Bádogbögre, repohár - újra bögrekampányolunk!

Itt a nyár, és mi újra bögrekampányolunk! A mátyusföldiek számára az év nyitóbulija az Alsószeli Jurtanapok, ahol tavaly mi is lőttünk pár bögrés fotót. Hatalmas örömünkre idén repohárba is kérhettük a sört vagy a kofolát! Bár a repohár gyönyörű grafikát kapott, mi továbbra is a saját bögrénk mellett tettük le a voksunkat.

A szervezőknél érdeklődve kiderült, hogy a repohár a fesztivál közönségének körében korántsem talált olyan lelkes fogadtatásra, mint amilyen a személyes reakcióm volt. Megkérdeztem Tirinda Katát és Keszler Zolit, akik az italt mérték a szomjas fesztiválozóknak, hogy mit szólt a nép ehhez az környezetbarát újításhoz.

Kata: A poharaknak valaki nagyon örült, valakit rá lehetett egy szép mosollyal beszélni, de valakit egyáltalán nem érdekelt. Volt például egy olyan elsőre nagyon szimpatikus fiatalember, akinek mikor elmondtam 3 rövid mondatban, hogy miért szuper ez a pohár, nagy flegmán csak annyit szólt: "Na, ezalatt már kicsapolhattál volna nekem két sört, mert fölöslegesen beszélsz, engem nem érdekel ilyen…" 

Zoli: Mi a csapnál igyekeztünk mindenkinek ajánlani, de nagyon sokan visszautasították azzal, hogy: "Minek?", "Úgyis elhagyom", "Úgyis ellopják", "Én oszt’ nem fogom hurcolászni", vagy épp kiguvadt a szemük a megfizethetetlen 2 euró hallatán. Talán ez volt a csaposkodás egyik legzavaróbb része, viszont teljesen új dologról beszélünk, tudjuk be ennek. Jövőre kelendőbb lesz!
 

Csudi szép Jurtanapok-repohár
Fotó: Bacu

Körülbelül 10-ből hányan tették le a repohár mellett voksukat?

Kata: Nehéz megmondani, hogy 10 emberből, hány választotta a szép poharat, hiszen volt, hogy azok az emberek, akik már vettek poharat nem azt használták, mert már elvesztették, vagy hazavitték, nehogy elvesszék. Tapasztalatom szerint inkább mint "szép emlék a Jurtanapokról" kulcsmondattal lehetett a poharakat reklámozni, mint azzal, hogy ha ezzel jársz vissza, nem lesz annyi műanyag szemét. Legtöbben úgy gondolták, hogy hisz ők a kukába dobják a szemetet, így ők nem is "szemetelnek". Azt mondanám, hogy volt olyan, hogy 10/5, de olyan is hogy 25/0 jött ilyen pohárral a csaphoz.

Végeredményben vajon elérte-e a repohár az eredeti célját? Csökkent-e a szeméthalom? 

Kata: A szemetes konténert meglátva (úgy, hogy minden évben szedek szemet) a szavam is elállt sajnos, mert visszaváltható poharak poharak ide vagy oda, látszólag hamarabb telt a kocsi mint tavaly.

Francisti Erzsébet szerint, aki az egyik főszervezője a Jurtanapoknak, még nem értek meg rá emberek, hogy tisztább környezetben bulizzanak. Reméljük ez a jövőben megváltozik. Zoli megnyugtatott, hogy jó páran hozták a saját bögréiket is. 

Repoharak találkozása a házi sörrel
Fotó: Kovács Krisztián

Folyamatosan igyekszünk felhívni rá a figyelmet, hogy fogyasztói döntéseinknek hatalmas súlya van. Erre itt a repohár, amit ha elég sokan használunk (vagy akár mindannyian), akkor a fesztivál végén alig marad utánunk szemét!

Szóval szerintünk válaszd a repoharat! A betétdíjat meg nyugodtan felejtsd el, hiszen a fesztivál végeztével nem muszáj a poharat hazavinned. Ha leadod, visszakapod érte a pénzed. Persze, ha van egy klassz bögréd, bátran hurcolászd magaddal, garantáltan mosolyt csal a csaposok arcára. Mindezekután ne felejts el fotót lőni magadról, magatokról, és elküldeni nekünk a vissza.termeszethez@gmail.com-ra vagy a facebookon! Lehet, hogy a képet beküldők között idén is kisorsolunk valamit a nyár végén ;)

Fotók: Bacu, Kovács Krisztián, Bréda Bogi

ökokutya.

Jó lenne írni egy sorozatot arról, hogyan lehetne a házikedvencek tartása minél 'zöldebb', ugyanis van egy kutyám. Zsömle. Imádnivaló és rettenthetetlen fenevad. Legalábbis ha játékról van szó. Szóval ez egy kutyás bejegyzés lesz. Igény esetén talán egy rágcsálósat is ki tudok préselni magamból, de tudatos macska-, papagáj- vagy bármitartók vendégposzjait örömmel fogadnánk.

Az igazat megvallva nem törekedtünk túlságosan fenntartható kutyatartásra, nem is sikerült sok zöldítő ötletet összeszednem, számszerint csak kettőt. Azt viszont szívesen megosztom veletek.

Egyes számú ötlet: Készítsd saját magad a jutifalatot!

Ugye mindenki szereti jutalmazni a kedvenceit? Nos, a megfizethető áron megvásárolható rágcsákkal, tápokkal és jutifalatokkal általában több gond is van. Van olyan gyártó, aki állatkísérleteket (!) végez. Aztán ott van a sok felesleges csomagolás. A városi legenda szerint pedig a Pedigré és pár másik cég olyan szereket tesz a termékeibe, amik függőséget okoznak a kutyáknál, macskáknál.

A saját készítésű jutifalatba viszont csak az kerül, amit te teszel bele. Egészséges, megfizethető, és a kutyák imádják. Én is imádom, de nem engedték, hogy mindet felfaljam… 

Mi ezt a receptet használtuk, de pár dolgot variáltunk rajta attól függően, hogy éppen mit találtunk a spájzban. Például répa helyett alma került bele. Könnyen utánajárhatsz, hogy a négylábúak mit nem ehetnek, a többinek pedig csak a fantázia szab határt!

Kettes számú ötlet: Játék!

Amíg Zsömle kicsi volt plüssöket kapott játéknak. Na nem direkt neki vettük. Volt pár elhasználódott, régi, nem szeretett plüssünk, amik megérdemelték, hogy valaki még egyszer az életben velük is játsszon. Az első harci sérüléseiket bevarrtam, hogy tovább kitartsanak. Aztán amikor már hiányzott a maci fél feje, feladtam. Úgy látom Zsömi azóta is vonzódik a plüssökhöz, de percek alatt kinyírná őket, úgyhogy sajnos már nem kap ilyesmit.

Azért játékért azóta sem rohanunk a boltba. Rongyokból, lyukas zoknikból vagy kinőtt, lyukas pólókból remek játékok készíthetőek. Sok kutya azt értékeli, ha egy az egyben megkapja a régi pizsamádat. Jól lehet vele rohangálni, marcangolni, belegabalyodni. Mivel egy pizsi elég nagy (értékes) felület, Zsöminek nincs olyan szerencséje, hogy ilyesmihez hozzájusson. Általában pár stoppolhatatlan zoknit csomózok neki össze. Ezúttal viszont egy kék felsőt, amiből pólófonalat vágtam, de bizonyos részei kimaradtak a buliból. 100% újrahasznosítás: ezekből készült a kutyajáték!

Pár szuper ötletet Zsuzsi is összegyűjtött itt. Ha bármi más eszedbe jutna még, oszd meg velünk!

Fotók: Pinterest, saját

szösszenet.

Egy Facebook posztban olvastam, hogy „Ne használd és megszűnik létezni. Figyelj a jóra, a szépre... és a világ megváltozik.“ Valójában nincs új a nap alatt, én ezen elvek szerint igyekszem élni a mindennapokban. Sokan kérdően tekintenek a hozzáállásomra, hiszen mit ér el egy ember, ha nem fogyaszt Nesquik kakaót, és bojkottálja mind a Nestlé, valamint más nagyvállalatok termékeit? Te tényleg azt hiszed, hogy ha nem nézel tévét, és próbálsz nem bedőlni a reklámoknak az valóban számít is valamit?

Tényleg azt hiszem? Igen, határozottan. Még ha ennek nincs is látványos eredménye a világban. A saját bőrömön tapasztalom, hogy milyen sok embernek adtam már át valamit az értékrendemből. Ezek egyáltalán nem nagy eredmények. Páran elkezdtek természetes szappanal mosakodni, mások szelektíven gyűjtik a hulladékot, valaki inkább mégsem eszik a McDonald's-ban. 23 éves vagyok és azt hiszem ilyen fiatalon ezek hatalmas sikerek, legalábbis én ezeket élem meg valódi sikerként.

nulla műanyag?

Kekeckedtem a gondolattal, hogy tartok majd egy műanyag böjtöt, de most, hogy újra városba költöztem, szinte megvalósíthatatlannak látszik. Valamit mindenképp ideje lenne tennem az ügy érdekében, mert az apró kétszemélyes háztartásunkból is rendszeresen szállítom a műanyag hulladékot a szelektív gyűjtőbe. Mindezt úgy, hogy nem fogyasztunk palackozott ásványvizet, vagy cukrozott italokat, illetve saját szatyorral végzem a bevásárlásokat.

Múltkor például petrezselyem gyökérre volt szükségünk az ebédhez. Bemegyünk a boltba, és találtam is három szál megtisztított petrezselymet műanyag tálcán, műanyag fóliával! Köszi, de nem. Próbáljuk meg a másik boltban. Szerencsére ott is volt három szál petrezselyem, csupán összegumizva. Talán többet kéne a piacon vásárolnom, ott legalább elutasíthatom a zacskót, és helyi terméket tudok vásárolni. A felháborító az egészban az, hogy míg a bolti termékek nagy részét távolról szállítják és csomagolják, a helyi és egyben csomagolatlan áru sok esetben mégis drágább. Legalább azzal nyugtatom magam, hogy azt a pénzt költöm a minőségre, amiből mások cigit vettek volna.

Visszatérve ahhoz, hogy kevesebb műanyag hulladékot kéne termelnünk szeretnék pár hasznos tanácsot adni nektek. Túl a nejlonzacskók bojkottján, mert azt hiszem az már senkinek sem újdonság.

Fésű és fogkefe

Bár a fenti eszközeinket nem váltogatjuk hetente, előbb-utóbb sajnos ezek is a kukában landolnak. Már a legtöbb drogériában kaphatók fából készült fésűk. Érdemes olyat választani, amin nincsenek kis bogyók a fogak végén, mert könnyebb tisztán tartani, így sokkal tovább hasznáhatjuk. Aki akar, bambuszból készült fogkefét is tud beszerezni, de a cserélhető fejű változat sem olyan rossz megoldás, mintha három havonta az egészet a kukába hajítanánk.

Konyhai eszközök

  

A konyhai eszközök nagy része megvásárolható műanyag, illetve fém vagy fa kivitelben. Ugyanúgy, mint a fésű esetében, egyszer ezek is elhasználódnak, és gyakran egy szeméttelepen végzik. Bár a fém vagy fa kivitelezés szinte kivétel nélkül drágább, mintha egy műanyag merőkanalat, szűrőt vagy épp deszkát vásárolnánk az élettartamuk is sokkal hosszabb.

Tej és joghurt

Tejet sok helyen lehet saját üvegbe kérni, én legalábbis megtaláltam a módját Budapesten, Felső- és Alsószeliben, most pedig az ausztriai Welsben is. Ha pedig megtaláltuk a helyet, ahonnan friss tejet lehet hozni, gyerekjáték akár joghurtot is kotyvasztani. Ez utóbbi leginkább akkor éri meg, ha rendszeresen vagy egyszerre sok joghurtra van szükségünk, mert az első adag elkészítéséhez szükségünk lesz egy-két kanálnyi (bio!) fehérjoghurtra. Ezt a továbbiakban félretehetjük az általunk készített adagból. Az elkészítésének mikéntjét itt találod.

Mostanában egyre több magtejet iszom, ezeket is könnyen el lehet készíteni házilag. Eddig csak a mogyorótejjel próbálkoztam, mert abból bőséges saját termésünk volt. Ha érdekelnének a további próbálkozásaim jellezzétek egy kommentben.

Kenyér

A legjobb az lenne, ha mindenki saját kenyeret sütne, de ezt én sem teszem. Még nem mertem belevágni, de ami késik nem múlik. Szódabikarbónás zsemlét (amibe egyébként joghurt is kell) már sütöttem, és elégedett is voltam a végeredménnyel. De mivel itt a műanyagcsökkentésről van szó, az is elég, ha nem a szeletelt és csomagolt változatot, hanem a csomagolatlant emeled le a polcról vagy kéred a péktől.

Képek: Pinterest

A gyógyító kert

Újabb vendégcikkel jelentkezünk. Itt a tavasz, végre lehet kertészkedni. Szerencsére ez nemcsak azok kiváltsága lehet, akik rendelkeznek legalább egy zsebkendőnyi földterülettel, ma már több városban van lehetőség közösségi kertekben saját paradicsomot termelni, és a balkonkertészet is egyre népszerűbb.

A gyógyító kert – avagy „az orvos kezel, a természet gyógyít

írta: Lakos Adrienn

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy nem a kertész alakítja a kertet, hanem épp ellenkezőleg: a kert formálja a kertészt. A kert, a növények, a természet úgy képes hatni ránk, hogy tudatosan talán észre sem vesszük.

Egy erdei séta, gazolás a kertben, csendes ücsörgés egy öreg tölgyfa alatt és máris nyugodtabbnak, örömtelibbnek és kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat. Nem csoda, hiszen közel 5 millió évig a természet volt az ember élettere, s csak a civilizáció térhódításával kezdtünk eltávolodni tőle. Pedig a természettel való ősi kapcsolat felidézése felbecsülhetetlen értékeket és lehetőséget rejt!

A kertek kezdettől fogva fontos részét képezték az emberi világnak és minden kultúrában  egy kicsit eltérő szereppel bírtak. Az azonban földrajzi fekvéstől és történelmi korszaktól fügetlenül igaz, hogy mindig valami pozitív kép kapcsolódott hozzájuk – és ez ma sincs másképp. Sőt!

Már az 1900-as évek elején felismerték, hogy azok a kórházi betegek, akiknek lehetősége van egy kerti sétát tenni, vagy akár csak kórtermük ablaka egy zöld udvarra vagy kertre néz, gyorsabban gyógyulnak. Ez a tapasztalat vizsgálatok és tudományos kutatások sorát indította el, és egy különleges módszer megszületéséhez vezetett, amit úgy hívnak kertterápia. A szakemberek számára ma már nem kérdés: a kert, a kertészkedés vagy egy lenyűgöző táj segíthet a betegségek leküzdésében, legyen az testi vagy lelki baj.

De képzeljük csak el, mit szólna egy beteg, ha az orvos napi két erdei sétát írna fel neki gyógyszerek helyett?! Pedig ez nem is olyan képtelenség! A keletiek már évszázadok óta tudják, amit mi most próbálunk újra felfedezni: a természet gyógyít. Japánban megszokott gyógymód az „erdő-fürdő” (shinrin yoku), amit éppúgy receptre ír fel az orvos a stresszes, levert pácienseknek, mint nálunk a nyugtatót.

A fák, a levegő, a zöld, a hangok mind testi-lelki harmóniát teremtenek. A kertészkedés pedig nem csak a testedzés egy remek formája, de a lélek is fejlődik általa. Amikor gazolunk, magunkban is rendet teszünk. Amikor ültetünk és növényeket ápolgatunk, akkor a gondoskodást és törődést gyakoroljuk. A kis palánták nevelgetése kitartásra és türelemre tanít. A termések szüretelése vagy a kifejlett virágokban való gyönyörködés pedig segít értékelni a világot és megbecsülni benne saját magunkat is.

Vegyük észre! A kert több, mint egy kis földdarab a házunkhoz csatolva. A kert maga az élet és benne mi magunk.

Adrienn Facebook oldalát itt találod.

Kép: Pinterest

visszatekintés.

Emlékeztek a tavalyi újév köszöntő posztra? Tettem pár apróbb fogadalmat, amiket igencsak eredményesen véghez is vittem. Szeretném kiemelni azokat, amikről fotót is sikerült készítenem. Hátha inspirál másokat is, hogy ökofogadalmakkal kezdjék a 2015-ös évet ;)

Ami engem illet, jövőre azt tervezem, hogy feltöltöm a kamrát saját készítésű Amelie-féle sült teával, kipróbálom a vesszőfonást, megtanulok szőni, és ha a körülmények adottak lesznek, belevágok egy kereken egy hónapig tartó műanyag böjtbe. Szorítsatok! 

Kétezertizennégyben:

"Elvetem a levendulamagot, amit magam gyűjtöttem be."

A kis magoncok azóta szép nagyra cseperedtek, és a következő évben feltétlenül megtalálom számukra az ideális helyet a kertben!

"Megismerkedek az ehető vadnövényekkel, és készítek majd tyúkhúros zöld turmixot."

Végül porcsinos turmix készült. De idén a tyúkhúr és a porcsin mellett megkóstoltam a vörösherét, a sóskaborbolyát és a zsidócseresznyét is. Még életben vagyok! ;D

"Megpróbálkozok a ribizli aszalásával."

A ribizliből lekvár készült, amiről ugyan nincs kép, de szintén újévi fogadalomnak számít. Helyette almát aszaltam, és szilvabőrt készítettem, amiről könnyen el tudom képzelni, hogy a görög istenek kedvenc eledele lehetett.

A Vissza a természethez csapatával is szuper programokon vagyunk túl. Szétosztottunk több, mint 1000 facsemetét, bögrekampányoltunk, valmint ökogyereknapot, bolhapiacot és ajándékkészítő workshopot is szerveztünk. Jövőre előreláthatóan kevesebb programmal fogunk jelentkezni, de vagy azokat igyekszünk az edigieknél színvonalasabban megszervezni. Reméljük jövőre is velünk lesztek, és együtt zöldülünk majd!

zero waste.

Kevés szabadidőnket nem blogírásra fordítjuk, hanem inkább jó kis programokat próbálunk összehozni. Ilyen a december 14.-ére tervezett ajándékkészítő worshopunk, amire mindenkit szeretettel várunk! Előre láthatóan az új év elején kicsit megállunk majd pihenni, legalábbis ami a programjainkat illeti. Talán akkor több idő jut majd a blogírásra ;)

Addigis fogadjátok szeretettel az első fordításunkat, amit Pflum Dorinának köszönhetünk. Egyenesen Skóciából küldi nektek!

2 éve nem termeltem semmiféle szemetet.

A nevem Lauren, 23 éves vagyok, New York-ban élek és nem termelek szemetet. Komolyan. Nincs kuka, semmi, ami a szemétlerakóba mehetne. Semmi.

Tudom, mire gondoltok. Ez a csaj biztos egy igazi hippie. Vagy hazudik. Vagy nem is létezik. Biztosíthatlak róla, hogy egyik sem igaz, igenis létezem.

Nem mindig éltem úgynevezett ’zéró hulladék’ életmódot.

Körülbelül 3 éve kezdtem el változtatni, amikor környezetvédelmet tanultam az NYU-n. Akkoriban az olajgyárak ellen tiltakoztam, és egy klub elnöke voltam, ami hetente összegyűlt, hogy környezettel foglalkozó témákról beszélgessen. Úgy képzeltem extra környezetvédő vagyok, vagy, ahogy a nagymamám hívott, igazi „faölelő”. Mindenki fenntarthatóságért küzdő lányként gondolt rám, szóval ez azt jelentette, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a Föld érdekében, ugye?

Dehogy.

Az egyik órámon volt egy diák, aki mindig műanyag zacskóban hozta a műanyag dobozos kajáját, műanyag vizesflakonját, műanyag evőeszközeit és a zacskós chips-ét. Minden egyes óra után végignéztem, ahogy ezeket kidobja a kukába, és ez borzasztó dühössé tett. Csak puffogtam és fintorogtam, de sose mondtam vagy csináltam semmit. Csak haragudtam.

Egyik nap kifejezetten bosszús voltam óra után, hazamentem, hogy vacsorát csináljak és megpróbáljam elfelejteni az egészet, de amikor kinyitottam a hűtőmet lefagytam. Rájöttem, hogy a benne megtalálható minden egyes árucikk vagy be volt vonva vagy csomagolva, vagy így vagy úgy, de műanyagba.

Életemben az először, azt kellett mondanom magamra:  „te képmutató”. Én a zöld lány voltam, nem a műanyag lány! Mi a fenét csináltam egész életemben? Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy minden műanyagot eltávolítok az életemből.

A műanyag elhagyása azt jelentette, hogy meg kellett tanulnom elkészíteni minden eddigi készen vásárolt, csomagolt termékemet.

Ebben minden benne van a fogkrémtől a tisztítószerekig, minden, amiről fogalmam sem volt hogyan kéne hozzáfogni, úgyhogy rengeteg online kutatás alapján kellett megtanulnom. Egyik nap egy ZeroWaste Home című blogra akadtam. Bea Johnson, egy kaliforniai kétgyermekes anyuka és feleség hulladékmentes életét követte.

Addigra nagyjából minden műanyagot kirekesztettem az életemből. Arra gondoltam „ha egy 4 tagú család képes a hulladékmentes életmódra, akkor nekem, (akkoriban) 21 éves szingli New York-i lányként, szintén képesnek kell lennem rá.”

Szóval hogy jutottam a zéró műanyagtól a zéró szemétig?

Először is befejeztem a csomagolt termékek vásárlását, és elkezdtem a saját tasakjaimat és üvegeimet feltölteni a szupermarketek tömegárus részlegén. Nem vettem több új ruhát, áttértem a használtruhákra. Továbbra is magamnak készítettem a tisztálkodási- és szépségcikkeimet. Jelentősen lefaragtam a tárgyaimból: eladtam, jótékonyságra ajánlottam vagy elajándékoztam a fölösleges dolgaimat, mint például egy kivételével mind a 6 ugyanolyan spatulámat, 10 farmert, amiket gimi óta nem hordtam, és kismilliárd dekorációs kacatot, amik lényegében semmit nem jelentettek számomra.

Mindenekelőtt pedig, elkezdtem megtervezni a potenciálisan pazarló szituációkat; először is nemet mondtam a bárokban a szívószálakra a koktélokhoz, műanyag vagy papírzacskókra a boltokban, valamint a blokkokra.

Persze ez a változás nem egyik napról a másikra történt.

A folyamat több mint egy évet követelt, és rengeteg erőfeszítést. A legnehezebb rész az volt, hogy szigorú pillantást vessek magamra, mint környezetvédelem szakosra, a fenntarthatóság ragyogó jelzőfényére, és rájöjjek, hogy az életemet nem a moráljaimnak megfelelően élem.

Rájöttem, hogy ugyan lelkiismeretesen törődtem bizonyos dolgokkal, nem igazán testesítettem meg a saját filozófiámat. Amint ezt elfogadtam, megengedtem magamnak, hogy változtassak ezen, és azóta is minden egyes nappal jobb az életem. Íme, egy két módja hogyan is javult az életem mióta szemétmentessé tettem:

1.     Spórolok

Mindig bevásárló listával megyek vásárolni, ami azt jelenti, hogy fel vagyok készülve és nem dobok semmit a kosárba hirtelen felindulásból. Emellett, ha tömegárut veszel, nem kell fizetned felárat a csomagolásért. Ha a szekrényemet nézzük, nem vásárolok új ruhákat, csak használtruhát veszek, így igencsak leértékelve kapom a ruháimat.

2.     Egészségesebben étkezem

Mivel csomagolatlan ételeket veszek, az egészségtelen lehetőségeim limitáltak. Ehelyett rengeteg organikus zöldséget és gyümölcsöt eszek, ömlesztett teljes kiőrlésű gabonát és hüvelyeseket, valamint sok idény-, helyi ételt vásárolok, mivel a helyi piac csomagolatlan áru kínálata igazán remek.

3.     Boldogabb vagyok

Mielőtt magamévá tettem volna a ’zéró hulladék’ életmódot, fel alá rohangásztam a szupermarketekben, mert nem rendesen vásároltam, gyorskaját rendeltem, mert nem volt otthon mit ennem, folyton a drogériába járkáltam ezért a testradírért vagy azért a krémért, és folyton takarítottam, mert annyi cuccom volt.

Most egy átlagos hetem egy vásárlásból áll, amikor is minden hozzávalót megveszek, amire csak szükségem van. Ez az egy út nem csak az ételekből áll, hanem a takarító és szépségápolási cikkekből is, hiszen ezek mindegyike, amit manapság használok elkészíthető szimpla, mindennapos hozzávalókból. Ez nem csak egyszerűbb, de stresszmentes és egészséges is (semmi mérgező vegyi anyag).

Sose gondoltam volna, hogy tudatosan választva azt, hogy ne termeljek hulladékot egy minőségi életet hoz magával. Azt hittem csak annyit jelent, hogy többé nem kell kivinnem a szemetest. De ami először csak egy életmód-változtatási döntés volt, később egy blog lett. A Trash is for Tossers, ami szinte katalizátor a beszélgetéshez érdekes, hasonló gondolkodású emberekkel, és új barátok szerzésére.

Mára odáig fejlődött, hogy otthagyjam a remek diploma utáni munkámat, mint a NYC Department of Envrionmental Protection Fenntarthatósági Manager-e, hogy belekezdjek a saját zéró-hulladék cégembe, The Simply Co. néven, ahol saját kezűleg készítem és adom el azokat a termékeket, amiket az utóbbi két év alatt megtanultam elkészíteni.

Nem azért kezdtem ezt az életmódot, hogy számot adjak vagy példát mutassak, azért kezdtem, mert a hulladékmentes életmód számomra az abszolút legjobb módja annak, hogy úgy éljek, ahogy az megfelel mindennek, amiben csak hiszek.


Eredeti cikk