visszatekintés.

Emlékeztek a tavalyi újév köszöntő posztra? Tettem pár apróbb fogadalmat, amiket igencsak eredményesen véghez is vittem. Szeretném kiemelni azokat, amikről fotót is sikerült készítenem. Hátha inspirál másokat is, hogy ökofogadalmakkal kezdjék a 2015-ös évet ;)

Ami engem illet, jövőre azt tervezem, hogy feltöltöm a kamrát saját készítésű Amelie-féle sült teával, kipróbálom a vesszőfonást, megtanulok szőni, és ha a körülmények adottak lesznek, belevágok egy kereken egy hónapig tartó műanyag böjtbe. Szorítsatok! 

Kétezertizennégyben:

"Elvetem a levendulamagot, amit magam gyűjtöttem be."

A kis magoncok azóta szép nagyra cseperedtek, és a következő évben feltétlenül megtalálom számukra az ideális helyet a kertben!

"Megismerkedek az ehető vadnövényekkel, és készítek majd tyúkhúros zöld turmixot."

Végül porcsinos turmix készült. De idén a tyúkhúr és a porcsin mellett megkóstoltam a vörösherét, a sóskaborbolyát és a zsidócseresznyét is. Még életben vagyok! ;D

"Megpróbálkozok a ribizli aszalásával."

A ribizliből lekvár készült, amiről ugyan nincs kép, de szintén újévi fogadalomnak számít. Helyette almát aszaltam, és szilvabőrt készítettem, amiről könnyen el tudom képzelni, hogy a görög istenek kedvenc eledele lehetett.

A Vissza a természethez csapatával is szuper programokon vagyunk túl. Szétosztottunk több, mint 1000 facsemetét, bögrekampányoltunk, valmint ökogyereknapot, bolhapiacot és ajándékkészítő workshopot is szerveztünk. Jövőre előreláthatóan kevesebb programmal fogunk jelentkezni, de vagy azokat igyekszünk az edigieknél színvonalasabban megszervezni. Reméljük jövőre is velünk lesztek, és együtt zöldülünk majd!

zero waste.

Kevés szabadidőnket nem blogírásra fordítjuk, hanem inkább jó kis programokat próbálunk összehozni. Ilyen a december 14.-ére tervezett ajándékkészítő worshopunk, amire mindenkit szeretettel várunk! Előre láthatóan az új év elején kicsit megállunk majd pihenni, legalábbis ami a programjainkat illeti. Talán akkor több idő jut majd a blogírásra ;)

Addigis fogadjátok szeretettel az első fordításunkat, amit Pflum Dorinának köszönhetünk. Egyenesen Skóciából küldi nektek!

2 éve nem termeltem semmiféle szemetet.

A nevem Lauren, 23 éves vagyok, New York-ban élek és nem termelek szemetet. Komolyan. Nincs kuka, semmi, ami a szemétlerakóba mehetne. Semmi.

Tudom, mire gondoltok. Ez a csaj biztos egy igazi hippie. Vagy hazudik. Vagy nem is létezik. Biztosíthatlak róla, hogy egyik sem igaz, igenis létezem.

Nem mindig éltem úgynevezett ’zéró hulladék’ életmódot.

Körülbelül 3 éve kezdtem el változtatni, amikor környezetvédelmet tanultam az NYU-n. Akkoriban az olajgyárak ellen tiltakoztam, és egy klub elnöke voltam, ami hetente összegyűlt, hogy környezettel foglalkozó témákról beszélgessen. Úgy képzeltem extra környezetvédő vagyok, vagy, ahogy a nagymamám hívott, igazi „faölelő”. Mindenki fenntarthatóságért küzdő lányként gondolt rám, szóval ez azt jelentette, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a Föld érdekében, ugye?

Dehogy.

Az egyik órámon volt egy diák, aki mindig műanyag zacskóban hozta a műanyag dobozos kajáját, műanyag vizesflakonját, műanyag evőeszközeit és a zacskós chips-ét. Minden egyes óra után végignéztem, ahogy ezeket kidobja a kukába, és ez borzasztó dühössé tett. Csak puffogtam és fintorogtam, de sose mondtam vagy csináltam semmit. Csak haragudtam.

Egyik nap kifejezetten bosszús voltam óra után, hazamentem, hogy vacsorát csináljak és megpróbáljam elfelejteni az egészet, de amikor kinyitottam a hűtőmet lefagytam. Rájöttem, hogy a benne megtalálható minden egyes árucikk vagy be volt vonva vagy csomagolva, vagy így vagy úgy, de műanyagba.

Életemben az először, azt kellett mondanom magamra:  „te képmutató”. Én a zöld lány voltam, nem a műanyag lány! Mi a fenét csináltam egész életemben? Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy minden műanyagot eltávolítok az életemből.

A műanyag elhagyása azt jelentette, hogy meg kellett tanulnom elkészíteni minden eddigi készen vásárolt, csomagolt termékemet.

Ebben minden benne van a fogkrémtől a tisztítószerekig, minden, amiről fogalmam sem volt hogyan kéne hozzáfogni, úgyhogy rengeteg online kutatás alapján kellett megtanulnom. Egyik nap egy ZeroWaste Home című blogra akadtam. Bea Johnson, egy kaliforniai kétgyermekes anyuka és feleség hulladékmentes életét követte.

Addigra nagyjából minden műanyagot kirekesztettem az életemből. Arra gondoltam „ha egy 4 tagú család képes a hulladékmentes életmódra, akkor nekem, (akkoriban) 21 éves szingli New York-i lányként, szintén képesnek kell lennem rá.”

Szóval hogy jutottam a zéró műanyagtól a zéró szemétig?

Először is befejeztem a csomagolt termékek vásárlását, és elkezdtem a saját tasakjaimat és üvegeimet feltölteni a szupermarketek tömegárus részlegén. Nem vettem több új ruhát, áttértem a használtruhákra. Továbbra is magamnak készítettem a tisztálkodási- és szépségcikkeimet. Jelentősen lefaragtam a tárgyaimból: eladtam, jótékonyságra ajánlottam vagy elajándékoztam a fölösleges dolgaimat, mint például egy kivételével mind a 6 ugyanolyan spatulámat, 10 farmert, amiket gimi óta nem hordtam, és kismilliárd dekorációs kacatot, amik lényegében semmit nem jelentettek számomra.

Mindenekelőtt pedig, elkezdtem megtervezni a potenciálisan pazarló szituációkat; először is nemet mondtam a bárokban a szívószálakra a koktélokhoz, műanyag vagy papírzacskókra a boltokban, valamint a blokkokra.

Persze ez a változás nem egyik napról a másikra történt.

A folyamat több mint egy évet követelt, és rengeteg erőfeszítést. A legnehezebb rész az volt, hogy szigorú pillantást vessek magamra, mint környezetvédelem szakosra, a fenntarthatóság ragyogó jelzőfényére, és rájöjjek, hogy az életemet nem a moráljaimnak megfelelően élem.

Rájöttem, hogy ugyan lelkiismeretesen törődtem bizonyos dolgokkal, nem igazán testesítettem meg a saját filozófiámat. Amint ezt elfogadtam, megengedtem magamnak, hogy változtassak ezen, és azóta is minden egyes nappal jobb az életem. Íme, egy két módja hogyan is javult az életem mióta szemétmentessé tettem:

1.     Spórolok

Mindig bevásárló listával megyek vásárolni, ami azt jelenti, hogy fel vagyok készülve és nem dobok semmit a kosárba hirtelen felindulásból. Emellett, ha tömegárut veszel, nem kell fizetned felárat a csomagolásért. Ha a szekrényemet nézzük, nem vásárolok új ruhákat, csak használtruhát veszek, így igencsak leértékelve kapom a ruháimat.

2.     Egészségesebben étkezem

Mivel csomagolatlan ételeket veszek, az egészségtelen lehetőségeim limitáltak. Ehelyett rengeteg organikus zöldséget és gyümölcsöt eszek, ömlesztett teljes kiőrlésű gabonát és hüvelyeseket, valamint sok idény-, helyi ételt vásárolok, mivel a helyi piac csomagolatlan áru kínálata igazán remek.

3.     Boldogabb vagyok

Mielőtt magamévá tettem volna a ’zéró hulladék’ életmódot, fel alá rohangásztam a szupermarketekben, mert nem rendesen vásároltam, gyorskaját rendeltem, mert nem volt otthon mit ennem, folyton a drogériába járkáltam ezért a testradírért vagy azért a krémért, és folyton takarítottam, mert annyi cuccom volt.

Most egy átlagos hetem egy vásárlásból áll, amikor is minden hozzávalót megveszek, amire csak szükségem van. Ez az egy út nem csak az ételekből áll, hanem a takarító és szépségápolási cikkekből is, hiszen ezek mindegyike, amit manapság használok elkészíthető szimpla, mindennapos hozzávalókból. Ez nem csak egyszerűbb, de stresszmentes és egészséges is (semmi mérgező vegyi anyag).

Sose gondoltam volna, hogy tudatosan választva azt, hogy ne termeljek hulladékot egy minőségi életet hoz magával. Azt hittem csak annyit jelent, hogy többé nem kell kivinnem a szemetest. De ami először csak egy életmód-változtatási döntés volt, később egy blog lett. A Trash is for Tossers, ami szinte katalizátor a beszélgetéshez érdekes, hasonló gondolkodású emberekkel, és új barátok szerzésére.

Mára odáig fejlődött, hogy otthagyjam a remek diploma utáni munkámat, mint a NYC Department of Envrionmental Protection Fenntarthatósági Manager-e, hogy belekezdjek a saját zéró-hulladék cégembe, The Simply Co. néven, ahol saját kezűleg készítem és adom el azokat a termékeket, amiket az utóbbi két év alatt megtanultam elkészíteni.

Nem azért kezdtem ezt az életmódot, hogy számot adjak vagy példát mutassak, azért kezdtem, mert a hulladékmentes életmód számomra az abszolút legjobb módja annak, hogy úgy éljek, ahogy az megfelel mindennek, amiben csak hiszek.


Eredeti cikk

Ökonap és bolhapiac

Kedves Mindenki aki ott volt, és Kedves Mindenki aki nem!

Egy éve ilyenkor már lázasan készülődtünk az első ökonapunkra, remélve, hogy majd sokan eljönnek. Az előkészületek meghozták a gyümölcsüket, hiszen egy nagyon jó délutánt tölthettünk el együtt teázva, kézműveskedve, beszélgetve.
Aztán hirtelen beindult az az ökoszekér!Ezer facsemete talált gazdára a felsőszeli kultúrház udvarán, ökogyereknapot szerveztünk (nem csak) kicsiknek, a nyár folyamán pedig mindenkit próbáltunk ösztönözni a Bögrekampánnyal, hogy a műanyagpoharak helyett válasszák a zománcbögrét, megjegyzem sikeresen!

Ezalatt az egy év alatt nagyon sokan csatlakoztatok hozzánk, ami egy részt hihetetlenül jó érzés, másrészt pedig óriási nagy támogatás nekünk.
 Október 18-án újra elfoglaltuk a felsőszeli öregiskola épületét, és a már szokásos ökonapunkat megfűszereztük egy kis bolhapiaccal.

Az állandó programok mellett kialakítottunk egy kis teasarkat, ahol belekóstolhattak a vendégek különféle gyógynövényes teákba. A standokon a bolhapiac fogalmát teljesen kimerítő kacatok várták, hogy pár centért (ha épp nem teljesen ingyen!) megvegyék őket. Nagyon sok ruhát/könyvet/ékszert kaptunk csereberére, amik úton vannak már a jókai gyermekotthonba. A gyerekekkel tetrapakból mécsestartókat, falevelekből kollázsokat készítettünk. A nagyoknak Takács Árpi tartott előadást a madarak és környezetünk védelméről.

Tudjátok, ennek az ökonapnak (így egy év után szerintem már nyugodtan kijelenthetem) meg van a hangulata. Az emberek összegyűlnek egy hétvégén, beszélgetnek, teáznak, kézműveskednek és nagyon sok információval gazdagodnak. Ezért is olyan nagy öröm számunkra, amikor a terem megtelik sok-sok emberkével.

Közeledik a tél, de nekünk eszünk ágában sincs téliálmot aludni! Folyamatosan ötletelünk, tevékenykedünk, amit Ti is nyomon követhettek a fészbúk oldalunkon!

Ha szeretnétek részt venni egy ökonap szervezésében, kivitelezésében, írnátok a blogunkra vagy csak segítenétek a facebook oldal szerkesztésében jelentkezzetek!

újra ökonap.

Újra ökonap lesz Felsőszeliban! Ráadásul bolha- és ökopiaccal egybekötve. 

Mindenkit szeretettel várunk! :)

Ősz, gesztenye és mosás.

Itt van az ősz, itt van újra. Emlékeztek? Tavaly ősszel tartottuk az első ökonapunkat Felsőszeliben! Mivel akkor nem került fel a blogra a vadgesztenye mosószer elkészítése, ideje bepótolnunk, hiszen újra szezonja van.

A mosódiót már biztosan sokan ismeritek. Ezt a csodabogyót szaponin tartalma miatt tudjuk mosásra használni. Valóban csodabogyó, hiszen pontosan a szaponinnak köszönhetően nem támadják a kártevők, így nem kell vegyszerekkel sem permetezni. Viszont akad egy-két bökkenő a mosódió körül:

1. Nálunk lehetetlen a termesztése, csak több tíz méteres üvegházakban lenne megoldható. Ezért Indiából szállítják, viszont az utaztatása által okozott környezeti terhelés nem teljesen passzol össze azzal az indíttatással, amiért megvásároljuk.

2. A mi „ökomizériánk“ miatt Indiában sokan térnek át mosódióról vegyszeres mosásra, mert az ára a kereslet függvényében az egekbe szökött, az ott élők pedig nem engedhetik meg maguknak a drágává lett mosódió vásárálását.

3. A mosódió nem éppen olcsó.

Na de nekünk itt van a vadgesztenye teljesen ingyen! Szaponintartalma ugyan alacsonyabb, mint a mosódióé, (igaz, a szakirodalom szerint a mosódiónál 7-15%, a vadgesztenyénél 3-25% közötti szaponintartalom – szóval lehet, hogy mégsem), dehát legfeljebb többet kell használnunk belőle.
Az interneten keresgélve több féle módszert is találtam gesztenyemosószer készítésére. Van, aki 3-4 megpucolt gesztenyét 1 liter vízben megfőzve nyeri a folyékony mosószert. Érdemes kipróbálni ezt a módszert is, hátha neked pont ez válik be. Én nem voltam maradéktalanul elégedett az eredménnyel. Talán kevés ideig főztem, de nem habzott túlságosan. Végül ráakadtam az áztatásos módszerre. Mivel ennél nem kell főzőcskézni, sokkal energiatakarékosabb is.

Így csináld:

1. Hámozd meg a gesztenyét. A még friss gesztenyét könnyen lehet késsel hámozni. Ha már régebbi és száradt, érdemes előtte kicsit „megfőzni“, hogy megpuhuljon a héja. Vagy eleve meghámozva szárítsd a télire valót.
2. Vágd/törd minél apróbb darabokra és helyezd egy befőttes üvegbe.
3. Engedd fel vízzel - nem szükséges, hogy forró legyen.
4. Várj pár órát, akár egy éjszakát is.
5. Szűrd le, és moss vele! 

Megunt gesztenyefigurák esetében felfoghatjuk az újrahasznosítás egyik formájaként is ;)

Fehér ruhák esetében használhatunk a mosásnál szódabikarbónát, mosószódát is.

Ha a fenti módszerekhez lustának érzed magad, kipróbálhatod a legeslegegyszerűbb verziót: tedd a getenyedarabokat egy régi (de persze nem lyukas) zokniba, azt pedig a mosódobba. Ez esetben jobb, ha legalább 40 fokon mosol, mert alacsonyabb hőmérsékleten lassabban oldódik ki a szaponin. 

Gyűjtsetek gesztenyét, kiránduljatok, vagy csak sétáljatok egy jó nagyot az őszi napsütésben! Mosási tapasztalataitokat pedig osszátok meg velünk! :)

képek forrása: pinterest

Sült tea avagy Mit kezdjek a rengeteg érett gyümölccsel?

Nálam, ahogy mondani szokják, az tette be a kaput, amikor apu már harmadszor is egy kiadós vasárnapi ebéd után, amikor már a második gyomrodba sem fér semmi, bejött két apumaroknyi gyümölccsel (szilva vagy barack) és kétségbeesett szemekkel, nem kevés pátosszal a hangjában megkérdezte:
,, Miért nem eszitek a drága jó gyümölcsöt?! ,,

Mert túúúl sok. Akkor jött az ötlet egy barátnőmtől, hogy tegyem el a drága jót télire, amikor aztán igazán drága, de jólesne.

Sült tea

Hozzávalók (kb 2kg gyümölcsre):

- 2kg bármilyen gyümölcs
- fél kg méz
- 1 zacskó fahéj
- 8db szegfűszeg

Elkészítés:

Teljesen karácsonyi hangulata van, bizony. A gyümölcs fajtája és az édesítőszer, sőt még a fűszerek vagy mennyiségük is teljes mértékben variálható.
Az ínyencek áfonyát, málnát, szedret is tesznek bele.
Első próbálkozásra én kb 2 kg gyümölcshöz (1/3 rész alma, 1/3 szilva,
1/3 barack) adtam fél kg mézet, 1 zacskó fahéjport és 8 drb szegfűszeget. A gyümölcsöket megmostam, nagyobb darabokra vágtam (a szilvát pl negyedeltem), mézzel és a fűszerekkel egy nagyobb ,,kacsasütőben,, összekevertem, 200 fokon 40 percig sütöttem. Ezután jó ha kéznél van valaki, aki elég erős (és hőálló, hehe) ahhoz, hogy a fortyogó finomságot kiemelje a sütőből. Persze éljen az emancipáció, meg tudod ezt egyedül is oldani! :) Átkevertem és újabb 40 percre visszatettem.
Az a fontos, hogy le főzd lekvárrá, maradjon darabos. Befőttes üvegekbe töltöttem, ügyelve arra, hogy az üveg szája tiszta maradjon, majd fejjel lefelé állítva ún. száraz dunsztba (egy kosárba takarót, abba állítjuk és betakarjuk, míg magától kihül) eltettem.Ahogy olvasod, már érzed is az illatát, ugye?

Felhasználás:

Van, aki süt vele. Én igazi gyümölcsteaként fogyasztom: 2-3 kanállal teszek belőle egy bögrébe és felöntöm forró vízzel. Mivel az első adagom nem sikerült elég intenzívre, gyümölcsteával öntöm fel és ízlés szerint adok hozzá még mézet fogyasztás előtt. Ebből is látszik: ezt nem lehet elrontani.

Gyümölcs megmentve, küldetés teljesítve!

Jurtanapok.

Bögrekampányunk legelső fotóit az alsószeli Jurtanapokon lőttük. Saját magunkról és bögréinkről, hogy jó példát mutassunk. Szerencsére már beküldött fotók is érkeztek, ezeket a Facebook oldalunkon leshetitek meg :)