2020. február 9., vasárnap

Azt esszük, amit elvetünk! - Vetőmag kisokos

Sokat gondolkodam rajta, hogy milyen megközelítésben írjak a vetőmagokról. Úgy érzem, hogy a hatalmi érdekek boncolgatása, és a nagyvállalatok bemutatása nem az én asztalom, mégis van pár dolog, ami mellett nem tudok elmenni említés nélkül:

   - A vetőmagok 67 százaléka a 10 legnagyobb biotechnológiai multi kezében van. (Guy Kastler, Paraszti Vetőmag Hálózat, Franciaország)

   -  A 19. század óta eltűnt a mezőgazdaságban felhasznált növényfajták 75 százaléka, és a világ élelmezésének legjavát ma mindössze 12 növény és 5 állatfaj biztosítja.“ (Magház: Magfogási praktikum). Az Unser Saatgut c. filmben viszont 94% veszteséget jelölnek meg.




  „A genetikai diverzitás a védőfal köztünk  
   és a globális éhínség között.“ 
(Will Bonsall) 


Két fő okom volt rá, hogy a vetőmagokról írjak: biodiverzitás és önrendelkezés. A harmadik ok pedig az, hogy bár ez egy nagyon-nagyon fontos téma, ami valójában mindenkit érint - mindenkit, aki táplálkozik, mégis csak speciális helyeken lehet hallani/olvasni róla. Ha csak egyetlen ember is elgondolkodik rajta, hogy az idén milyen magokat dugjon a földbe, már megérte megírnom azt a cikket. 



Szabad fajták


Ezzel le is lövöm a poént: ilyet válassz! A szabad fajták magjai szabad beporzásúak, évszázadok óta ismertek, és a magjaikból olyan növények kelnek ki, amilyen növényről a magot szedtük – bármilyen furcsán is hangzik, ez nem evidencia! A szabad fajták magjait nem kell minden évben újra megvásárolnod, így apró lépést jelentenek az önellátás felé. Persze a magfogásnál oda kell figyelni pár dologra, ehhez remek segítséget nyújt a Magház ingyenesen letölthető kiadványa.

A szabad fajtáink jelentős része tájfajta/ helyi fajta, illetve régi fajta, amelyeket leginkább őseink tudatos pozitív szelekciós nemesítési munkája alakított hosszú időn keresztül, akár évszázadokon át. Ezek a fajták a környezeti feltételekhez viszonylag gyorsan képesek alkalmazkodni, mivel fajták helyett inkább populációkról beszélhetünk, génállományukban számos olyan tulajdonság jelen van, amely egy tudatos magfogással párosulva segíthet az adott hely talaj és környezeti viszonyaihoz alkalmazkodni. Ezek a tulajdonságok aztán segítik növényeinket, hogy vegyszerek nélkül termesztett, esetleg szelíd ökológiai növényvédelemmel támogatott egészséges zöldség-gyümölcs kerüljön az asztalainkra.

Paradicsommagok a nagymamámtól


Hibrid  fajták


Laboratóriumi körülmények között, keresztezéssel előallított magok. A hibrid növényekről fogott magokat nem érdemes újravetni, mert nem fogják ugyanazt a minőséget hozni. Ezért az ilyen vetőmagot újra és újra meg kell vásárolniuk a gazdáknak, vagy a kiskerti termesztőknek. Ez még egy aprócska kert esetében sem olyan kis befektetés! Nem beszélve arról, hogy a hibrid fajták nem tudnak alkalmazkodni a helyi feltételekhez. Nézd meg a vetőmag zacskóján, hogy látsz-e rajta ‚F1‘ jelölést. Ha igen, inkább tedd vissza a polcra.


Génmanipulált fajták


Azt hiszem a GMO növényekről mindenki hallott már ezt-azt. Lényege, hogy több tízerer génből megváltoztatnak egyetlen egyet. Innentől fogva az, aki az új fajtát előállította jogosultságot érez arra, hogy azt a sajátjának nyilvánítsa. Sajnos ezt a jogot meg is kapja... Pedig gondoljunk csak bele, olyan ez, mintha arra kapna valaki jogot, hogy kisajátítsa az ivóvizet vagy a levegőt! 
Amellett, hogy nem tudjuk, hogy génmanipulálás milyen hosszútávú következményekkel járhat akár az ökoszisztéma, akár az egészségünk szempontjából, etikai kérdéseket is felvet. Aki ilyet csinál, az istent játszik. 

Legjobb tudomásom szerint az EU-ban egyedül egyféle génmanipulált vetőmag kapható, a MON810 kukorica fajta (Javítsatok ki, ha rosszul tudom!). Magyarországon, Ausztriában, és pár más országban is (Szlovákia nem tartozik ide), viszont ez is tiltott. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kerülhetnek génmódosított magok ezen országok termőföldjébe. Ha ez megtörténik, és keverednek a magok, akár egész táblák termését semmisítik meg a gazdák, ami bár szükségszerűnek tűnik hatalmas pazarlás.

Filmajánló a témában:



Csávázott magok


Ez egy külön kategória, hiszen bármelyik fajta vetőmag lehet csávázott. A csávázás azt jelenti, hogy a vetőmagot rovarölő, gombaölő vagy más növényvédő szerekkel vonták be, azaz gyakorlatilag jól megfürdették egy cseppet sem veszélytelen kémiai koktélban. Ez látszik is rajtuk, a csávázott magok ugyanis mindenféle élénk színekben pompáznak. Jó tudni, hogy ezek a szerek nem csak a talajt szennyezik, de akár a növény szöveteibe is felszívódhatnak. mi pedig szépen elfogyasztjuk - de az oly nagyon védelemre szoruló méheknek s más beporzást végző bogaraknak is jut belőle! 



Bár lehet, hogy eddig nem tűnt számottevő tényezőnek a vetőmag származása, mégis van olyan jelentős, mint az, hogy vegyszerezzük-e a növényeinket vagy biotermesztést folytatunk. Összegyűjtöttem nektek pár weboldalt, ahonnan beszerezhetitek a szükséges magokat:


Magyarország:

https://maghaz.hu - Magbörzék

2019. május 18., szombat

3 + 1 etikus szlovák fehérneműmárka

Olvasónk, Bálint Júlia vette a fáradságot, hogy utánajárjon a Szlovákiában készült fehérneműk gyártási körülményeinek. Alább az ő írását olvashatjátok.


Nos, amikor eljutunk arra a szintre, hogy sikerül szinte minden ruhaneműt beszereznünk másodkézből, azért egy ponton lehet, hogy elakadunk. Ez a kritikus pont valószínűleg a fehérnemű, mivel természetes okokból kifolyólag ezt a ruhadarabot nem szeretnénk más után viselni, ilyenkor érdemes etikus márkák után nézni. Fontos szempont, hogy hazai termék – azaz szlovák vagy magyar legyen, a gyártási körülmény és anyag összetétel sem mellékes, meg persze jó, ha pénztárcabarát. Nem akarunk sokat. Szerencsére a magyar piacot már feltérképezte Mengyán Eszter, a Holyduck bloggere, az ő hatására kezdtem el felkeresni szlovák márkákat. Remélem egyik – másik felkelti érdeklődéseteket, én 2 márkától vásároltam ezek közül, és nagyon szeretem őket 😊
Fotó: Créeme
1.Slovenka
A legismertebb szlovák fehérneműmárka ma már 42 márkabolttal rendelkezik Szlovákiában, ill. kisebb fehérnemű üzletekben is kaphatók termékeik. Mivel Szlovákiában nem termesztenek pamutot, továbbá fonoda sem működik, anyagjaikat Törökországból szerzik be. A fehérneműk többnyire pamutból és modálból készülnek (bükkfából nyert cellulóz), kis százalékban elasztánt tartalmaznak. „Termékeink többsége OEKO-TEX® Standard 100 minősítéssel rendelkezik, ide tartoznak az alsóneműk, pizsamák, gyermek– és kismamaruhák. Cégünk csak Szlovákiában foglalkoztat embereket – üzemeinkben és üzleteinkben több, mint 200 alkalmazott dolgozik.” – írta Iveta Čunderlíková, a márka kapcsolattartója.
Árkategória: 4 - 5 eurótól kezdve 
Stílus: letisztult, egyszerű fazonok
Hol kapható: márkaboltok, webshop: https://www.slovenkabb.sk/eshop/

2. Nika Intima
A ma már 5 fős családi vállalkozás 1991-ben indult és kezdetektől fogva a természetes anyagok használatára helyezi a hangsúlyt. A tervezéstől és anyagkiválasztástól kezdve az előállításig mindent maguk végeznek, az alapanyagok pedig Európából származnak. A vállalat elsődleges szempontja minőségi szlovák terméket előállítani, hogy az embereknek érdemes legyen hazait vásárolni. Az alapanyagokat maguk dolgozzák fel és színezik, az érzékeny bőrűeknek és allergiásoknak külön kollekciót hoztak létre (Ekobielizeň), mely termékek allergénektől és színezőanyagoktól mentesek. Mónika Vitányi, a családi vállalkozás egyik tagja megkeresésemre elmondta, hogy nehéz az ázsiai üzletekkel és nagy üzletláncokkal konkurálniuk, főleg, hogy a kis fehérnemű és textilüzletek, amelyek árusítják termékeiket, fokozatosan szűnnek meg. Így lassan egyedüli piacként az internetes oldalak maradnak. 
Árkategória: 3 – 4 eurótól kezdve
Stílus: egyszerű fazonok, alapdarabok
Hol kapható: http://www.mamka.sk/

3. Laskovo
Az anya – lánya vállalkozás 1992-től készít fehérneműket, 15 éve két varrónő is velük dolgozik, akik ma már szinte családtagok.  Az összes terméküket ketten tervezik és készítik a legmagasabb minőségű alapanyagokból, amiket Csehországból és Németországból szereznek be. Az anyagok többsége GOTS – minősített biopamut, a termékek anyagösszetétele általában 95% pamut és 5% elasztán. Az édesanya szerint kiemelten fontos a hulladék csökkentése, erre a termékek készítése során is ügyelnek: a kisebb darabokból gyermek fehérnemű készül, a nagyon pici darabokból sminklemosó – korongokat vagy kis masnikat varrnak. Lánya, Zuzana Kóci bevallotta, hogy mióta gyermekei vannak, kezdett el igazán foglalkozni azzal, mit hagynak az utókorra, és a továbbiakban is igyekeznek ennek szellemében alkotni. 
Árkategória: 10 eurótól kezdve
Stílus: színes minták, klasszikus fazonok
Fotó: Laskovo 

+1. Créeme (magasabb árkategória)
Soňa és Katarína még a képzőművészeti főiskolán kötöttek jó barátságot, ott döntötték el sok nőtársuk panaszait hallgatva a kényelmetlen merevítős vagy műszálas alsóneműkkel kapcsolatban, hogy igazán kényelmes, organikus pamutból készült alapdarabokat alkotnak. Első kollekciójukat a prágai Slou fashion days-en mutatták be, ahol el is nyerték a legígéretesebb fenntartható márka díját. Cégük a körforgásos gazdaság elve szerint működik, amelynek egyik alappillére a tiszta pamut anyagok használata (tehát a kevert szövetek kerülése), amelyet a későbbiekben újra lehet hasznosítani. Termékeik GOTS – minősített, színezékmentes pamutból készülnek, ezért mind bézs színben kapható.
Árkategória: 16 eurótól kezdve
Stílus: natúr színű alapdarabok
Hol kapható:https://creeme.eu/

2019. április 13., szombat

Hogyan fess ruhát hagymahéjjal?

Tojásfestés hagymahéjjal. Igen-igen, régen így csinálták, ma is elég sokan. De a hagymahéjat nem csak tojásfestéshez érdemes ám gyűjtögetni! Nagyszerűen színezi a textíliákat is. Nálunk halmokban álnak a bodyk, amikből már nem lehet kimosni a foltokat - feltételezem más kisgyermekes háztartásokban is megesik az ilyesmi. Arról már írtam, hogy a ruhaipar mennyire környezetszennyező, és ildomos lenne arra törekednünk, hogy a meglévő ruháink alaposan ki legyenek használva, úgyhogy erre nem is vesztegetek itt több szót.



A növényi festésről elöljáróban annyit, hogy hosszantartóbb eljárás, mintha megvennéd a batikfestéket a hobbiboltban. Emellett az eredmény is ezerféle lehet attól függően, hogy milyen textilt festesz, a festőnövény milyen feltételek közt növekedett, friss-e vagy szárított, a fazekadról le van-e pattanva a máz (az enyémről igen), és a többi. Egyszóval növényekkel való festés egy nagyon izgalmas kísérletezés, amibe érdemes belevágni! Első próbálkozáshoz meleg szívvel ajánlom a vöröshagyma héját, mert könnyen beszerezhető (ráadásul hulladék!), látványos, szép, és ha mindent jól csináltunk még tartós is lesz. Ez utóbbi nem mondható el a kurkumáról vagy a cékláról, szóval nem érdemes találomra kísérletezgetni. Kemendi Ágnes Festés növényekkel című könyve nagyszerű kiindulópont, ha a hagymahéjon kívül mást is kipróbálnál - sok növényt ajánl, konkrét receptekkel.

De térjünk csak vissza a hagymahéjhoz. Elég sokra lesz szükséged belőle - nagyjából a megfestendő textil súlyának a felére. Ezen kívül timsót is be kell szerezned (mondjuk patikából) - ettől élénkebb és tartósabb lesz a szín.

Festés csalánnal

Én így csináltam:

1. A textileket előző éjjel beáztattam enyhén lúgos vízbe  - ez szódabikarbónával vagy szappannal érhető el.
2. Festés előtt timsóval pácoltam az anyagot. Ettől elvileg élénkebb és tartósabb lesz a szín. 10 dkg pamuthoz 2-3 evőkanál (50 g) timsót oldunk fel 2-4 L vízben. Ugyanennyi gyapjúhoz a fele elég.
4. "10 dkg száraz vöröshagymahéjat 7-8 L vízbe, 2-3 órára beáztatunk ezután fél óra hosszat lassú tűzön főzzük, majd átszűrjük." - írja Kemendi Ágnes, és én szót is fogadtam neki.
5. Szűrés után beletettem a ruhákat és fél órát főztem (vagy inkább melegítettem) a festőlében. Hagytam benne kihűlni, de akár éjszakára is maradhatnak.
6. Ecetes vízben öblítettem.

Az eredmény:



+ 1 tipp, amit ennél a festésnél még nem ismertem. Ha elég türelmes vagy, bugyoláld be a megfestett textileket egy műanyagzacskóba nedvesen, még öblítés előtt, és tedd egy meleg helyre! Ha egy napig így "érleled", jobban beivódnak a festékanyagok a ruhába.

2019. március 22., péntek

Fair fashion, azaz öltözködj tudatosan!

Bevallom a tudatos öltözködés nálam eddig kimerült abban, hogy alkalomadtán használt ruhákat vettem, és a meglévőket addig viseltem, amíg még ruhának lehetett őket nevezni. Viszont ha nem találtam rá egyből a keresett darabra, akkor a hozzám legközelebb eső fast fashion bolt felé vettem az irány, mert szerettem volna minél hamarabb túlesni a ruhavásárláson. (Számomra hihetetlen, hogy egyeseknek ez a hobbija!). 


Egy ideje már motoszkál bennem, hogy ez így nincs rendjén, de még a legutóbbi időkig is inkább a könnyebb megoldást választottam. Azt, hogy végre megérett bennem a tetterő a változtatása két dolognak köszönhetem: a ruhaipar által ontott silány minőségű göncöknek (kénytelen voltam gyakrabban vásárolni miattuk), illetve Mengyán Eszternek, aki a Holy Duck! blogon, és annak közösségi felületein inspirál folymatosan. Szóval ünnepélyesen fogadom, hogy mostantól nem választom a könnyebb utat, hanem tudatos öltözködő leszek! Mondjuk lehet, hogy bugyiért és zokniért egy darabig még a szokásos helyre megyek majd - nem szeretem az olyan fogadalmakat, amiket nem lehet megszegni, mert könnyen sikertelenséggel végződnek. Mindent a maga idejében, nem kell egy másodperc alatt tökéletes eredményt produkálni! Meglehet, hogy egyszer felnövök egy kapszulagardróbhoz is, de ezt a lépést egyelőre elnapoltam.


Öltözködni mindenkinek kell. Van, aki számára ez az önkifejezés eszköze, másnak (pl. nekem) meg egyszerűen muszáj. A pénzünk szavazat, a ruháinkra pedig nem keveset költünk. Következzék pár elrettentő tény és adat, amik egytől egyig érlelték bennem ezt a döntést:


A ruhaipar az egyik legszennyezőbb iparág, ráadásul évente 11 millió textilhulladék keletkezik csak az Egyesült Államokban. Amellett, hogy a bolygóra nézve elég káros az önkifejezés ezen módja, az egészségünkről sem kéne megfeledkeznünk. Na meg a ruhák készítőinek egészségéről. Tudtad, hogy a boltban leakasztott ruha súlyának akár ötödét is a benne levő kemikáliák teszik ki? És ebből a szempontból édes mindegy, hogy egy fast fashion boltban, vagy egy high fashion szalonban vásárolsz. Ahhoz, hogy a ruhák ne gyűrődjenek, kellemes érintésük vagy épp sugárzó színük legyen rengeteg vegyszert használnak. És akkor még meg sem említettem a műszálas ruhákból mosás során  leszakadt mikroműanyagot! Ezek az apró, szabad szemmel nem látható részecskék nem akadnak fenn a szűrőberendezéseken, és a vizeinkbe kerülnek, ahol a halak és más vízi állatok megeszik őket. Aztán meg mi.  Még akkoris, ha nem fogyasztunk halat, ugyanis a tengeri só sem mentes már a műanyagtól!
Mindezek mellett a ruhagyárak munkakörülményeiről sem kéne megfeledkeznünk, de ez már egy másik történet.

Ha ezek a fentiek nem lennének elég elrettentőek, íme még néhány adat, amit a Tudatos Vásárlók egyesülete gyűjtött össze:


Egy pamutpóló ára:  
- A termelők csak gyapottermesztésre évente 2,6 milliárd tonna rovarirtót használnak el világszerte. 
- India gyapottermelő vidékén a számítások szerint csak 2001-ben több mint 500 ember halt meg vegyszermérgezés következtében. 
- Az ökológusok szerint a gyapothoz használt rovarirtó szerek már az élővilágot is jócskán károsították az elmúlt évtizedekben, csakúgy mint a helyi vízkészleteket, veszélyeztetve ezzel az egész ökoszisztémát.  
- Egy póló gyártása átlagosan kb. 2,700 liter vizet igényel. 
- A pamutbálák szállítása a földekről a gyárakba csakúgy, mint a textilgyárak üzemeltetése természetesen energiát követel, legtöbbször fosszilis üzemanyag formájában. 
- A kész pólókat legtöbbször befestik, e festékek többsége rezet, cinket és egyéb nehézfémet tartalmaz, ami szintén károsítja a környezetet.  
- Számítások szerint egy poliészterrel kevert pamutpóló szállítással és gyártással együtt súlya egy tizedének megfelelő olajjal, és súlya tízszeresének megfelelő szén-dioxiddal károsítja a környezetet.


Ha érzed magadban az erőt, hogy egy kis tudatosságot vigyél a ruhatáradba íme pár tipp, ami mentén elindulhatsz.

1. Viseld amid van

Szeress bele a már meglévő ruháidba! Kísérletezz, kombináld őket új módon.

2. Válaszd a természetes anyagokat
Nézd meg a címkét vásárlás előtt, és ha műszálat tartalmaz (polyester, acryl, nylon...) inkább válassz egy másik darabot. Tapasztalatom szerint a műszálas ruhák többsége pár mosás után kibolyhosodik, és gyakran túl korán válik vállalhatatlanná.

3.Kerüld a túl élénk színeket
A kevésbé szikrázó színű ruhák szolidabb vegyi koktélt tartalmaznak. Érdemes kerülni a nem gyűrődőként hirdetett darabokat is, mert ez a tulajdonság is a kemikáliáknak köszönhető.

4. Keresd a fair trade és bio márkákat 
Sokkal drágábbak, mint a fast fashion társaik, de így kétszer is meggondolja az ember, hogy mire költi a pénzét. Így elkerülhető a felesleges vásárlás, és hogy a ruhák kihasználatlanul lógjanak a szekényben.

5. Vásárolj hazai tervezőktől
 
Sok esetben sajnos nem lekövethető a textíliák származási helye, de legalább a gyártási körülményekre rá lehet kérdezni. Én már jártam úgy, hogy a facebookon írt egy ismerősöm, hogy a lányom ruháját az anyukája varrta. Aki kicsit is érzékeny szociálisan, annak ez is egy fontos adalék lehet a vásárlása mellé, hiszen jó esetben nem egy rabszolgamunkát végző asszony keze által készül a darab, amit viselünk. 

6. Járj second handbe
Így a ruhák újra körforgásba kerülnek, az új ruhák gyártásával járó környezetszennyezést pedig egyszerűen kiesik. A használtan vásárolt ruhákból nagy valószínűséggel már kimosta valaki más a vegyszereket. Én azt is nagyon szeretem a second hand darabokban, hogy nem kell attól félnem, hogy az első mosás után kibolyhosodik az „új“ pulcsim, hiszen nem én fogom először mosni.

7. Vegyél részt egy ruhacserén
A vásárlások fő oka általában az új utáni vágyakozás, hiába van tele a szekrényünk hordható ruhaneművel. Ha nincs lehetőséged egy ruhacserére elmenni, akár a barátnőiddel is szervezhetsz egyet.

+1 Csináld magad!
Gyakran elég a ruháknak egy kis tuning, és máris újra kedvenc darab válhat belőlük. Egy foltos felsőt átszínezhetsz, vagy festhetsz rá, a lyukas nadrágot pedig akár hímzéssel is megjavíthatod. Ha pedig szívesen varrsz, akkor a határ a csillagos ég! Egy doboznyi olyan ruhát gyűjtöttem már össze, amiket a gyerekeknek szeretnék újraértelmezni, már csak idő kell hozzá.


Ez szinte egy vintage kincs!


Felhasznált irodalom, vagy ha tovább olvasnál a témában:
- A színfalak mögött: A pamutpóló
- Megnéztem ezt a filmet és nem tudtam többé ruhát vásárolni úgy, mint előrre  - The True Cost
- Warum ich auf toxische Kleidung verzichte


2018. október 29., hétfő

Javítsd meg magad!

A fogyasztói társadalom spiráljába könnyű bekerülni, így ha egy használati tárgyunk elromlik, sajnos nagy valószínűséggel a kukában landol. Egyre ritkábbá vált az az attitűd, hogy az elromlott tárgyat megjavítván tovább használjuk. Persze, itt nem a megjavíthatatlan és végérvényesen tönkrement eszközökről beszélek...

 Leggyakrabban az alábbi mondatokkal hessegetjük el a megjavítás lehetőségét:
- Drágább hozzá az alkatrész, mint az új ára. (Megérdeklődted valóban?)
- Ezeket úgy találják ki, hogy a garancia lejárta után teljesen tönkremenjen. (Tényleg teljesen tönkrement?)
- Nincs időm arra, hogy szerelőhöz szaladgáljak vele. (De az üzletbe elutazni, s akár órákat tölteni a kiválasztással - na, arra van idő.)
- Az újabb már sokkal több dolgot tud csinálni. (Minden új funkciót valóban kihasználnál, vagy csak az eszköz használna téged?)

Folytathatnánk a sort a kifogásokkal, mert abból van elég. Csak a zárójeles kérdéseket nem tesszük fel magunknak, és leggyakrabban kényelmi okoknál fogva nem gondoljuk tovább a helyzetet.

Mennyiszer fordult elő, hogy valósan utánajártunk, mennyibe kerül egy-egy alkatrész ára, mennyit kell fizetni egy szakembernek a megjavításért? Mennyiszer jutott eszünkbe, hogy akár mi magunk lássunk neki a megjavításnak?

Nem kell az ipar által diktált játékszabályokkal játszanunk! A megjavítható tárgyakat javítsuk meg ahelyett, hogy szemetet termelnénk a kidobásával, s az újabb vásárlással legitimizálnánk a tömeggyártás szükségességét. Ha nem lehet megjavítani, akkor vizsgáljuk meg:

  1. Tudom másra használni eredeti formájában?
  2. Ha átalakítom, fel tudom még valamire használni?
  3. Valaki hasznosítani tudná?
  4. Van visszaviteli lehetőség? Beszámolják a régi árát az új megvételekor?
  5. Egyáltalán szükségem van még ilyen tárgyra? Fontos újravásárolnom?
A gondolatébresztő bevezetés után jöjjön a legfrissebb élményem, mikor úgy döntöttem, saját magam hozom rendbe az egyik kedvenc nyári cipőm. Négy évvel ezelőtt vásároltam ezt a bőrből készült, roppant kényelmes cipőt. Sajnos eléggé ütött-kopott lett az évek során, s az üzletben hozzá ajánlott ápolószer inkább kiszárította, mintsem kezelte a bőrfelületet.


A csatot tartó gumis rész teljesen tönkrement. A vékony gumiszálak elrevültek, s már végképp nem tartották a fémdarabot.


A rendbetételhez nem volt másra szükségem, csak egy darab barna anyagra, ollóra, tűre és cérnára, szilikonos ragasztópisztolyra. A csatos részt teljesen eltávolítottam, a csatot és a cipőt tiszta vízzel alaposan megtisztítottam.


A barna anyagból dupla hajtással létrehoztam a gumis részt pótló darabot. Az anyagot kilyukasztva a csatra helyeztem, majd szilikonnal összeragasztva ráerősítettem.


Miután mindkét csatot elkészítettem, tűvel és cérnával hozzávartam a cipőhöz. Pontosan arra a helyre, ahol eredetileg is volt a gumis rész. Gyűszűre is szükségem volt, mert a bőrfelületen nem volt egyszerű az egyébként is vékony tűt áttolni. Máskor vastagabb tűvel kellene próbálkoznom... Kicsit nehezen, de sikerült a varrás, a cérnát a cipő belsejében vékony szilikonréteggel biztosítottam.


Ha a cipő szíját becsatolom, a barna anyagrészt teljesen elfedi a szíj vége. Így nem is látni az anyagrészt, ami egyébként is illik a cipőhöz az én ízlésem szerint :)


Miután a nehezét megoldottam, már csak a bőrfelület kezelése maradt hátra. Egy rész méhviaszt és egy rész tiszta shea vajat felolvasztottam, s ezzel alaposan átkentem a cipő felületét.


Az alábbi kép jobb oldalán levő cipőnél látni, hogy a lyukacsos, mintás rész még nincs átkenve teljesen. Szembetűnően jót tett a kényeztetés a cipőnek. Ezentúl az üzleti ápolószerekről is meg lehet feledkezni...


Így a kedves topánkák téli álomra hajthatják fejüket, s remélhetően még sok nyári élményben lesz részük!

Te már próbálkoztál cipőjavítással? Ha van tapasztalatod, oszd meg velünk :)


2018. szeptember 20., csütörtök

Növényi tejek I. rész

Van, aki ételtolerancia okán, van, aki kíváncsiságból kísérletezik növényi tejek elkészítésével. Magam az utóbbiak táborát erősítem, ugyanis egyre inkább foglalkoztatnak a tudatos gasztronómiai kalandok. Elsőként a szójatejjel ismerkedhetünk meg közelebbről a Növényi tejek c. sorozatunkban. 

A szója az ázsiai kontinensen egy régóta kedvelt élelmiszer, és az európai fogyasztók körében is úgy terjedt el, mint az ázsiai csodabab. Bár az utóbbi időben már olyan cikkeket is találunk a szójáról, hogy mégsem annyira egészséges, mint azt egyébként gondolták. Az egymásnak ellentmondó kutatási eredményeket nem tekintve azt elmondhatjuk, hogy cseppet sem ártalmasabb, mint bármilyen más élelmiszer. A kulcs, mint mindenben, a mértékletességben leledzik. Ami biztos, hogy nagy a B-vitamin- és többszörösen telítetlen zsírsav-tartalma, gazdag kalciumban,  folsavban és a szelénben. Külön érdekesség, hogy teljesen koleszterinmentes ez a hüvelyes növény.

Táncoló szójababok a beáztatásra várva
Szójatej otthon készítve

Két alapvető hozzávaló szükséges a szójatej elkészítéséhez: a szójabab és a víz. Egy liternyi tejhez 200 grammnyi szójababra van szükségünk. Jól átmosva, és egy éjszakára vízben áztatva a babok készen állnak az átalakulásra.

7 deciliter vízzel alaposan turmixoljuk össze a megpuhult babszemeket, majd további 7 deciliter vízzel felöntve kezdjük el felforralni az egyveleget. Nagyon fontos, hogy olyan edényben tegyük ezt meg, melynek vastagabb alja van, azaz nem hajlamos a leégésre. Érdemes alkalmanként még így is megkeverni a hevülő folyadékot. Miután elkezd forrani a nedű, vegyük takaréklángra a tűzhelyet, és további 15-20 percig főzzük - időnként megkavargatva. Ezután hagyjuk a folyadékot kicsit kihűlni, majd gézanyagon, vagy bármilyen szűrőruhaként is jól szolgáló tiszta konyharuhán keresztül szűrjük le a tejet. A fennmaradó szójapüré - japán hagyomány szerint okarának nevezik - tovább hasznosítható, viszont erről egy következő blogbejegyzésben értekezem majd érdemben.

Az elkészült tej 3-4 napig is eláll a hűtőben. Ízesíthető kakaóval, mézzel, ugyanúgy használható főzéshez, a reggeli müzlihez is kiváltképp illik.

Natúr szójatej

Szójatej a kozmetikumokban

Egy kis szójatej felhasználásával remek arcradírt készíthetünk magunknak az alábbi recept szerint:
60 gramm cukrot keverjünk össze 15 ml szójatejjel és 5 ml olívaolajjal. Mennyiségben ez elég egy zuhanyzás előtti testradírozásra, vagy háromszori arckényeztetésre. Fontos, hogy a masszát tartsuk hűtőben, ha egyszerre nem használnánk fel.

A szójatej magában arctisztításra is alkalmas. Ha egy kis arctörlőt a növényi tejbe mártunk, lemosva vele arcunkat hagyjuk, hogy a folyadék megszáradjon a bőrön, majd 10 perc után langyos vízzel öblítsük le.

A boszorkánykonyha ajtajait kitárni: kísérletezésre fel!

A fiatalító arcradír is elkészült




2016. március 19., szombat

De nem vagy büdös? Avagy a szódabikarbónáról, mint dezodor


Ha jól emlékszem, májusban lesz egy éve, hogy egyszer főzőcsokit keresve az egyik nyitrai kisboltban megakadt a szemem egy tégelynyi szódabikarbónán. Kb. 40 centbe kerülhetett és emlékszem, csak annyi futott át az agyamon: „Nem erről beszéltünk a Vissza a természethez csajokkal, hogy dezodornak is pompás?” Gondoltam, ha nem, akkor majd sütök vele, de most beteszem a kosárba. (Nagy izgatottságomban persze a főzőcsoki a polcon maradt.)

Hazavittem hát Szódit. Első lépés: hová tegyem? A konyhába vagy a fürdőszobába? Most akkor tényleg nem lesz gyöngyházkivonatú selyemtapintású púderillatú dezodor a polcomon, hanem EZ?!
És mivel én ilyen impulzív vagyok: fogtam és kivágtam a dezodoromat a kukába. Szódi a fürdőszobában kapott helyet.
 
Reggel, szokásomhoz híven késve ébredtem, kapkodva reggeliztem és pocsolyákat hagytam magam után a kádból kipattanva. Rutinosan nyúlnék a dezodoromért, erre Szódi ott csücsül és vár. „Nagyszerű!” gondoltam. „Ezt biztos be kellett volna keverni valamivel vagy 45 fokban Mekkának fordítani vagy tudomisén … de mindenesetre mit kezdjek vele kutyafuttában???” Már szemeztem a kukával, hogy talán mégiscsak guberálni kéne és bocsánatért esedezni a régi dezodornál…

De feltámadt bennem a gyerek. Az egyszerű, a praktikus. Anno ha megnyaltam az ujjam és úgy dugtam a pudingporba, rátapadt, igaz? Na, akkor most a fürdéstől nedves ujjal megtámadtam Szódit és csak simán bedörzsöltem vele a hónaljamat, amely még szintén picit nedves volt. És voilá! Szódi beszívódott, a maradék lepergett. „Fogsz te még sírni, majd ha foltos lesz a fekete félújúd tőle!” fenyegettem magam. És spuri munkába.

És ettől a naptól kezdve mind a mai napig ez így ment. Hazaérve: se folt, se ragacs, se szag. Mivel Szódi ilyen jó volt hozzám, nemsokára beszereztem neki egy gyönyörű mintás fémdobozt (egyenesen Törökországból). Szódi utazni is szeret és bírja a hideget-meleget, csak a nedvességet nem. Ezért is a jól zárható fémdoboz. Bírja a sietést, kocogást, izgulást és legfőképp: a kabinos tolmácsolást: amikor 200%-on pörög benned az adrenalin és próbálsz egy szinte légmentes, 2x2 méteres kabinban szimultántolmácsolni másfél órán át és Szódi ezt is kibírja, akkor véleményem szerint, bizonyított.

- De nem vagy büdös? – kérdezte tőlem egyszer egy kolléga, akinek meséltem Szódiról.
- Hát, ha kérdezned kell és nem érzed, szerintem nem – próbáltam lazára venni. Szerintem azóta az ő alumíniumos bolti dezodora is egy kukában pityereg.

Akkor most hogy?

1. Vegyél egy zacskó/tégely/doboz étkezési szódabikarbónát! (kb. 100g/20cent/pár hét)
2. Vidd haza!
3. Tedd a fürdőszobapolcra!
4. Nedves kézzel nedves bőrre vidd fel!
5. Szeresd-használd-szeresd a környezeted-reklámozd!
6. Jutalmazd meg egy szép dobozkával
J

U.i: Kezdd el most, ne a nyári kánikulában! A szervezetednek azért kelleni fog 5-10 nap átállni. Száraz sem maradsz (de ez a bolti dezodorokra is igaz), ezért ajánlom a váltást még kora tavasszal.