Javítsd meg magad!

A fogyasztói társadalom spiráljába könnyű bekerülni, így ha egy használati tárgyunk elromlik, sajnos nagy valószínűséggel a kukában landol. Egyre ritkábbá vált az az attitűd, hogy az elromlott tárgyat megjavítván tovább használjuk. Persze, itt nem a megjavíthatatlan és végérvényesen tönkrement eszközökről beszélek...

 Leggyakrabban az alábbi mondatokkal hessegetjük el a megjavítás lehetőségét:
- Drágább hozzá az alkatrész, mint az új ára. (Megérdeklődted valóban?)
- Ezeket úgy találják ki, hogy a garancia lejárta után teljesen tönkremenjen. (Tényleg teljesen tönkrement?)
- Nincs időm arra, hogy szerelőhöz szaladgáljak vele. (De az üzletbe elutazni, s akár órákat tölteni a kiválasztással - na, arra van idő.)
- Az újabb már sokkal több dolgot tud csinálni. (Minden új funkciót valóban kihasználnál, vagy csak az eszköz használna téged?)

Folytathatnánk a sort a kifogásokkal, mert abból van elég. Csak a zárójeles kérdéseket nem tesszük fel magunknak, és leggyakrabban kényelmi okoknál fogva nem gondoljuk tovább a helyzetet.

Mennyiszer fordult elő, hogy valósan utánajártunk, mennyibe kerül egy-egy alkatrész ára, mennyit kell fizetni egy szakembernek a megjavításért? Mennyiszer jutott eszünkbe, hogy akár mi magunk lássunk neki a megjavításnak?

Nem kell az ipar által diktált játékszabályokkal játszanunk! A megjavítható tárgyakat javítsuk meg ahelyett, hogy szemetet termelnénk a kidobásával, s az újabb vásárlással legitimizálnánk a tömeggyártás szükségességét. Ha nem lehet megjavítani, akkor vizsgáljuk meg:

1. Tudom másra használni eredeti formájában?
2. Ha átalakítom, fel tudom még valamire használni?
3. Valaki hasznosítani tudná?
4. Van visszaviteli lehetőség? Beszámolják a régi árát az új megvételekor?
5. Egyáltalán szükségem van még ilyen tárgyra? Fontos újravásárolnom?

A gondolatébresztő bevezetés után jöjjön a legfrissebb élményem, mikor úgy döntöttem, saját magam hozom rendbe az egyik kedvenc nyári cipőm. Négy évvel ezelőtt vásároltam ezt a bőrből készült, roppant kényelmes cipőt. Sajnos eléggé ütött-kopott lett az évek során, s az üzletben hozzá ajánlott ápolószer inkább kiszárította, mintsem kezelte a bőrfelületet.

A csatot tartó gumis rész teljesen tönkrement. A vékony gumiszálak elrevültek, s már végképp nem tartották a fémdarabot.

A rendbetételhez nem volt másra szükségem, csak egy darab barna anyagra, ollóra, tűre és cérnára, szilikonos ragasztópisztolyra. A csatos részt teljesen eltávolítottam, a csatot és a cipőt tiszta vízzel alaposan megtisztítottam.

A barna anyagból dupla hajtással létrehoztam a gumis részt pótló darabot. Az anyagot kilyukasztva a csatra helyeztem, majd szilikonnal összeragasztva ráerősítettem.

Miután mindkét csatot elkészítettem, tűvel és cérnával hozzávartam a cipőhöz. Pontosan arra a helyre, ahol eredetileg is volt a gumis rész. Gyűszűre is szükségem volt, mert a bőrfelületen nem volt egyszerű az egyébként is vékony tűt áttolni. Máskor vastagabb tűvel kellene próbálkoznom... Kicsit nehezen, de sikerült a varrás, a cérnát a cipő belsejében vékony szilikonréteggel biztosítottam.

Ha a cipő szíját becsatolom, a barna anyagrészt teljesen elfedi a szíj vége. Így nem is látni az anyagrészt, ami egyébként is illik a cipőhöz az én ízlésem szerint :)

Miután a nehezét megoldottam, már csak a bőrfelület kezelése maradt hátra. Egy rész méhviaszt és egy rész tiszta shea vajat felolvasztottam, s ezzel alaposan átkentem a cipő felületét.

Az alábbi kép jobb oldalán levő cipőnél látni, hogy a lyukacsos, mintás rész még nincs átkenve teljesen. Szembetűnően jót tett a kényeztetés a cipőnek. Ezentúl az üzleti ápolószerekről is meg lehet feledkezni...

Így a kedves topánkák téli álomra hajthatják fejüket, s remélhetően még sok nyári élményben lesz részük!

Te már próbálkoztál cipőjavítással? Ha van tapasztalatod, oszd meg velünk :)

Növényi tejek I. rész

Van, aki ételtolerancia okán, van, aki kíváncsiságból kísérletezik növényi tejek elkészítésével. Magam az utóbbiak táborát erősítem, ugyanis egyre inkább foglalkoztatnak a tudatos gasztronómiai kalandok. Elsőként a szójatejjel ismerkedhetünk meg közelebbről a Növényi tejek c. sorozatunkban. 

A szója az ázsiai kontinensen egy régóta kedvelt élelmiszer, és az európai fogyasztók körében is úgy terjedt el, mint az ázsiai csodabab. Bár az utóbbi időben már olyan cikkeket is találunk a szójáról, hogy mégsem annyira egészséges, mint azt egyébként gondolták. Az egymásnak ellentmondó kutatási eredményeket nem tekintve azt elmondhatjuk, hogy cseppet sem ártalmasabb, mint bármilyen más élelmiszer. A kulcs, mint mindenben, a mértékletességben leledzik. Ami biztos, hogy nagy a B-vitamin- és többszörösen telítetlen zsírsav-tartalma, gazdag kalciumban,  folsavban és a szelénben. Külön érdekesség, hogy teljesen koleszterinmentes ez a hüvelyes növény.

Táncoló szójababok a beáztatásra várva

Szójatej otthon készítve

Két alapvető hozzávaló szükséges a szójatej elkészítéséhez: a szójabab és a víz. Egy liternyi tejhez 200 grammnyi szójababra van szükségünk. Jól átmosva, és egy éjszakára vízben áztatva a babok készen állnak az átalakulásra.

7 deciliter vízzel alaposan turmixoljuk össze a megpuhult babszemeket, majd további 7 deciliter vízzel felöntve kezdjük el felforralni az egyveleget. Nagyon fontos, hogy olyan edényben tegyük ezt meg, melynek vastagabb alja van, azaz nem hajlamos a leégésre. Érdemes alkalmanként még így is megkeverni a hevülő folyadékot. Miután elkezd forrani a nedű, vegyük takaréklángra a tűzhelyet, és további 15-20 percig főzzük - időnként megkavargatva. Ezután hagyjuk a folyadékot kicsit kihűlni, majd gézanyagon, vagy bármilyen szűrőruhaként is jól szolgáló tiszta konyharuhán keresztül szűrjük le a tejet. A fennmaradó szójapüré - japán hagyomány szerint okarának nevezik - tovább hasznosítható, viszont erről egy következő blogbejegyzésben értekezem majd érdemben.

Az elkészült tej 3-4 napig is eláll a hűtőben. Ízesíthető kakaóval, mézzel, ugyanúgy használható főzéshez, a reggeli müzlihez is kiváltképp illik.

Natúr szójatej

Szójatej a kozmetikumokban

Egy kis szójatej felhasználásával remek arcradírt készíthetünk magunknak az alábbi recept szerint:
60 gramm cukrot keverjünk össze 15 ml szójatejjel és 5 ml olívaolajjal. Mennyiségben ez elég egy zuhanyzás előtti testradírozásra, vagy háromszori arckényeztetésre. Fontos, hogy a masszát tartsuk hűtőben, ha egyszerre nem használnánk fel.

A szójatej magában arctisztításra is alkalmas. Ha egy kis arctörlőt a növényi tejbe mártunk, lemosva vele arcunkat hagyjuk, hogy a folyadék megszáradjon a bőrön, majd 10 perc után langyos vízzel öblítsük le.

A boszorkánykonyha ajtajait kitárni: kísérletezésre fel!

A fiatalító arcradír is elkészült

De nem vagy büdös? Avagy a szódabikarbónáról, mint dezodor

Ha jól emlékszem, májusban lesz egy éve, hogy egyszer főzőcsokit keresve az egyik nyitrai kisboltban megakadt a szemem egy tégelynyi szódabikarbónán. Kb. 40 centbe kerülhetett és emlékszem, csak annyi futott át az agyamon: „Nem erről beszéltünk a Vissza a természethez csajokkal, hogy dezodornak is pompás?” Gondoltam, ha nem, akkor majd sütök vele, de most beteszem a kosárba. (Nagy izgatottságomban persze a főzőcsoki a polcon maradt.)

Hazavittem hát Szódit. Első lépés: hová tegyem? A konyhába vagy a fürdőszobába? Most akkor tényleg nem lesz gyöngyházkivonatú selyemtapintású púderillatú dezodor a polcomon, hanem EZ?!
És mivel én ilyen impulzív vagyok: fogtam és kivágtam a dezodoromat a kukába. Szódi a fürdőszobában kapott helyet.
 
Reggel, szokásomhoz híven késve ébredtem, kapkodva reggeliztem és pocsolyákat hagytam magam után a kádból kipattanva. Rutinosan nyúlnék a dezodoromért, erre Szódi ott csücsül és vár. „Nagyszerű!” gondoltam. „Ezt biztos be kellett volna keverni valamivel vagy 45 fokban Mekkának fordítani vagy tudomisén … de mindenesetre mit kezdjek vele kutyafuttában???” Már szemeztem a kukával, hogy talán mégiscsak guberálni kéne és bocsánatért esedezni a régi dezodornál…

De feltámadt bennem a gyerek. Az egyszerű, a praktikus. Anno ha megnyaltam az ujjam és úgy dugtam a pudingporba, rátapadt, igaz? Na, akkor most a fürdéstől nedves ujjal megtámadtam Szódit és csak simán bedörzsöltem vele a hónaljamat, amely még szintén picit nedves volt. És voilá! Szódi beszívódott, a maradék lepergett. „Fogsz te még sírni, majd ha foltos lesz a fekete félújúd tőle!” fenyegettem magam. És spuri munkába.

És ettől a naptól kezdve mind a mai napig ez így ment. Hazaérve: se folt, se ragacs, se szag. Mivel Szódi ilyen jó volt hozzám, nemsokára beszereztem neki egy gyönyörű mintás fémdobozt (egyenesen Törökországból). Szódi utazni is szeret és bírja a hideget-meleget, csak a nedvességet nem. Ezért is a jól zárható fémdoboz. Bírja a sietést, kocogást, izgulást és legfőképp: a kabinos tolmácsolást: amikor 200%-on pörög benned az adrenalin és próbálsz egy szinte légmentes, 2x2 méteres kabinban szimultántolmácsolni másfél órán át és Szódi ezt is kibírja, akkor véleményem szerint, bizonyított.

- De nem vagy büdös? – kérdezte tőlem egyszer egy kolléga, akinek meséltem Szódiról.
- Hát, ha kérdezned kell és nem érzed, szerintem nem – próbáltam lazára venni. Szerintem azóta az ő alumíniumos bolti dezodora is egy kukában pityereg.

Akkor most hogy?

1. Vegyél egy zacskó/tégely/doboz étkezési szódabikarbónát! (kb. 100g/20cent/pár hét)
2. Vidd haza!
3. Tedd a fürdőszobapolcra!
4. Nedves kézzel nedves bőrre vidd fel!
5. Szeresd-használd-szeresd a környezeted-reklámozd!
6. Jutalmazd meg egy szép dobozkával J

U.i: Kezdd el most, ne a nyári kánikulában! A szervezetednek azért kelleni fog 5-10 nap átállni. Száraz sem maradsz (de ez a bolti dezodorokra is igaz), ezért ajánlom a váltást még kora tavasszal.

ökoesküvő - második rész

Kicsit ugyan várni kellett rá, de nem hagyom a következő évre a beígért második esküvői bejegyzést :) Az esküvőről való álmodozás részemről gyakorlatilag kimerült a dekoráció tervezgetésében. Ennek ellenére elég sokáig tartott, mire véglegesült az elképzelésem.

Még az elején szeretném megköszönni a sok-sok segítséget Renczés Dórinak (aki a Vissza a természethez csapat tagja), és Nogely Moncsinak, aki meghívottként maga ajánlkozott, hogy segít dekorálni. Sokat segített a hugom, Noi és unokatestvérem Orsi is. Ez a kis csapat dekorálta a nagy napon a termet. KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!

Adott volt két stílus: bohém és rusztikus. Adott volt a helyszín, ami inkább rusztikus. Fehér falak, tégla oszlopok, fa gerendák és piros ülőfelületű székek. Nagyjából ebből indultam ki, és a többszáz fotóból, amit mások esküvőiről végignéztem.

Mivel elvárás volt, hogy az esküvői dekoráció a lehető legkevésbé terhelje a környezetet, na meg persze a büdzsénket, ezért a dekoráció nagy részét a házban, ház körül és az ismerősöknél fellelhető dolgokból oldottam meg. Szinte már klisének számítanak a befőttesüvegek az esküvőkön, de mivel minden háztartásban akad valamennyi, kár lenne nem kihasználni őket. A leáztathatatlan címkéknél elég jól bevált az olivaolaj+szódabikarbóna súrolószer. Ezek az üvegcsék alkották az asztali díszítést gyertyákkal és virágokkal megtöltve. 

A virágdíszítés elég nagy fejtörést okozott. Mint már említettem, nem vagyok híve a vágott virágoknak. Ezért először kis cserepes virágokban gondolkoztam, de mivel csak két hetem volt a dekoráció kivitelezésére (előtte csak külföldről is könnyen szállítható dolgokat volt lehetőségem előkészíteni), elvetettem azt az ötletet, hogy magam vetek levendulát vagy más kis növényt. Végülis nyár elején, amikor anyu már igencsak kezdett izgulni az esküvő miatt, szólt, hogy éppen nyílik a levendula, és az augusztus végi esküvőnkön ne számítsak számottevő mennyiségre ebből a virágból. A réti virágok közül a cickafarkban bíztam, mert folyamatosan virágzik, és nem hervad el két óra alatt a vázában. A kérdés csak az, hogy ki szed nekem cickafarkat az esküvő előtti egy-két napban akár zuhogó esőben is? A menyasszony nyilván nem ér majd rá. Végülis anyu azt mondta, hogy a levendula szárítva is ugyanolyan szép, és ő bizony leszüreteli a levendulabokrainkat. Ehhez kaptam még Dóri közvetítésével szárított sóvirágot Veronitól és Moncsi is hozott levendulát és szárított búzakalászt. Egy szó mint száz, kiderült, hogy ez elég lesz virágdíszítésnek, nem is kell élő virágban törni a fejünket. Így utólag azért is nagyon örülök, hogy szárított virággal dekoráltunk, mert a lagzi után nem landolt mindez a kukában (vagy jobb esetben a komposztdombon), hanem azóta is díszíti a lakásainkat.

Az esküvő talán leglátványosabb eleme a főasztal mögötti díszítés volt. Előző nyáron keresztapám lomtalanította a padlását. Megannyi kincset készült felaprítani! Mondanom sem kell, ebből rengeteget megmentettem, aminek nagy része azóta is csak várja, hogy foglalkozzak velük, és új lehetőséget kapjanak az élettől. Ez a projekt egyelőre még várat magára. Viszont a kidobott tárgyak között akadt három ajtólap is. Ha egy kicsit elmerülsz a külföldi bohém esküvők nézegetésében, többször is találkozhatsz régi ajtók dekorként való felhasználásával. Kedves vőlegényem tisztára sikálta az ajtókat, ezermester apukám pedig talpakra állította őket. Mivel az ajtók mögötti részt el akartuk takarni, ezért az üvegbetétek mögé a meg nem valósult menyasszonyi fátyolhoz vásárolt tüllt és karácsonyi izzósort erősítettünk. A végeredmény szerintem szuper lett! Mivel az ajtók szűkebb tért takartak, mint szerettük volna, a helyi suliból kértünk kölcsön paravánokat, amiket az étteremben talált zsákvászonnal takartunk le. 

Volt pár kép az étterem falán, amik nem illettek az esküvői elképzeléseimhez. Nem állt szándékomban a saját képeinkkel dekorálni, de annyira adta magát a lehetőség, hogy végülis nekiálltam összegyűjteni az együtt töltött majd' 10 évünk közös fotóit. A egyik különálló kép helyére pedig a kezdőbetűink kerültek parafadugókból kirakva. Úgy érzem ez utóbbit szebben is kivitelezhettem volna, de mentésgemre szóljon, hogy az esküvő előtti pár napban döntöttem el, hogy ez kerül majd a kép helyére.

A torta és a sütemények teljes mértékben anyura voltak bízva, hiszen a csládi cukrászműhelyben dolgozik. Persze küldtem neki fotókat arról, ami tetszene. A kivitelezés a keresztapám érdeme, neki is jár a vállveregetés! A torta egyébként egy szelet farönkön volt tálalva! Álmodoztam erről a különböző blogokat nézegetve, de nem gondoltam, hogy apu elkészítené. Úgy látszik az esküvői dekor fontosabb volt a szüleimnek, mint gondoltam, mert (nyilván anyu unszolására) muffinálványt is csinált kérges fából! Illetve a névkártyatartók is ezekhez illően faágakból készültek. A neveket pedig én festettem tussal.

Zsömle kutyánk is ott pózol ám a torta tetején!

 

Ezen kívül varrtam még zászlócskákat maradék anyagból. Az asztalokra kerültek menülapok is saját grafikával, amit egy kedves ismerősünk Győrög László nyomtatott ki. Varrattam natúr színű futókat, és textilszalvétákat. Ez utóbbit nem nagyon használták a vendégek, nyilván azért sem, mert a pincérek (kéretlenül) papírszalvétát is mellékeltek hozzá. Sok színes szalagot is vásároltunk, amik nem igazán kerültek felhasználásra, mert nem voltam kibékülve a műszálas alapanyagukkal. De ez csak pár aprócska hiba, amiből tanultam, ha netán valaki felkérne majd esküvődekort készíteni ;) 

Azt hiszem lehetetlen minden momentumát felsorolni az esküvőre való készülődésnek. A vendégeknek szánt köszönőajándékokról például teljesen megfeledkeztem, pedig hosszú heteken keresztül főztem a szivecskés szappanokat.

Nem is nyújtom tovább a szót, inkább nézegessétek a képeket: 

Moncsinak köszönhetjük a görcsfűz dekorációt 
a csodás szódabikarbóna szívecskékkkel.

Egy ismerősünktől rendeltük a kézműves vendégkoönyvet,
amibe sok szépet írtak a vendégeink :)

Fodor Ákos: Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt

nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.

ökoesküvő - első rész

Megtörtént. Férjhez mentem! Minden csodálatos, ahogy eddig is az volt.
Lassan tíz éve vagyunk egy pár, két évig jártunk jegyben, egy évig terveztük az esküvőt. Szerettem volna, ha a nagy nap megfelel azoknak az elveknek, amelyekhez a kis napokon is hű vagyok, szóval igyekeztem egy "diy" ökoesküvőt megszervezni.

Azt hittem, hogy sohasem találok olyan menyasszonyi ruhát, amilyet elképzeltem. Régi ruhát kerestem. Esetleg többet, amiből kis segítséggel viselhető darabot alkotok. A B terv az lett volna, hogy kétrészes ruhát varratok, ami ugyan komplett menyasszonyi ruhának tűnik, de a szoknyát és a felső részt külön is lehet majd viselni. Ezen szerencsére nem kellett komolyabban elgondolkodnom, mert családon belül találtam olyat, aki megőrizte a ruháját, ráadásul alig kellett rajta alakítani.
A menyecske ruhával még ennyit sem foglalkoztam, csak körülnéztem a szekrényemben és sikerrel jártam. Egyébként a szoknya anyué volt, kidobásra szánt holmik közül mentettem meg még régebben.

A hajjal és a sminkkel nem kínlódtam sokat. A fodrászomban, Putyera Norbiban (aki egyébként sokat tevékenykedett a Vissza a természethez csapattal is) nem csalódtam. Sminkest semmiképp sem szerettem volna, így az esküvői smink nagy részben anyukám munkája.

Szerettük volna, hogy amennyire csak lehet, minden személyes legyen a nagy napon, és magunkat tudjuk adni. Ezért vőfélynek egy barátunkat, Renczés Balázst kértük fel. Biztosak voltunk benne, hogy ő megbírkózna a feladattal, de azért félő volt, hogy nem vállalja el. Nagy örömünkre végül igen mondott, és azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy ez egy szuper döntés volt. Az este folyamán többen is mondták, hogy ha összeházasodnak, Balázst kérik fel vőfélynek. 

A fotósunk, Dobos Bacu sem volt idegen, a párommal gyerekkoruk óta ismerik egymást. 

Zsömle kutya anyagmaradékból készített csokornyakkendőben nem pózol :)

Helyszínül egy helyi éttermet választottunk. Már az elején megbeszéltem magammal, hogy igyekszem mindenkire tekintettel lenni, és nem túl sokat extrázni. A menü kiválasztásánál az étterem főnökének arckifejezése azt árulta el, hogy a vegetariánus fogásként igényelt töltött gombafejek máris extrának számítanak. A többit a szülőkre hagytuk, ők jobban tudják mi dukál ilyekor.
Szívem szerint olyan kérésekkel álltam volna elő, hogy helyi alapanyagokból készüljenek az ételek, több vegetariánus fogás legyen, illetve általunk készített szörpöket igyanak a vendégek. De mivel azt akartuk, hogy ne csak a hozzánk hasonló csodabogarak lakjanak jól, a menü maradt a hagyományos mederben.

Minden esküvőn központi szerepet játszanak a virágok. Menyasszonyi csokorként, díszítésnél, gratulációhoz. Jobban szeretem az élővirágot. Ami még tényleg él, és nem a vázában agonizál. Az meg egyenesen felháborítja az érzékeny természetvédő lelkületemet, hogy a vágott virág nagy része Hollandiából származik. Miért kell olyan messziről virágot szállítani, ha nálunk is gyönyörű virágok nyílnak?! Milyen jó lenne egy csokor mezei virágból! 
Ilyesmikkel rágtam a vőlegény fülét, akinek nem kisebb feladata volt, mint a menyasszonyi csokrot biztosítani. Végül elhatározásra jutott, és úgy döntött, megpróbál megfeleni a szívem vágyának, és maga készíti el a csokrot. Milyen jól tette! Tudomást szerzett egy nénikéről a faluban, akinek gyönyörű virágoskertje van, és felkereste. A virágkötésnél segítséget nem fogadott el. Az eredmény itt látható:

A dekoráció viszont teljes mértékben az én feladatköröm volt, és mivel ezen aztán tényleg nem múlt a vendégek jókedve azt csinálhattam, amit akartam. Erről viszont egy következő bejegyzésben számolok majd be.

Bádogbögre, repohár - újra bögrekampányolunk!

Itt a nyár, és mi újra bögrekampányolunk! A mátyusföldiek számára az év nyitóbulija az Alsószeli Jurtanapok, ahol tavaly mi is lőttünk pár bögrés fotót. Hatalmas örömünkre idén repohárba is kérhettük a sört vagy a kofolát! Bár a repohár gyönyörű grafikát kapott, mi továbbra is a saját bögrénk mellett tettük le a voksunkat.

A szervezőknél érdeklődve kiderült, hogy a repohár a fesztivál közönségének körében korántsem talált olyan lelkes fogadtatásra, mint amilyen a személyes reakcióm volt. Megkérdeztem Tirinda Katát és Keszler Zolit, akik az italt mérték a szomjas fesztiválozóknak, hogy mit szólt a nép ehhez az környezetbarát újításhoz.

Kata: A poharaknak valaki nagyon örült, valakit rá lehetett egy szép mosollyal beszélni, de valakit egyáltalán nem érdekelt. Volt például egy olyan elsőre nagyon szimpatikus fiatalember, akinek mikor elmondtam 3 rövid mondatban, hogy miért szuper ez a pohár, nagy flegmán csak annyit szólt: "Na, ezalatt már kicsapolhattál volna nekem két sört, mert fölöslegesen beszélsz, engem nem érdekel ilyen…" 

Zoli: Mi a csapnál igyekeztünk mindenkinek ajánlani, de nagyon sokan visszautasították azzal, hogy: "Minek?", "Úgyis elhagyom", "Úgyis ellopják", "Én oszt’ nem fogom hurcolászni", vagy épp kiguvadt a szemük a megfizethetetlen 2 euró hallatán. Talán ez volt a csaposkodás egyik legzavaróbb része, viszont teljesen új dologról beszélünk, tudjuk be ennek. Jövőre kelendőbb lesz!
 

Csudi szép Jurtanapok-repohár
Fotó: Bacu

Körülbelül 10-ből hányan tették le a repohár mellett voksukat?

Kata: Nehéz megmondani, hogy 10 emberből, hány választotta a szép poharat, hiszen volt, hogy azok az emberek, akik már vettek poharat nem azt használták, mert már elvesztették, vagy hazavitték, nehogy elvesszék. Tapasztalatom szerint inkább mint "szép emlék a Jurtanapokról" kulcsmondattal lehetett a poharakat reklámozni, mint azzal, hogy ha ezzel jársz vissza, nem lesz annyi műanyag szemét. Legtöbben úgy gondolták, hogy hisz ők a kukába dobják a szemetet, így ők nem is "szemetelnek". Azt mondanám, hogy volt olyan, hogy 10/5, de olyan is hogy 25/0 jött ilyen pohárral a csaphoz.

Végeredményben vajon elérte-e a repohár az eredeti célját? Csökkent-e a szeméthalom? 

Kata: A szemetes konténert meglátva (úgy, hogy minden évben szedek szemet) a szavam is elállt sajnos, mert visszaváltható poharak poharak ide vagy oda, látszólag hamarabb telt a kocsi mint tavaly.

Francisti Erzsébet szerint, aki az egyik főszervezője a Jurtanapoknak, még nem értek meg rá emberek, hogy tisztább környezetben bulizzanak. Reméljük ez a jövőben megváltozik. Zoli megnyugtatott, hogy jó páran hozták a saját bögréiket is. 

Repoharak találkozása a házi sörrel
Fotó: Kovács Krisztián

Folyamatosan igyekszünk felhívni rá a figyelmet, hogy fogyasztói döntéseinknek hatalmas súlya van. Erre itt a repohár, amit ha elég sokan használunk (vagy akár mindannyian), akkor a fesztivál végén alig marad utánunk szemét!

Szóval szerintünk válaszd a repoharat! A betétdíjat meg nyugodtan felejtsd el, hiszen a fesztivál végeztével nem muszáj a poharat hazavinned. Ha leadod, visszakapod érte a pénzed. Persze, ha van egy klassz bögréd, bátran hurcolászd magaddal, garantáltan mosolyt csal a csaposok arcára. Mindezekután ne felejts el fotót lőni magadról, magatokról, és elküldeni nekünk a vissza.termeszethez@gmail.com-ra vagy a facebookon! Lehet, hogy a képet beküldők között idén is kisorsolunk valamit a nyár végén ;)

Fotók: Bacu, Kovács Krisztián, Bréda Bogi

ökokutya.

Jó lenne írni egy sorozatot arról, hogyan lehetne a házikedvencek tartása minél 'zöldebb', ugyanis van egy kutyám. Zsömle. Imádnivaló és rettenthetetlen fenevad. Legalábbis ha játékról van szó. Szóval ez egy kutyás bejegyzés lesz. Igény esetén talán egy rágcsálósat is ki tudok préselni magamból, de tudatos macska-, papagáj- vagy bármitartók vendégposzjait örömmel fogadnánk.

Az igazat megvallva nem törekedtünk túlságosan fenntartható kutyatartásra, nem is sikerült sok zöldítő ötletet összeszednem, számszerint csak kettőt. Azt viszont szívesen megosztom veletek.

Egyes számú ötlet: Készítsd saját magad a jutifalatot!

Ugye mindenki szereti jutalmazni a kedvenceit? Nos, a megfizethető áron megvásárolható rágcsákkal, tápokkal és jutifalatokkal általában több gond is van. Van olyan gyártó, aki állatkísérleteket (!) végez. Aztán ott van a sok felesleges csomagolás. A városi legenda szerint pedig a Pedigré és pár másik cég olyan szereket tesz a termékeibe, amik függőséget okoznak a kutyáknál, macskáknál.

A saját készítésű jutifalatba viszont csak az kerül, amit te teszel bele. Egészséges, megfizethető, és a kutyák imádják. Én is imádom, de nem engedték, hogy mindet felfaljam… 

Mi ezt a receptet használtuk, de pár dolgot variáltunk rajta attól függően, hogy éppen mit találtunk a spájzban. Például répa helyett alma került bele. Könnyen utánajárhatsz, hogy a négylábúak mit nem ehetnek, a többinek pedig csak a fantázia szab határt!

Kettes számú ötlet: Játék!

Amíg Zsömle kicsi volt plüssöket kapott játéknak. Na nem direkt neki vettük. Volt pár elhasználódott, régi, nem szeretett plüssünk, amik megérdemelték, hogy valaki még egyszer az életben velük is játsszon. Az első harci sérüléseiket bevarrtam, hogy tovább kitartsanak. Aztán amikor már hiányzott a maci fél feje, feladtam. Úgy látom Zsömi azóta is vonzódik a plüssökhöz, de percek alatt kinyírná őket, úgyhogy sajnos már nem kap ilyesmit.

Azért játékért azóta sem rohanunk a boltba. Rongyokból, lyukas zoknikból vagy kinőtt, lyukas pólókból remek játékok készíthetőek. Sok kutya azt értékeli, ha egy az egyben megkapja a régi pizsamádat. Jól lehet vele rohangálni, marcangolni, belegabalyodni. Mivel egy pizsi elég nagy (értékes) felület, Zsöminek nincs olyan szerencséje, hogy ilyesmihez hozzájusson. Általában pár stoppolhatatlan zoknit csomózok neki össze. Ezúttal viszont egy kék felsőt, amiből pólófonalat vágtam, de bizonyos részei kimaradtak a buliból. 100% újrahasznosítás: ezekből készült a kutyajáték!

Pár szuper ötletet Zsuzsi is összegyűjtött itt. Ha bármi más eszedbe jutna még, oszd meg velünk!

Fotók: Pinterest, saját