újra itt.

Elég sok minden történt velem/velünk a közelmúltban. Először is otthon vagyok. Szlovákiában. Felsőszeliben, ahol a mindenkori ökonapok szerveződnek, és szerveződni fognak. Másodszor: már történt is egy említésre méltó kisnagy esemény: facsemetéket osztottunk a Föld napján. Kis esemény, mert hirtelen szerveződött, mindenféle kísérő történés nélkül (pedig szemétszedéssel terveztük összekötni). Nagy dolog, mert első körben kiosztottunk 1000 (!) facsemetét, amiből nem is jutott minden érdeklődőnek, de az utólag hozott 200-at is elkapkodták! Erről nem is írnék többet, hiszen én csak úgy belecsöppentem a dologba, az érdem Dórié és Norbié. Meg másoké is, de erről remélem valamelyikük ír majd részletesen egy vendégposzt keretein belül :)

Hétfőn megérkeztem, kedden fákat ültettünk, csütörtökön pedig egy olyan üzenet landolt a postaládámban, amiben meghívást kaptunk a Pátria Rádióba szombatra. Norbi sajnos nem ért rá, így Dórival képviseltük magunkat. Ugye sokan hallgattátok? Annak rendje-módja szerint izgultunk, így (szerintem) kicsit kusza is lett az eredmény. Anyu meg is jegyezte mikor hazaértünk, hogy két fontos pont kimaradt a tanácsaink közül, szóval itt és most meg is ragadnám az alkalmat, hogy szóljak róla: járjatok szatyorral bevásárolni, és részesítsétek előnyben a használt ruhákat a fast fashion divattal szemben. Ezt nem is ragoznám tovább, majd írok egy ilyen hasznos tanácsok felvázolása posztot, hogy összeszedjem a gondolataimat, és legközelebb korrektül tudjak válaszolni egy hasonló kérdésre.

Továbbá:

A következő akciónk egy ökogyereknap lesz! Erről részleteket egyelőre nem szivárogtatok ki. Részben azért, mert részünkről is csak most körvonalazódik a program, de ígérem, hogy csudiklassz dolgokat eszelünk majd ki. 

ausztria.

Igen tudom, kicsit elhanyagolódott a blog. Az oka az (mint már említettem), hogy Ausztriában dolgozok és

   1. kevés időm és lelki erőm marad rá,

   2. itt még mindig tél van!!! Igaz, egyre többször lehet rövidujjú trikóban napozni, ami a tavasz egyértelmű jele, de akkor is hó vesz körül. Így nekem kicsit tovább tart kiolvadni, bocsi.

DE alig egy hónap és végre letelik a téli szezon. Hazatérek. Lesz ökonap is, ígérem. Talán már túl sok is a megvalósításra váró ötlet ;)

Addig viszont írok egy kicsit idevonatkozólag Ausztriáról. Egy ismerősöm azt mondta, hogy nálunk (Szlovákia, Magyarország) az emberek többsége nem engedheti meg magának, hogy tudatosabban éljen. Nem jut rá idejük, pénzük, energiájuk s a többi.

Ahogy én látom Ausztriában tényleg kicsit jobb a helyzet, ami az élelmiszereket és a hulladék szelektálását illeti. Felsőszeliben ugyan szelektív a papír, a műanyag, az üveg gyűjtése, ráadásul a még hordható ruháknak, cipőknek is helyeztek ki konténereket. Végülis nem rossz, a legöbb faluban ennyi sincs. Ausztriában ugyan külön gyűjtik a fémet és a lebomló hulladékot is, DE ez nem jelenti azt, hogy az emberek valóban tudatosabbak lennének. Pénzük az van, igaz. Meg is veszik rajta a bio élelmiszert, amiből bő választék található a polcokon. De megveszik a drága és szennyező autókat is. Meg egy csomó mindent, amire egyáltalán nincs is szükségük. Ugyanakkor hiába megoldott a hulladék kezelése, ha a szeméthegyek ettől függetlenül csak nőnek. Itt van például a jóléti társadalmak tipikus problémája, az élelmiszer pazarlás. Rengeteg étel kerül a kukába egyenesen a boltok polcairól, csak azért, hogy mi fogyasztók elégedettek legyünk a választékkal.

Ha kicsit több időtök akad, mint nekem, nézzétek meg a fenti videót, amit a wastecooking stábja készített. Itt bizony mások hulladékából is jól lehet élni. Szóval úgy fest, hogy végeredményben a gazdag Nyugaton sem jobb a helyzet. Próbálják ugyan kezelni a problémákat, de talán célravezetőbb lenne a gyökerüket keresni...

boldog új év.

Boldog 2014-et mindenkinek!

Remélem ebben az évben is egyre több ember kezdi majd gondját viselni Földünknek, és egyre többen kezdenek majd tudatos életet élni, ahelyett, hogy csak sodródnának az árral :)

Nem szoktam fogadalmakat tenni, vagy ha mégis, általában magam sem veszem őket komolyan. Most viszont úgy döntöttem, hogy kitűzök magam elé pár célt erre az évre. Csupa megvalósítható dolgot, amit könnyen lehet, hogy minden ilyesféle ceremónia nélkül is véghezvinnék. Lássuk csak:

-       Készítek bodzavirágszörpöt. Vagy akácvirágszörpöt, vagy mást.

-       Elvetem a levendulamagot, amit magam gyűjtöttem be.

-       Sokat tanulok majd a gyógynövényekről, és gyűjtök is amennyit tudok.

-       Megismerkedek az ehető vadnövényekkel, és készítek majd tyúkhúros zöld turmixot.

-     Megpróbálkozok a ribizli aszalásával.

-     Lekvárt fogok főzni. Egészségeset persze. Lehet, hogy közlebbről megismerkedek a sztéviával is.

-      Annyit fogok kertészkedni, amennyi lehetőségem lesz rá, és minél több bio-módszert tanulok és használok majd.

-      Még ritkábban fogok olyan termékeket vásárolni, amiről tudom, hogy ártalmas az egészségre/Földre/társadalomra.

-      Sokat leszek a szabadban. Sokat leszek mezítláb, mint eddig is :)

És számotokra a legfontosabb:

-      Szervezünk egy ökonapot, de inkább minél többet!

A tavalyi év volt az, amikor rádöbbentem, hogy nem elég, ha élem a magam kis ‚zöld‘ életét. Lehet, hogy valamelyest jó példát mutatok, de nem jut el elég emberhez az üzenetem. Magam sem vettem komolyan, amikor áprilisban elindítottam a "Vissza a természethez' facebook oldalt, és igazán meglepődtem, hogy milyen népszerű lett. Azóta már hárman szerkesztjük. Ezen felbuzdulva a tettek mezejére léptünk, és még jobban meglepődtem, hogy egy világvégi kis faluban sikere lett az ökonapnak. A sors is úgy akarja, hogy mindezt folytassam, illetve együtt folytassuk Dórival, Norbival és a többiekkel. 

Köszönöm, köszönjük mindenkinek a támogatást. Tartsatok velünk idén is! :)

karácsony.

Nem tudom, hogy hivatalosan is létezik-e az angol ‚homemade life‘ kifejezés, de nekem nagyon tetszik. Házikészítésű élet. Furán hangzik, de valami igazit takar. Valami olyasmit, ami összefüggésbe hozható a karácsonnyal. Igaz, addig még van bőven időnk, de a különböző áruházak már kihelyezték a karácsonyfát – ami szerintem eléggé illúzióromboló már novemberben -, és csilli-villi ajándékoktól roskadoznak a polcaik. 

Iszonyatosan fel tudok háborodni, amikor az ajándékvásárlásnál egy árkategóriának akar valaki megfelelni ahelyett, hogy (csakis és kizárólag) az örömszerzést tűzné ki célul. Lehet, hogy már teljesen elavult klisé, miszerint a karácsony a szeretet ünnepe. A fogyasztói társadalomban ez a fogyasztás ünnepe, és nekem úgy tűnik, hogy mindenki ezzel kezd azonosulni.

Szinte minden évben megfogadom, hogy nem leszek lusta,
és gyűjtök majd elég gyógy- és fűszernövényt házi keverésű teákhoz.
Talán majd jövőre... 

Nekem azért olyan szimpatikus a ‚sajátkészítésű élet‘, mert lehetőséget ad, hogy kiszakadjak ebből az uniformizált világból, ami körülvesz. Saját magam készíthetem a dolgaimat, legyen az étel, ruha, ajándék, vagy bármi más. Tőlem minden évben kap valaki sajátkészítésű dolgot. Gyertyát öntök, párnahuzatot varrok, bon-bont vagy fürdőgolyót készítek. Az ötletek sora végtelen. Idén is nagyon jókat találtam ki, de azt még nem árulhatom el.
Sokaknak a karácsony óriási anyagi megterhelést jelent , ami valljuk be, elég idegenül cseng a karácsony csupa-öröm hangulatfellegében. Régen pont az ösztönzött a kreativitásra, hogy nem volt pénzem nagyszerűbbnél nagyszerűbb ajándékokra. Ma meg már elvből se vásárolok. Legalábbis nem ész nélkül. Előszöris alaposan megfontolom, hogy mi az, aminek valóban örülne az ajándékozott. Ha nem találok ilyet, akkor biztosan olyat veszek, aminek legalább hasznát veszi az illető. Apu elég sokszor kapott tőlem zoknit, és úgy tűnt, hogy ötödszörre is örül neki. Legalábbis reklamált, amikor mégsem kapott. A szüleimnél mindig nyerő ajándék a kávé is. Persze nem olyan, amit nap, mint nap isznak, hanem minimum fair trade és különleges. Pont azért van ilyen kávéra pénzem, mert a legtöbb ajándékra egyáltalán nem kell költenem.

Süti az üvegben! Elkészítés itt.

Nálunk könyv is gyakran kerül a fa alá. Kifejezetten örülök neki, ha használt példányt kapok. Hiszen annak története van. De főleg azért, mert kisebb környezetszennyezéssel jár. Aztán majd jól kölcsönadom az ismerőseimnek is, hogy ‚bevégezhesse sorsát‘. Használt könyvet vásárolhatsz antikváriumban, odaadhatod a sajátod, vagy beszerezheted a rukkoláról, ami egy csúcsszuper magyarországi kezdeményezés: „A rukkola nemes egyszerűséggel könyvcserélésről szól. Találkozhatsz itt emberekkel, akiknek van olyan könyvük, amit szívesen elküldenek másoknak, akik szeretnék elolvasni és te is felteheted az otthon lapuló feleslegessé vált példányaidat, hogy a többiek elhappolhassák maguknak azokat. Valódi könyvek cserélnek valódi gazdát egy virtuális felület segítségével.”

Minden azt sulykolja (az az átkozott média), hogy a használt nem jó, vegyél újat. VEGYÉL ÚJAT. Hülyeség. A használt dolgok nagyszerűek. Nekem rengeteg játékom volt gyerekkoromban. A hugomnak meg még több. A padláson porosodnak, és várnak. Elvileg a majdani unokákra, akik ígyis-úgyis kapnak majd új játékokat. Sajnálom őket, ezért a családban levő gyerkőcök általában ezek közül kapnak ajándékot (na, most lebuktam). Néha kézművesektől vásárolok. Tavaly óriási sikert aratott a Marbushka egyik társasjátéka: "A játékokat főként kézi munkával készítjük, környezetbarát anyagok felhasználásával (fa, papír, féldrágakövek), mert hisszük, hogy a gyermekeket körülvevő tárgyi kultúra legalább olyan fontos mint az értelmüket csiszoló nevelés."

Különben a csomagolásra is érdemes odafigyelni. Én minden évben elteszem a még felhasználható csomagolópapírokat. Tegyétek el ti is, és használjátok fel a következő évben. Ez nem ciki! Az a ciki, ha valaki azt gondolja, hogy csak a fogadhoz vered a garast. Pedig fákat mentesz meg, energiát spórolsz, mérgező festékek használatát csökkented. Egész jó kis ajándék karácsonyra a Földünknek, nem igaz? 

A másik kedvencem a festett újságpapír. Mindig gondot okoz ugyan az olyan oldalak megtalálása, amin nincs szó politikáról, de legfeljebb több festéket teszek az olyan helyre. Természetesen festéket még véletlenül sem pazarlom, mindig a palettámon maradó felesleget kenem a majdani csomagolópaírra :)

A felsorolást a végtelenségig folytathatnám, de úgy elég unalmassá válna már ez a bejegyzés. A facebook oldalunkon további ötletekre akadhatsz ajándékokhoz itt, csomagoláshoz itt, adventi naptárhoz pedig emitt.

Ugye senki sem gondolja, hogy az ajándékkészítés a gyerekek kiváltsága?

élménybeszámoló.

Az első ökonapot délelőtt 10 körül igazán stílusosan kezdtük. Norbi éppen hozta be a nagy tükröt - ami ugye elengedhetetlen része a ruhapróbálgatásnak -, amikor valamit hall a háta mögött. Éppen egy ló sétált el a kapu előtt, és szerette volna, ha az utókor is tudomást szerez erről. A kedvesem pedig közölte, hogy "oké, hogy ökonap, de azért ez egy kicsit túlzás..." Egyszóval a napom lókaki gyűjtéssel kezdődött, de ez egy cseppet sem lombozott le. Sőt, felmerült olyan ötlet is, hogy a legnagyobb kupacba tűzünk egy zászlót, amire ráírjuk, hogy 'ökonap' :D

Kicsit még félszegek voltunk, amikor kettő körül megérkeztek az első résztvevők, de aztán belerázódtunk a dolgokba, és csodás dolgok készültek. Nemcsak a kicsikre gondoltunk: fűfejek és állatfigurák mellett lehetett ékszereket is készíteni faágból, pisztáciából, almamagból. Bár kétségkívül a fűfejek voltak a legnépszerűbbek mind közül, és a felnőttek is inkább ezt a foglalkozást választották. 

Közben vetítettük A hülyeség kora c. filmet, hogy az odakallódó apukák se unatkozzanak. Remélem érdemes volt :)

Az ökonappal kapcsolódtunk egy jótékonysági kupakgyűjtéshez is (egy beteg kisfiú megsegítésére gyűltek a kupakok). Bár mi inkább azon vagyunk, hogy senki se használjon PET palackot, egyelőre beértük annyival is, hogy a kupakjai jótékonykodjanak, más részei pedig kreatív alapanyagokká váljanak. 
Ha már itt tartunk, szólok, hogy a szemetet ökonaphoz méltóan szelektíven gyűjtöttük. Legközelebb elviszem a gilisztakomposztomat is, hogy a teafilterek és papírzsebkendők humuszként végezhessék életútjukat.

Időben nem csúsztunk, elég jól sikerült a szervezés. Azt hiszem, hogy fél ötkor neki is fogtunk a gesztenye-mosószer készítésnek. Az érdeklődés nagyobbnak bizonyult, mint amire számítottunk. Volt, aki be sem fért a kis konyhába. Sajnos kicsit már túl vagyunk a gesztenyegyűjtő időszakon, úgyhogy lehet, hogy ennek folyamatáról csak jövőre íródik külön cikk. Vagy szeretnétek még az idén?

Az előadásom egyébként meglepően kevés dadogással sikerült, azt hiszem erre joggal lehetek büszke :)

Ezután már csak a Tárgyaink története c. film vetítése, a nyeremény-szatyor kisorsolása valamint a ruha- és minden más csere-bere volt hátra. Ami a csere-berét illeti legközelebb valószínűleg csak ruhákat és könyveket lehet majd hozni, a minden mást pedig a facebook 'Lomtalanítás' csoportjába várjuk. Bár úgy hallottam, hogy ezek között is valódi kincsekre találtak egyesek (egy zuhanyozócsővel igazán parádés eset történt), a ránk maradó holmival nem tudtunk mit kezdeni. A ruhákkal és könyvekkel nincs ilyen gond, mindig akad rászoruló, vagy szegény falusi könyvtár aki örül az ilyesminek. 

Mindent összevetve az egész fantasztikusan sikerült. Igaz, nem tolongtak különösképp a látogatók, de örülünk neki, hogy olyanok jöttek, akiket valóban érdekelt a téma. Rengeteg pozitív visszajelzést, és biztatást kapunk, úgyhogy nem is kérdés, hogy lesz-e folytatás!

Ennyi lenne dióhéjban. Aki lemaradt, jöjjön el legközelebb! :) 
Ha e-mailben szeretnél értesítést kapni legközelebbi akciónkról, ide elküldheted a címed: vissza.teremszethez@gmail.com
Ha pedig több képet szeretnél látni az ökonapról, kattints ide.