zero waste.

Kevés szabadidőnket nem blogírásra fordítjuk, hanem inkább jó kis programokat próbálunk összehozni. Ilyen a december 14.-ére tervezett ajándékkészítő worshopunk, amire mindenkit szeretettel várunk! Előre láthatóan az új év elején kicsit megállunk majd pihenni, legalábbis ami a programjainkat illeti. Talán akkor több idő jut majd a blogírásra ;)

Addigis fogadjátok szeretettel az első fordításunkat, amit Pflum Dorinának köszönhetünk. Egyenesen Skóciából küldi nektek!

2 éve nem termeltem semmiféle szemetet.

A nevem Lauren, 23 éves vagyok, New York-ban élek és nem termelek szemetet. Komolyan. Nincs kuka, semmi, ami a szemétlerakóba mehetne. Semmi.

Tudom, mire gondoltok. Ez a csaj biztos egy igazi hippie. Vagy hazudik. Vagy nem is létezik. Biztosíthatlak róla, hogy egyik sem igaz, igenis létezem.

Nem mindig éltem úgynevezett ’zéró hulladék’ életmódot.

Körülbelül 3 éve kezdtem el változtatni, amikor környezetvédelmet tanultam az NYU-n. Akkoriban az olajgyárak ellen tiltakoztam, és egy klub elnöke voltam, ami hetente összegyűlt, hogy környezettel foglalkozó témákról beszélgessen. Úgy képzeltem extra környezetvédő vagyok, vagy, ahogy a nagymamám hívott, igazi „faölelő”. Mindenki fenntarthatóságért küzdő lányként gondolt rám, szóval ez azt jelentette, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a Föld érdekében, ugye?

Dehogy.

Az egyik órámon volt egy diák, aki mindig műanyag zacskóban hozta a műanyag dobozos kajáját, műanyag vizesflakonját, műanyag evőeszközeit és a zacskós chips-ét. Minden egyes óra után végignéztem, ahogy ezeket kidobja a kukába, és ez borzasztó dühössé tett. Csak puffogtam és fintorogtam, de sose mondtam vagy csináltam semmit. Csak haragudtam.

Egyik nap kifejezetten bosszús voltam óra után, hazamentem, hogy vacsorát csináljak és megpróbáljam elfelejteni az egészet, de amikor kinyitottam a hűtőmet lefagytam. Rájöttem, hogy a benne megtalálható minden egyes árucikk vagy be volt vonva vagy csomagolva, vagy így vagy úgy, de műanyagba.

Életemben az először, azt kellett mondanom magamra:  „te képmutató”. Én a zöld lány voltam, nem a műanyag lány! Mi a fenét csináltam egész életemben? Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy minden műanyagot eltávolítok az életemből.

A műanyag elhagyása azt jelentette, hogy meg kellett tanulnom elkészíteni minden eddigi készen vásárolt, csomagolt termékemet.

Ebben minden benne van a fogkrémtől a tisztítószerekig, minden, amiről fogalmam sem volt hogyan kéne hozzáfogni, úgyhogy rengeteg online kutatás alapján kellett megtanulnom. Egyik nap egy ZeroWaste Home című blogra akadtam. Bea Johnson, egy kaliforniai kétgyermekes anyuka és feleség hulladékmentes életét követte.

Addigra nagyjából minden műanyagot kirekesztettem az életemből. Arra gondoltam „ha egy 4 tagú család képes a hulladékmentes életmódra, akkor nekem, (akkoriban) 21 éves szingli New York-i lányként, szintén képesnek kell lennem rá.”

Szóval hogy jutottam a zéró műanyagtól a zéró szemétig?

Először is befejeztem a csomagolt termékek vásárlását, és elkezdtem a saját tasakjaimat és üvegeimet feltölteni a szupermarketek tömegárus részlegén. Nem vettem több új ruhát, áttértem a használtruhákra. Továbbra is magamnak készítettem a tisztálkodási- és szépségcikkeimet. Jelentősen lefaragtam a tárgyaimból: eladtam, jótékonyságra ajánlottam vagy elajándékoztam a fölösleges dolgaimat, mint például egy kivételével mind a 6 ugyanolyan spatulámat, 10 farmert, amiket gimi óta nem hordtam, és kismilliárd dekorációs kacatot, amik lényegében semmit nem jelentettek számomra.

Mindenekelőtt pedig, elkezdtem megtervezni a potenciálisan pazarló szituációkat; először is nemet mondtam a bárokban a szívószálakra a koktélokhoz, műanyag vagy papírzacskókra a boltokban, valamint a blokkokra.

Persze ez a változás nem egyik napról a másikra történt.

A folyamat több mint egy évet követelt, és rengeteg erőfeszítést. A legnehezebb rész az volt, hogy szigorú pillantást vessek magamra, mint környezetvédelem szakosra, a fenntarthatóság ragyogó jelzőfényére, és rájöjjek, hogy az életemet nem a moráljaimnak megfelelően élem.

Rájöttem, hogy ugyan lelkiismeretesen törődtem bizonyos dolgokkal, nem igazán testesítettem meg a saját filozófiámat. Amint ezt elfogadtam, megengedtem magamnak, hogy változtassak ezen, és azóta is minden egyes nappal jobb az életem. Íme, egy két módja hogyan is javult az életem mióta szemétmentessé tettem:

1.     Spórolok

Mindig bevásárló listával megyek vásárolni, ami azt jelenti, hogy fel vagyok készülve és nem dobok semmit a kosárba hirtelen felindulásból. Emellett, ha tömegárut veszel, nem kell fizetned felárat a csomagolásért. Ha a szekrényemet nézzük, nem vásárolok új ruhákat, csak használtruhát veszek, így igencsak leértékelve kapom a ruháimat.

2.     Egészségesebben étkezem

Mivel csomagolatlan ételeket veszek, az egészségtelen lehetőségeim limitáltak. Ehelyett rengeteg organikus zöldséget és gyümölcsöt eszek, ömlesztett teljes kiőrlésű gabonát és hüvelyeseket, valamint sok idény-, helyi ételt vásárolok, mivel a helyi piac csomagolatlan áru kínálata igazán remek.

3.     Boldogabb vagyok

Mielőtt magamévá tettem volna a ’zéró hulladék’ életmódot, fel alá rohangásztam a szupermarketekben, mert nem rendesen vásároltam, gyorskaját rendeltem, mert nem volt otthon mit ennem, folyton a drogériába járkáltam ezért a testradírért vagy azért a krémért, és folyton takarítottam, mert annyi cuccom volt.

Most egy átlagos hetem egy vásárlásból áll, amikor is minden hozzávalót megveszek, amire csak szükségem van. Ez az egy út nem csak az ételekből áll, hanem a takarító és szépségápolási cikkekből is, hiszen ezek mindegyike, amit manapság használok elkészíthető szimpla, mindennapos hozzávalókból. Ez nem csak egyszerűbb, de stresszmentes és egészséges is (semmi mérgező vegyi anyag).

Sose gondoltam volna, hogy tudatosan választva azt, hogy ne termeljek hulladékot egy minőségi életet hoz magával. Azt hittem csak annyit jelent, hogy többé nem kell kivinnem a szemetest. De ami először csak egy életmód-változtatási döntés volt, később egy blog lett. A Trash is for Tossers, ami szinte katalizátor a beszélgetéshez érdekes, hasonló gondolkodású emberekkel, és új barátok szerzésére.

Mára odáig fejlődött, hogy otthagyjam a remek diploma utáni munkámat, mint a NYC Department of Envrionmental Protection Fenntarthatósági Manager-e, hogy belekezdjek a saját zéró-hulladék cégembe, The Simply Co. néven, ahol saját kezűleg készítem és adom el azokat a termékeket, amiket az utóbbi két év alatt megtanultam elkészíteni.

Nem azért kezdtem ezt az életmódot, hogy számot adjak vagy példát mutassak, azért kezdtem, mert a hulladékmentes életmód számomra az abszolút legjobb módja annak, hogy úgy éljek, ahogy az megfelel mindennek, amiben csak hiszek.


Eredeti cikk