karácsony.

Nem tudom, hogy hivatalosan is létezik-e az angol ‚homemade life‘ kifejezés, de nekem nagyon tetszik. Házikészítésű élet. Furán hangzik, de valami igazit takar. Valami olyasmit, ami összefüggésbe hozható a karácsonnyal. Igaz, addig még van bőven időnk, de a különböző áruházak már kihelyezték a karácsonyfát – ami szerintem eléggé illúzióromboló már novemberben -, és csilli-villi ajándékoktól roskadoznak a polcaik. 

Iszonyatosan fel tudok háborodni, amikor az ajándékvásárlásnál egy árkategóriának akar valaki megfelelni ahelyett, hogy (csakis és kizárólag) az örömszerzést tűzné ki célul. Lehet, hogy már teljesen elavult klisé, miszerint a karácsony a szeretet ünnepe. A fogyasztói társadalomban ez a fogyasztás ünnepe, és nekem úgy tűnik, hogy mindenki ezzel kezd azonosulni.

Szinte minden évben megfogadom, hogy nem leszek lusta,
és gyűjtök majd elég gyógy- és fűszernövényt házi keverésű teákhoz.
Talán majd jövőre... 

Nekem azért olyan szimpatikus a ‚sajátkészítésű élet‘, mert lehetőséget ad, hogy kiszakadjak ebből az uniformizált világból, ami körülvesz. Saját magam készíthetem a dolgaimat, legyen az étel, ruha, ajándék, vagy bármi más. Tőlem minden évben kap valaki sajátkészítésű dolgot. Gyertyát öntök, párnahuzatot varrok, bon-bont vagy fürdőgolyót készítek. Az ötletek sora végtelen. Idén is nagyon jókat találtam ki, de azt még nem árulhatom el.
Sokaknak a karácsony óriási anyagi megterhelést jelent , ami valljuk be, elég idegenül cseng a karácsony csupa-öröm hangulatfellegében. Régen pont az ösztönzött a kreativitásra, hogy nem volt pénzem nagyszerűbbnél nagyszerűbb ajándékokra. Ma meg már elvből se vásárolok. Legalábbis nem ész nélkül. Előszöris alaposan megfontolom, hogy mi az, aminek valóban örülne az ajándékozott. Ha nem találok ilyet, akkor biztosan olyat veszek, aminek legalább hasznát veszi az illető. Apu elég sokszor kapott tőlem zoknit, és úgy tűnt, hogy ötödszörre is örül neki. Legalábbis reklamált, amikor mégsem kapott. A szüleimnél mindig nyerő ajándék a kávé is. Persze nem olyan, amit nap, mint nap isznak, hanem minimum fair trade és különleges. Pont azért van ilyen kávéra pénzem, mert a legtöbb ajándékra egyáltalán nem kell költenem.

Süti az üvegben! Elkészítés itt.

Nálunk könyv is gyakran kerül a fa alá. Kifejezetten örülök neki, ha használt példányt kapok. Hiszen annak története van. De főleg azért, mert kisebb környezetszennyezéssel jár. Aztán majd jól kölcsönadom az ismerőseimnek is, hogy ‚bevégezhesse sorsát‘. Használt könyvet vásárolhatsz antikváriumban, odaadhatod a sajátod, vagy beszerezheted a rukkoláról, ami egy csúcsszuper magyarországi kezdeményezés: „A rukkola nemes egyszerűséggel könyvcserélésről szól. Találkozhatsz itt emberekkel, akiknek van olyan könyvük, amit szívesen elküldenek másoknak, akik szeretnék elolvasni és te is felteheted az otthon lapuló feleslegessé vált példányaidat, hogy a többiek elhappolhassák maguknak azokat. Valódi könyvek cserélnek valódi gazdát egy virtuális felület segítségével.”

Minden azt sulykolja (az az átkozott média), hogy a használt nem jó, vegyél újat. VEGYÉL ÚJAT. Hülyeség. A használt dolgok nagyszerűek. Nekem rengeteg játékom volt gyerekkoromban. A hugomnak meg még több. A padláson porosodnak, és várnak. Elvileg a majdani unokákra, akik ígyis-úgyis kapnak majd új játékokat. Sajnálom őket, ezért a családban levő gyerkőcök általában ezek közül kapnak ajándékot (na, most lebuktam). Néha kézművesektől vásárolok. Tavaly óriási sikert aratott a Marbushka egyik társasjátéka: "A játékokat főként kézi munkával készítjük, környezetbarát anyagok felhasználásával (fa, papír, féldrágakövek), mert hisszük, hogy a gyermekeket körülvevő tárgyi kultúra legalább olyan fontos mint az értelmüket csiszoló nevelés."

Különben a csomagolásra is érdemes odafigyelni. Én minden évben elteszem a még felhasználható csomagolópapírokat. Tegyétek el ti is, és használjátok fel a következő évben. Ez nem ciki! Az a ciki, ha valaki azt gondolja, hogy csak a fogadhoz vered a garast. Pedig fákat mentesz meg, energiát spórolsz, mérgező festékek használatát csökkented. Egész jó kis ajándék karácsonyra a Földünknek, nem igaz? 

A másik kedvencem a festett újságpapír. Mindig gondot okoz ugyan az olyan oldalak megtalálása, amin nincs szó politikáról, de legfeljebb több festéket teszek az olyan helyre. Természetesen festéket még véletlenül sem pazarlom, mindig a palettámon maradó felesleget kenem a majdani csomagolópaírra :)

A felsorolást a végtelenségig folytathatnám, de úgy elég unalmassá válna már ez a bejegyzés. A facebook oldalunkon további ötletekre akadhatsz ajándékokhoz itt, csomagoláshoz itt, adventi naptárhoz pedig emitt.

Ugye senki sem gondolja, hogy az ajándékkészítés a gyerekek kiváltsága?

élménybeszámoló.

Az első ökonapot délelőtt 10 körül igazán stílusosan kezdtük. Norbi éppen hozta be a nagy tükröt - ami ugye elengedhetetlen része a ruhapróbálgatásnak -, amikor valamit hall a háta mögött. Éppen egy ló sétált el a kapu előtt, és szerette volna, ha az utókor is tudomást szerez erről. A kedvesem pedig közölte, hogy "oké, hogy ökonap, de azért ez egy kicsit túlzás..." Egyszóval a napom lókaki gyűjtéssel kezdődött, de ez egy cseppet sem lombozott le. Sőt, felmerült olyan ötlet is, hogy a legnagyobb kupacba tűzünk egy zászlót, amire ráírjuk, hogy 'ökonap' :D

Kicsit még félszegek voltunk, amikor kettő körül megérkeztek az első résztvevők, de aztán belerázódtunk a dolgokba, és csodás dolgok készültek. Nemcsak a kicsikre gondoltunk: fűfejek és állatfigurák mellett lehetett ékszereket is készíteni faágból, pisztáciából, almamagból. Bár kétségkívül a fűfejek voltak a legnépszerűbbek mind közül, és a felnőttek is inkább ezt a foglalkozást választották. 

Közben vetítettük A hülyeség kora c. filmet, hogy az odakallódó apukák se unatkozzanak. Remélem érdemes volt :)

Az ökonappal kapcsolódtunk egy jótékonysági kupakgyűjtéshez is (egy beteg kisfiú megsegítésére gyűltek a kupakok). Bár mi inkább azon vagyunk, hogy senki se használjon PET palackot, egyelőre beértük annyival is, hogy a kupakjai jótékonykodjanak, más részei pedig kreatív alapanyagokká váljanak. 
Ha már itt tartunk, szólok, hogy a szemetet ökonaphoz méltóan szelektíven gyűjtöttük. Legközelebb elviszem a gilisztakomposztomat is, hogy a teafilterek és papírzsebkendők humuszként végezhessék életútjukat.

Időben nem csúsztunk, elég jól sikerült a szervezés. Azt hiszem, hogy fél ötkor neki is fogtunk a gesztenye-mosószer készítésnek. Az érdeklődés nagyobbnak bizonyult, mint amire számítottunk. Volt, aki be sem fért a kis konyhába. Sajnos kicsit már túl vagyunk a gesztenyegyűjtő időszakon, úgyhogy lehet, hogy ennek folyamatáról csak jövőre íródik külön cikk. Vagy szeretnétek még az idén?

Az előadásom egyébként meglepően kevés dadogással sikerült, azt hiszem erre joggal lehetek büszke :)

Ezután már csak a Tárgyaink története c. film vetítése, a nyeremény-szatyor kisorsolása valamint a ruha- és minden más csere-bere volt hátra. Ami a csere-berét illeti legközelebb valószínűleg csak ruhákat és könyveket lehet majd hozni, a minden mást pedig a facebook 'Lomtalanítás' csoportjába várjuk. Bár úgy hallottam, hogy ezek között is valódi kincsekre találtak egyesek (egy zuhanyozócsővel igazán parádés eset történt), a ránk maradó holmival nem tudtunk mit kezdeni. A ruhákkal és könyvekkel nincs ilyen gond, mindig akad rászoruló, vagy szegény falusi könyvtár aki örül az ilyesminek. 

Mindent összevetve az egész fantasztikusan sikerült. Igaz, nem tolongtak különösképp a látogatók, de örülünk neki, hogy olyanok jöttek, akiket valóban érdekelt a téma. Rengeteg pozitív visszajelzést, és biztatást kapunk, úgyhogy nem is kérdés, hogy lesz-e folytatás!

Ennyi lenne dióhéjban. Aki lemaradt, jöjjön el legközelebb! :) 
Ha e-mailben szeretnél értesítést kapni legközelebbi akciónkról, ide elküldheted a címed: vissza.teremszethez@gmail.com
Ha pedig több képet szeretnél látni az ökonapról, kattints ide.

ökonap.

Szóval ökonap. Nehéz ebben az álmosító, esős időben lelkesen írni, pedig ez a poszt azt érdemelné, hiszen az ökonap csodásan sikerült!

„Nagyon ötletes a program, kedves a vendéglátás, ügyes a szervezés, remélem lesz folytatás!“

Csupa hasonlót mondtatok nekünk, és írtatok a vendégfüzetünkbe. Sokkal sokkal jobb visszhangot kapott az esemény, mint amire számítani mertünk. Bevallom, amikor először mesélte Norbi ezt az ökonap-ötletet, kicsit kételkedtem, hogy ez érdekelné a helyieket. Abszolút optimista és javíthatatlan idealista vagyok, de ha az ember néha kénytelen pesszimistákkal (bocsánat: ‚realistákkal‘) is beszélgetni, akkor elbizonytalanodik. Szerencsére bebizonyosodott, hogy a világ nem is olyan rossz, mint ahogy a ‚realisták‘ gondolják, és sokan eljöttek az ökonapunkra! :)

Megragadom az alkalmat, hogy ‚hivatalosan‘ is megköszönjem – Dóri és Norbi nevében is – a sok támogatást és segítséget a szülőknek, Noinak, Jocónak, Biusnak, Judkának és Adriánnak, Taminak, Natinak, és mindenkinek, aki a végén segített összepakolni! Na meg persze Balázsnak, aki a ránkmaradt (nem kevés) ruhát eljuttatja Alistálra az adománygyűjtésbe.

Sajnos még nem tudom a tegnap készült képekkel illusztrálni ezt a bejegyzést, de a héten megkaparintom a fotókat és írok egy élménybeszámoló-szerűséget is, hogy akik megtehették volna, de mégsem jöttek el, tudják miről is maradtak le. Szinte biztos, hogy lesz következő alkalom is! Ha nélkülem nem vágnak bele, akkor leghamarabb sajnos csak májusban. Pedig egy karácsonyi ajándékkészítő workshop sem lenne rossz ötlet...

Mindenesetre, ha nem szeretnél lemaradni semmi ilyesmiről, és ritkán látogatod a facebook-oldalunkat, elküldheted az e-mail címed a vissza.termeszethez@gmail.com-ra, amivel felkerülsz a levelező-listánkra. Senkit sem szándékozunk levélszeméttel elárasztani, viszont a feliratkozókat értesítjük majd a hasonló akcióinkról.

ajánló.

Összegyűjtöttem nektek pár hasznos oldalt, amik konkrétan a személyes kedvenceim. Sokat köszönhetek nekik. Főleg a megszerzett tudást, ami úgy érzem sokkal lényegesebb, mint amit az iskolában tanultam. De egyszerűen az is jó érzés, hogy vannak emberek, akik ezeket az oldalakat szerkesztik. Akik tesznek valamit a "világ megmentéséért". Ők (mi) vagyunk korunk szuperhősei! Hurrá!

Tudatos vásárló

Mert a tudatos vásárlás fontos. Az emberek sokszor nem értik, hogy mi a fenét csinálok (pl. nem veszek Nestlé terméket vagy nem használok olyan kozmetikumot, ami tele van vegyszerrel, és állatokon tesztelték). Úgy gondolják, hogy ez teljesen értelmetlen. Egy kisember képtelen megváltoztatni a világot. Igen. Egy kisember képtelen erre. De azt hiszem egyre többen kezdjük érezni, hogy a jelenleg elfogadott világkép nincs rendben. Ez az út nem vezet sehova. Dolgozunk, hogy vásárolhassunk, aztán még többet dolgozunk, hogy még többet vásárolhassunk. És egyre boldogtalanabbak vagyunk. 
A tudatos vásárlás fogalma elég összetett dolog. Ez az oldal segít eligazodni ezen a területen. Pénzünkkel szavazunk. Márpedig, ha szavazati jogot kaptunk, akár élhetnénk is vele.

Humusz Szövetség

A Humusz Szövetség oldalát ajánlom mindenkinek, aki hozzám hasonlóan elkötelezett híve szeretne lenni a hulladékcsökkentésnek. Náluk sok olyan hasznos tippet olvashatsz ezzel kapcsolatban, ami igazából nem is igényel túl nagy erőfeszítést. Higgyétek el, ha a hozzáállásunkon sikerül változtatni, már minden megy magától, mint a karikacsapás.

Ökoszolgálat

Náluk egy jópofa interaktív tudástárat találsz 'Jól lakni' címen. Főleg azoknak ajánlom, akik most kezdenek egy egészséges és környezetbarát személetet elsajátítani.

Antal Vali

Ezt az oldalt nem használom rendszeresen (mert nem tudok rajta eligazodni), de bármire keresek rá, a Google szinte mindig idevezet. Ajánlom azoknak, akik minden területen egy egészségesebb életre vágynak.

Lukrécia kencéi

Kozmetikumokat akár otthon is lehet készíteni. És szerintem nagyszerű móka! Így nem kerülnek bele tartósítószerek és egyéb mérgek, ráadásul környezetbarát. Állítólag olcsóbbra is jön ki, mintha a boltban vennénk, hiszen egy-egy jó nevű termék árának legalább 30%-a csak a reklám. 

Vegasztrománia és Zizi kalandjai

Ezek gasztroblogok lennének. Bár nem erősségem a főzés, sütni azért szeretek. De ha egyszer majd nekifogok, akkor azt hús nélkül fogom tenni. Be kell vallanom, hogy eddig egyik blogról sem készítettem el semmit, de azért meg szoktam nézni, hogy ha főznék, akkor mit főznék :D
Zizi kalandjaira csak nemrég akadtam rá, a nyers vegán sütik vezettek ide (még sosem készítettem olyat, de aki az Élet Éttermében belekóstol, nem fog csalódni). Csak kicsit zavar a sok egzotikus hozzávaló, hiszen ezeket általában a világ másik feléről kell ideszállítani.
A hús környezeti hatásairól pedig itt informálódhatsz. 


Experiment Selbstversorgung

Egy fiatal pár - Lisa és Michael - blogja az önfenntartásról német nyelven. Fogták magukat, és kiköltöztek egy tanyára. Az oldalon olvashatsz róluk, az élethez való hozzáállásukról, de hasznos tippeket is találsz. Szerencsémre pont náluk találtam rá a megfelelő elkészítési módra a vadgesztenye mosószert illetően. 

Free People Blog

Ő itt a kakukktojás. Ennek az a fő oka, hogy az angol (sajnos) nem az erősségem, így angol nyelvű oldalakon többnyire csak képeket nézegetek. Bár érdekes, hogy ha valamit magyarul nem találok, akkor először mindig angolul keresek rá. Ezen az oldalon szépek a képek, és gyakran találok érdekes recepteket, 'csináld magad' ötleteket, házi kozmetikumukat könnyű nyelvezettel. Arról, hogy száraz sampont ennyire egyszerű otthon is készíteni, itt olvastam először. Egyébként egy ruházati márka blogja. 


Ennyi lenne. Ha még eszembe jut valami, szólok. Lehet, hogy egyszer majd lesz könyv- és filmajánló is... Szeretnétek?

mert varrni jó.

Otthon vagyok! Gondolom feltűnt, hogy a facebook oldal újra rendszeresen frissül. Igen, otthon vagyok, és egy csomó dologra jut végre időm. Például varrni is. 

Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy új laptopot (tehát egy ideje hiperszuper sebességgel küldöm nektek a képeket), de nem volt hozzá táskám. Márpedig az új laptop megérdemel egy táskát. A régit már úgy örököltem, nem is volt túl nagy becsben tartva, meg egyébként is elég masszív és robosztus volt ahhoz, hogy kibírja az extra védelem nélküli hátizsákban hurcolást. Szóval szükségem lett egy laptop védő táskára, és varrtam egyet. Anyagot nem kellett vennem, még így is rengeteg maradék textil raktározódik a szekrényemben. Az eredmény kielégítő (szerintem nagyon is szép), anyu meg is dicsért, hogy egyre szebben varrok :)

Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy csatlakoztam a "Zacsi Böjt"-höz (csatlakozz te is!), ami annyit takar, hogy két hétig nem használhatok semmilyen műanyag zacskót, illetve csak a már  meglévőket, ha nagyon muszáj. Részemről ez semmi erőfeszítést sem jelent, műanyag táskát már ezer éve nem kértem a boltban, és a zacskókat is annyiszor használtam újra, ahányszor csak lehetett.

A varrógép még az asztalon volt, és közben azon zakatolt az agyam, hogy valóban milyen szép lenne az élet műanyag zacskók nélkül, és akkor... akkor eszembe jutott, hogy hát éppenséggel varrhatnék egy szatyrot, amit a várva várt ökonapon kisorsolhatnánk a résztvevők között. Nem is haboztam túl sokáig, egyből nekifogtam (mert ha jön az ihlet, akkor muszáj egyből nekifogni, nincs mese). A szatyor elkészült, így még egyel több okod lehet rá, hogy elgyere az első felsőszeli ökonapra! :) 

A fotókkal még a legkevésbé sem vagyok megelégedve, de csak ennyit tudtam kihozni a kis kompakt gépemből. Sajnos a napokban kijelentettem, hogy az elkövetkezendő tíz évben nem szándékozok új elektromos kütyüt venni, úgyhogy egy ideig ki kell bírnom használható fényképezőgép nélkül (legalábbis, amíg feledésbe merül ez a kijelentésem).

ökonap.

"Adott pár 'elvetemült' fiatal, akik folyamatosan próbálják megtalálni a kiskapukat, amelyeken csendesen kiszökhetnek a fogyasztói társadalomból. " 

Így kezdte Bius az esemény leírását - és milyen igaz :) Szerintem mostmár aztán igazán elindultunk a világmegváltás felé vezető úton.

Gyorsan leszögezem, hogy nem én voltam az ötletgazda, hanem Norbi és Dóri, de szóltak nekem, mert tudták, hogy nem maradhatok ki ilyesmiből. Én meg szóltam Biusnak, így immár négyen vagyunk elvetemedve, illetve öten, mert a hugomat (Noit) is belerángattam ebbe a dologba. 

Nehéz egy vasárnap délutánba belezsúfolni a világ átfogó megváltását, de azért igyekszünk. Lesz gyerekprogram (nemcsak gyerekeknek). Aztán felnőttprogram: átütő sikereket értem el a gesztenyéből mosószerkészítés területén. Erről mindenképp lesz majd blogbejegyzés is, de csak az ökonap után, hogy mindenképp eljöjjetek. Aztán lesz filmvetítés, csere-bere. Hogy a megunt dolgok ne a kukában végezzék (és ne is örök időkig a szekrényben porosodva). 

Erről kár is lenne tovább nyújtani a szót, inkább gyönyörködjetek a 'plakátunkban'! :)

mosás.

Először is bocsi a ritkuló bejegyzésekért. Nem fogom abbahagyni a blogolást, de még mindig nem szereztünk be internetet (lehet, hogy nem is fogunk), és kezd meghiúsulni az a lehetőség, hogy a szabadban netezzek. Itt a hegyekben bizony egyre hidegebb van, szeptember 13.-án már fehérlettek a közeli hegyek csúcsai.

De ez a bejegyzés egészen másról fog szólni. Egy újabb olyan téma – konkrétan a mosás –,  amit érdemes környezettudatosan csinálni. Egyrészt azért, mert ami a mosógépből kifolyik, az bekerül a vizeinkbe. Ha átböngészitek a („hagyományos”) mosószeretek összetevő listáját, meg fogtok lepődni, mennyi mérget tartalmaz. Márpedig ha méreggel mosunk, az mérgezi a vizeink élővilágát, meg azokat is, akik azokból a vizekből isznak. Többek között minket is. Minket duplán is, hiszen a mérgező anyagok éppúgy benne maradnak a ruháinkban, törölközőinkben, ágyneműinkben, mint a „kellemes” és friss illat. Szerencsére az alternatív, egészséges megoldások sok ecetben nemcsak minket és a természetet kímélik, hanem a pénztárcánkat is, íme:

1. Mosás természetesen

Én jó ideje mosólabdát használok, amit anyutól kaptam. Kb. 1000 mosásra használható, és nekem (és sok ismerősömnek is) nagyszerűen bevált. Általában nem túl koszosak a ruháink, így csak bedobom a mosódobba, és már indulhat is a mosás. Nagyon koszos ruháknál is elég a mosószer töredékét (20%-át) használni. Egyszeri befektetés, sokáig használható. Környezetbarát, és gazdaságos.

Szerintem már sokan hallottatok a mosódióról is. Én is kipróbáltam, hogy ajánlani tudjam, és teljesen meg vagyok vele elégedve. Bemásolok nektek egy ’reklámszöveget’, ami szerintem kivételesen nem átverés:

A mosódió a szappanfa-félék családjába tartozó Sapindus mukorossi termése, melynek természetes élőhelye India, Indonézia, Nepál és más Délkelet-Ázsiai országok, ahol évszázadok óta termesztik és használják mosáshoz. A mosódió héjban lévő anyag, a saponin, egy kitűnő mosóerővel rendelkező természetes szappan, ami víz hatására enyhén habzani kezd és kioldódik a mosódió héjából. Nem tartalmaz semmilyen káros vagy környezetszennyező anyagot, és 100%-ban lebomlik. Sőt a mosódió fákon terem, ami oxigént termel, így "előállításában" is rendkívül környezetbarát. Fáik talajvédő hatása is jelentős, mivel ezek a hatalmas, akár 15 m magasra is megnövő fák megakadályozzák a talajeróziót. További előnye még, hogy a termésben lévő saponin távol tartja az élősködőket, ezért nem szükséges permetezni. Különösen bőrbarát, csecsemők, kisgyermekek, érzékeny bőrűek és allergiások, vagy bőrbetegségben szenvedők számára is kitűnő mosószer. A mosódió a ruhákat is óvja, gyengéd a színekhez és a szövethez. Még a legfinomabb gyapjú és selyem mosására is alkalmas.

Természetes mosószerként a következő két módszer használható:
- Tegyél a csomagokhoz mellékelt vászonzacskóba 3-4 egész héjat, és tedd a mosnivaló közé a gépbe. 2-4 alkalommal újra felhasználható.
- Forralj 12-15 Mosódiót másfél liter vízben 30 percig. Az elkészült főzet vegyszermentes mosószer koncentrátum. A héjakat ki lehet dobni a komposztba. Kb. 40-50ml-t használj mosásonként, ez kb. 30 alkalomra elég.

Nekem mindkét módszer bevált. A főzetet csak kézi mosáshoz és mosogatáshoz használom, felesleges vele külön vesződni, ha mosógépet használunk.

Na meg persze ott van a jó öreg mosószappan, amit akár otthon is főzhetünk (én még sajnos nem főztem, így szívesen fogadok egy bevált receptet). Feltételezem senkinek sincs annyi ideje, hogy mindent kézzel mosson, de foltoknál nagyszerűen használható. Illetve szappanreszelékbőlgépbe való mosószert is lehet készíteni.

2. Öblítés természetesen

Ecettel öblítek. Fél literes palackban szoktam kikeverni az öblítőmet: kb. fél deci (10-12%-os) ecetet vízzel felöntök, és a hangulatomhoz illő illóolajat cseppentem bele. Az aktuális kedvenc a levendulás öblítő, amit saját készítésű levendulaecetből kutyulok. A levendulaecet egyébként egy sor más dologra is felszhasználható. Az öblítőt ugyanolyan arányban keverem, csak épp kevesebb (vagy épp semennyi) illóolajra van szükség, mert az ecet eleve levendulaillatú.
Az ecetes öblítés egyébként sima ecettel sem büdös. Egyrészt sok vízzel van higítva, másrészt meg száradáskor elpárolog. Illóolajat azért érdemes használni, mert fertőtlenít (főleg a teafa, citrom), és finom illata is lesz a ruháknak (levendula, narancs, kinek mi).
Az ecet ráadásul a mosógépnek is jót tesz (hiszen vízkőoldó) amellett, hogy a ruháinkat is puhává varázsolja. Na meg olcsó.

Én amióta természetesen mosok, undorodok a bolti mosószerek és öblítők szagától. Mint ahogy minden természetellenes „illattól”.

Készülök a fehérítésről is írni egy bejegyzést a jövőben, az interneten rengeteg natúr megoldást találtam erre a témára is. Jelenleg még tesztelés alatt állnak. Mostanáig nem nagyon volt dolgom fehér ruhákkal, azt az egy-egy pólót, ami véletlenül éppen fehér volt simán kimostam kézzel.

Remélem, hogy hasznát veszitek majd a fent leírtaknak, és ti is rátértek egy természetesebb útra. Ezzel (a pénzsóvár multikat leszámítva) mindenki csak nyerhet :)

virágok.

Szeretem a teát. Főleg a zöldet. Jázminvirággal. Ma már csak olyan teát iszok, ami szemmel láthatóan tealevelekből áll.

Aki hozzám hasonlóan szereti a teát, vagy vonzódik a Kelethez (Japánhoz), annak szívből ajánlom Okakura Kakuzó Teáskönyvét. Érdekes olvasmány, ami nemcsak a teáról szól, hanem többek között a virágokról is. Régóta utálom a vágott virágot. Pontosabban nem magát a növényt, hanem a tényt, hogy levágják. Személy szerint nem szeretem más élőlények hulláival körülvenni magam. Ez a hozzáállás már azelőtt megszületett bennem, hogy olvastam volna a Teáskönyvet, ezért aztán megnyugtatott a tudat, hogy nemcsak én tartom pazarlásnak, sőt egyenesen szörnyűségnek, ami az ünnepeinken történik. Számomra felfoghatatlan, hogy miért „illendő” és „kell” – miközben kész őrültség.

„Olyan őszintén és teljesen behódolunk életmódunknak, hogy tagadjuk a változás lehetőségét. Ez az egyetlen lehetséges mód – bizonygatjuk: holott annyiféle mód van, ahány sugarat húzhatunk a kör középpontjából.” [Thoreau]

A cserepes virág ajándékozását kedves gesztusnak tartom. Nemcsak magában hordozza az Életet, hanem a vele egy légtérben tartózkodó életminőségén is javít. Erről itt olvashattok bővebben.

Visszatérve a Teáskönyvhöz. Okakura Kakuzó és a régi japánok egészen másképp viszonyulnak a virágokhoz, mint a nyugati ember. Az egykori japán teamesterek és virágkötők mintegy vallásos tisztelettel viseltettek a növények iránt: „Történetíróink az első virágkompozíciót a korai buddhista szenteknek tulajdonítják, akik összegyűjtötték és – az élőlények iránti végtelen szeretetüktől vezérelve – vízzel teli edényekbe helyezték a vihartépte virágokat.”

Ha kedvet kaptál a Teáskönyv olvasásához, akkor online elolvashatod vagy letöltheted itt.

„Bármily szomorú is, nem hallgathatjuk el a tényt, hogy a virágokkal kötött bajtársi szövetségünk ellenére alig emelkedtünk állati énünk fölé. (…) Talán azért válik bűnözővé az ember, mert sohasem szűnt meg állatnak lenni. Semmi sem valósabb számunkra, mint az éhség, s a legfőbb szentséget saját vágyaink jelentik. Ereklyék sora porlad el a szemünk előtt, ám van egy oltár, mely örökkévaló, ahol tömjénrudakat égetünk az imádott bálvány, azaz saját magunk dicsőségére. Hatalmas az istenünk, és a pénz az ő prófétája! Leromboljuk a természetet azért, hogy áldozatot mutassunk be neki! Azzal dicsekszünk, hogy legyőztük az anyagot, pedig az anyag tett rabszolgáivá minket. Létezik bűn, amit nem követtünk még el a kultúra és a felemelkedés nevében?
Mondjátok csak, szép, szelíd virágok, ti, a csillagok könnycseppjei, akik a kertben nyíltok, kacéran bókolva a harmatról és napsugárról dúdoló méhek előtt, tudatában vagytok-e a rátok leselkedő szörnyű végzetnek? Álmodjatok, ringatózzatok, és incselkedjetek csak a nyár lenge szellőivel, amíg lehet. Mert holnap könyörtelen marok szorítja majd torkotokat. Leszakítanak benneteket, egyenként kitépik végtagjaitokat, és messze ragadnak békés otthonotoktól. A hitvány perszóna még tisztességesnek is tűnhet. Áradozhat, hogy milyen gyönyörűek vagytok, miközben ujjai közül véretek csöpög. De mondjátok csak, őszinte-e az efféle kedvesség? Előfordulhat, hogy olyasvalaki haját ékesítitek majd, akiről tudjátok, hogy szívtelen, vagy olyan ember gomblyukába kerültök, aki nem merne a szemetekbe nézni, ha emberek lennétek. Az is lehet, hogy szűk nyakú edénybe dugnak benneteket, melyben csak állott vízzel csillapíthatjátok pokoli szomjúságotokat, ami a hanyatló élet tünete.”

kézműves.

Imádom a saját készítésű dolgokat. Világ életemben szerettem alkotni, és mindig nagyon nagyon jó érzéssel tölt el, ha valamit létrehozok. Lehet, hogy most sokan azt gondoljátok magatokban „persze, könnyű annak, akinek tehetsége van hozzá”. Igen, ez részben igaz is, de rengeteg dolgot tehetség nélkül is létre lehet hozni. Másrészről pedig nem vagyok benne biztos, hogy a tehetség létező fogalom (a türelem viszont kétségkívül az). Szerintem ha valaki valamit nagyon akar, akkor arra képes is.

Utálok főzni. Sosem voltam nagy gurmé, azért eszek, hogy ne legyek éhes. Az az igazság, hogy lusta is vagyok, és ha egy sebtében megkent lekváros kenyér is csillapítja az éhségem, akkor minek vesződjek főzéssel órákat? Nincs motivációm. Viszont borzasztóan édesszájú vagyok. És vizuális alkat is. És sajnos elég sok időt töltök netezéssel. Tudvalevő, hogy jobbnál jobb gasztroblogok léteznek, amiken ínycsiklandó fotókkal illusztrált sütireceptekre lehet lelni. Szóval én csakis és kizárólag ilyen oldalakról sütök. Két motivációm is van: a képek sugallta hangulat és a fincsi nyalánkság. Igazából van egy harmadik motiváció is. Szeretném abbahagyni a bolti édességek vásárlását, és helyette csakis saját készítésűt enni. De erről már írtam: fogyasztói társadalom, bla bla. Nem akarok nagyon az agyatokra menni, de azért többnyire erről fog szólni az összes bejegyzés. Mert keresem a kiutat belőle.

Bár most, hogy Ausztriában vagyok úgy érzem egy kicsit visszaránt magába. Itt a boltban minden második termék bio, és az embernek az az érzése, hogy hát ez nagyszerű. Vásárolj, vásárolj, vásárolj. Hisz amit megveszel úgyis bio!

Ideje lenne visszakanyarodni oda, ahol elkezdtem. A saját készítésű dolgokhoz. Ezerféle dolgot lehet saját kezűleg készíteni. Használati és dísztárgyakat, testápolószereket, ételt.
Valójában szinte bármit, amire szükség lehet az Élethez. A gyári termelés indulása előtt is teljes életet éltek az emberek, még ha ez sokaknak hihetetlen is.
Képzeljetek el egy olyan világot, amiben nincs tömegtermelés. Amiben a bútorainkat a két utcával odébb lakó asztalos készítette, az étkészletünket a legközelebbi fazekas. Kérlek mellőzzétek a ’visszamaradt’ paraszt-élet asszociációt. Milyen nagyszerű lenne, ha nem mindenhol (minden általam lakott országban) IKEÁ-s poharakból kéne innom. Ha nem minden ember ugyanazokat a ruhákat hordaná. Ne értsetek félre, egyáltalán nem egy olyan képzet vonz, hogy mindenki egyedi legyen. Egyszerűen csak roppant unalmas ez az uniformizált világ.

Igaz, régen az motivált, hogy egyedi legyek. Csináltam ékszereket, varrtam táskát, ruhákat alakítottam át. Aztán ez a motiváció átváltozott: minél kevesebb holmi kerüljön a kukába, vagy éppen eleve lebomló természetes anyagokat használjak. Így lettek gyertyák gyertyacsonkokból, vagy ékszer pisztáciahéjból.
Ma már az motivál, hogy minél több dolgot megtanuljak a való Életről, és ne függjek a fogyasztói társadalom működésétől. Meg szeretnék tanulni kosarat fonni. Úgy igazán szépen, nem olyan kétséges kivitelben, mint amilyenek a nyári táborokból megmaradt kis kosarak. A fazekasság is érdekel. Tényleg nagyszerű lenne, ha saját étkészletet tudnék készíteni. Vagy a sajtkészítés. Csupa olyan tudás, amit nem is olyan régen még természetesnek vettek.
Valószínűleg erősen anakronisztikus vagyok, de nem igaz, hogy vissza szeretnék lépni száz évet az időben. Rendelkezem már annyi önismerettel, hogy tudjam magamról, abban a korban is nyugtalan lennék. Valószínűleg a modern világ vonzana. Csupán egy mai, huszonegyedik századi fenntartható életet szeretnék elérni, ami megtartja magának a múlt értékeit, és nem használja felelőtlenül a jelen lehetőségeit.

Kisemberhez méltó kis tettekkel járulok hozzá egy ilyen (álom)világ létrejöttéhez. Ilyen kis tett volt például, amikor otthon készítettünk tésztát (tagliatellet!) ahelyett, hogy a boltban vettük volna meg. A tojás otthoni volt, abban biztosak lehettünk, hogy a tyúkok nem szenvedték meg, hogy hozzánk jusson. A kész tésztát pedig egyből felhasználtuk helyben, szállítani és csomagolni sem kellett. 

Már csak arra a szintre kéne eljutni, hogy mindig magunk készítsük, de hát ugye a kényelem és lustaság nagy urak. Még azt is elérik, hogy az időhiányra hivatkozva mentegessük magunkat.