2015. november 29., vasárnap

ökoesküvő - második rész

Kicsit ugyan várni kellett rá, de nem hagyom a következő évre a beígért második esküvői bejegyzést :) Az esküvőről való álmodozás részemről gyakorlatilag kimerült a dekoráció tervezgetésében. Ennek ellenére elég sokáig tartott, mire véglegesült az elképzelésem.

Még az elején szeretném megköszönni a sok-sok segítséget Renczés Dórinak (aki a Vissza a természethez csapat tagja), és Nogely Moncsinak, aki meghívottként maga ajánlkozott, hogy segít dekorálni. Sokat segített a hugom, Noi és unokatestvérem Orsi is. Ez a kis csapat dekorálta a nagy napon a termet. KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!

Adott volt két stílus: bohém és rusztikus. Adott volt a helyszín, ami inkább rusztikus. Fehér falak, tégla oszlopok, fa gerendák és piros ülőfelületű székek. Nagyjából ebből indultam ki, és a többszáz fotóból, amit mások esküvőiről végignéztem.



Mivel elvárás volt, hogy az esküvői dekoráció a lehető legkevésbé terhelje a környezetet, na meg persze a büdzsénket, ezért a dekoráció nagy részét a házban, ház körül és az ismerősöknél fellelhető dolgokból oldottam meg. Szinte már klisének számítanak a befőttesüvegek az esküvőkön, de mivel minden háztartásban akad valamennyi, kár lenne nem kihasználni őket. A leáztathatatlan címkéknél elég jól bevált az olivaolaj+szódabikarbóna súrolószer. Ezek az üvegcsék alkották az asztali díszítést gyertyákkal és virágokkal megtöltve. 



A virágdíszítés elég nagy fejtörést okozott. Mint már említettem, nem vagyok híve a vágott virágoknak. Ezért először kis cserepes virágokban gondolkoztam, de mivel csak két hetem volt a dekoráció kivitelezésére (előtte csak külföldről is könnyen szállítható dolgokat volt lehetőségem előkészíteni), elvetettem azt az ötletet, hogy magam vetek levendulát vagy más kis növényt. Végülis nyár elején, amikor anyu már igencsak kezdett izgulni az esküvő miatt, szólt, hogy éppen nyílik a levendula, és az augusztus végi esküvőnkön ne számítsak számottevő mennyiségre ebből a virágból. A réti virágok közül a cickafarkban bíztam, mert folyamatosan virágzik, és nem hervad el két óra alatt a vázában. A kérdés csak az, hogy ki szed nekem cickafarkat az esküvő előtti egy-két napban akár zuhogó esőben is? A menyasszony nyilván nem ér majd rá. Végülis anyu azt mondta, hogy a levendula szárítva is ugyanolyan szép, és ő bizony leszüreteli a levendulabokrainkat. Ehhez kaptam még Dóri közvetítésével szárított sóvirágot Veronitól és Moncsi is hozott levendulát és szárított búzakalászt. Egy szó mint száz, kiderült, hogy ez elég lesz virágdíszítésnek, nem is kell élő virágban törni a fejünket. Így utólag azért is nagyon örülök, hogy szárított virággal dekoráltunk, mert a lagzi után nem landolt mindez a kukában (vagy jobb esetben a komposztdombon), hanem azóta is díszíti a lakásainkat.




Az esküvő talán leglátványosabb eleme a főasztal mögötti díszítés volt. Előző nyáron keresztapám lomtalanította a padlását. Megannyi kincset készült felaprítani! Mondanom sem kell, ebből rengeteget megmentettem, aminek nagy része azóta is csak várja, hogy foglalkozzak velük, és új lehetőséget kapjanak az élettől. Ez a projekt egyelőre még várat magára. Viszont a kidobott tárgyak között akadt három ajtólap is. Ha egy kicsit elmerülsz a külföldi bohém esküvők nézegetésében, többször is találkozhatsz régi ajtók dekorként való felhasználásával. Kedves vőlegényem tisztára sikálta az ajtókat, ezermester apukám pedig talpakra állította őket. Mivel az ajtók mögötti részt el akartuk takarni, ezért az üvegbetétek mögé a meg nem valósult menyasszonyi fátyolhoz vásárolt tüllt és karácsonyi izzósort erősítettünk. A végeredmény szerintem szuper lett! Mivel az ajtók szűkebb tért takartak, mint szerettük volna, a helyi suliból kértünk kölcsön paravánokat, amiket az étteremben talált zsákvászonnal takartunk le. 




Volt pár kép az étterem falán, amik nem illettek az esküvői elképzeléseimhez. Nem állt szándékomban a saját képeinkkel dekorálni, de annyira adta magát a lehetőség, hogy végülis nekiálltam összegyűjteni az együtt töltött majd' 10 évünk közös fotóit. A egyik különálló kép helyére pedig a kezdőbetűink kerültek parafadugókból kirakva. Úgy érzem ez utóbbit szebben is kivitelezhettem volna, de mentésgemre szóljon, hogy az esküvő előtti pár napban döntöttem el, hogy ez kerül majd a kép helyére.



A torta és a sütemények teljes mértékben anyura voltak bízva, hiszen a csládi cukrászműhelyben dolgozik. Persze küldtem neki fotókat arról, ami tetszene. A kivitelezés a keresztapám érdeme, neki is jár a vállveregetés! A torta egyébként egy szelet farönkön volt tálalva! Álmodoztam erről a különböző blogokat nézegetve, de nem gondoltam, hogy apu elkészítené. Úgy látszik az esküvői dekor fontosabb volt a szüleimnek, mint gondoltam, mert (nyilván anyu unszolására) muffinálványt is csinált kérges fából! Illetve a névkártyatartók is ezekhez illően faágakból készültek. A neveket pedig én festettem tussal.


Zsömle kutyánk is ott pózol ám a torta tetején!
 

Ezen kívül varrtam még zászlócskákat maradék anyagból. Az asztalokra kerültek menülapok is saját grafikával, amit egy kedves ismerősünk Győrög László nyomtatott ki. Varrattam natúr színű futókat, és textilszalvétákat. Ez utóbbit nem nagyon használták a vendégek, nyilván azért sem, mert a pincérek (kéretlenül) papírszalvétát is mellékeltek hozzá. Sok színes szalagot is vásároltunk, amik nem igazán kerültek felhasználásra, mert nem voltam kibékülve a műszálas alapanyagukkal. De ez csak pár aprócska hiba, amiből tanultam, ha netán valaki felkérne majd esküvődekort készíteni ;) 

Azt hiszem lehetetlen minden momentumát felsorolni az esküvőre való készülődésnek. A vendégeknek szánt köszönőajándékokról például teljesen megfeledkeztem, pedig hosszú heteken keresztül főztem a szivecskés szappanokat.

Nem is nyújtom tovább a szót, inkább nézegessétek a képeket: 


Moncsinak köszönhetjük a görcsfűz dekorációt 
a csodás szódabikarbóna szívecskékkkel.

Egy ismerősünktől rendeltük a kézműves vendégkoönyvet,
amibe sok szépet írtak a vendégeink :)










Fodor Ákos: Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.


3 megjegyzés: