

Szinte minden évben megfogadom, hogy nem leszek lusta,
és gyűjtök majd elég gyógy- és fűszernövényt házi keverésű teákhoz.
Talán majd jövőre... 

Nekem azért olyan szimpatikus a ‚sajátkészítésű élet‘, mert lehetőséget ad, hogy kiszakadjak ebből az uniformizált világból, ami körülvesz. Saját magam készíthetem a dolgaimat, legyen az étel, ruha, ajándék, vagy bármi más. Tőlem minden évben kap valaki sajátkészítésű dolgot. Gyertyát öntök, párnahuzatot varrok, bon-bont vagy fürdőgolyót készítek. Az ötletek sora végtelen. Idén is nagyon jókat találtam ki, de azt még nem árulhatom el.
Sokaknak a karácsony óriási anyagi megterhelést jelent , ami valljuk be, elég idegenül cseng a karácsony csupa-öröm hangulatfellegében. Régen pont az ösztönzött a kreativitásra, hogy nem volt pénzem nagyszerűbbnél nagyszerűbb ajándékokra. Ma meg már elvből se vásárolok. Legalábbis nem ész nélkül. Előszöris alaposan megfontolom, hogy mi az, aminek valóban örülne az ajándékozott. Ha nem találok ilyet, akkor biztosan olyat veszek, aminek legalább hasznát veszi az illető. Apu elég sokszor kapott tőlem zoknit, és úgy tűnt, hogy ötödszörre is örül neki. Legalábbis reklamált, amikor mégsem kapott. A szüleimnél mindig nyerő ajándék a kávé is. Persze nem olyan, amit nap, mint nap isznak, hanem minimum fair trade és különleges. Pont azért van ilyen kávéra pénzem, mert a legtöbb ajándékra egyáltalán nem kell költenem.

Süti az üvegben! Elkészítés itt.

Nálunk könyv is gyakran kerül a fa alá. Kifejezetten örülök neki, ha használt példányt kapok. Hiszen annak története van. De főleg azért, mert kisebb környezetszennyezéssel jár. Aztán majd jól kölcsönadom az ismerőseimnek is, hogy ‚bevégezhesse sorsát‘. Használt könyvet vásárolhatsz antikváriumban, odaadhatod a sajátod, vagy beszerezheted a rukkoláról, ami egy csúcsszuper magyarországi kezdeményezés: „A rukkola nemes egyszerűséggel könyvcserélésről szól. Találkozhatsz itt emberekkel, akiknek van olyan könyvük, amit szívesen elküldenek másoknak, akik szeretnék elolvasni és te is felteheted az otthon lapuló feleslegessé vált példányaidat, hogy a többiek elhappolhassák maguknak azokat. Valódi könyvek cserélnek valódi gazdát egy virtuális felület segítségével.”

Minden azt sulykolja (az az átkozott média), hogy a használt nem jó, vegyél újat. VEGYÉL ÚJAT. Hülyeség. A használt dolgok nagyszerűek. Nekem rengeteg játékom volt gyerekkoromban. A hugomnak meg még több. A padláson porosodnak, és várnak. Elvileg a majdani unokákra, akik ígyis-úgyis kapnak majd új játékokat. Sajnálom őket, ezért a családban levő gyerkőcök általában ezek közül kapnak ajándékot (na, most lebuktam). Néha kézművesektől vásárolok. Tavaly óriási sikert aratott a Marbushka egyik társasjátéka: "A játékokat főként kézi munkával készítjük, környezetbarát anyagok felhasználásával (fa, papír, féldrágakövek), mert hisszük, hogy a gyermekeket körülvevő tárgyi kultúra legalább olyan fontos mint az értelmüket csiszoló nevelés."

Különben a csomagolásra is érdemes odafigyelni. Én minden évben elteszem a még felhasználható csomagolópapírokat. Tegyétek el ti is, és használjátok fel a következő évben. Ez nem ciki! Az a ciki, ha valaki azt gondolja, hogy csak a fogadhoz vered a garast. Pedig fákat mentesz meg, energiát spórolsz, mérgező festékek használatát csökkented. Egész jó kis ajándék karácsonyra a Földünknek, nem igaz? 

A másik kedvencem a festett újságpapír. Mindig gondot okoz ugyan az olyan oldalak megtalálása, amin nincs szó politikáról, de legfeljebb több festéket teszek az olyan helyre. Természetesen festéket még véletlenül sem pazarlom, mindig a palettámon maradó felesleget kenem a majdani csomagolópaírra :)

A felsorolást a végtelenségig folytathatnám, de úgy elég unalmassá válna már ez a bejegyzés. A facebook oldalunkon további ötletekre akadhatsz ajándékokhoz itt, csomagoláshoz itt, adventi naptárhoz pedig emitt.

Ugye senki sem gondolja, hogy az ajándékkészítés a gyerekek kiváltsága?