karácsony.

Nem tudom, hogy hivatalosan is létezik-e az angol ‚homemade life‘ kifejezés, de nekem nagyon tetszik. Házikészítésű élet. Furán hangzik, de valami igazit takar. Valami olyasmit, ami összefüggésbe hozható a karácsonnyal. Igaz, addig még van bőven időnk, de a különböző áruházak már kihelyezték a karácsonyfát – ami szerintem eléggé illúzióromboló már novemberben -, és csilli-villi ajándékoktól roskadoznak a polcaik. 

Iszonyatosan fel tudok háborodni, amikor az ajándékvásárlásnál egy árkategóriának akar valaki megfelelni ahelyett, hogy (csakis és kizárólag) az örömszerzést tűzné ki célul. Lehet, hogy már teljesen elavult klisé, miszerint a karácsony a szeretet ünnepe. A fogyasztói társadalomban ez a fogyasztás ünnepe, és nekem úgy tűnik, hogy mindenki ezzel kezd azonosulni.

Szinte minden évben megfogadom, hogy nem leszek lusta,
és gyűjtök majd elég gyógy- és fűszernövényt házi keverésű teákhoz.
Talán majd jövőre... 

Nekem azért olyan szimpatikus a ‚sajátkészítésű élet‘, mert lehetőséget ad, hogy kiszakadjak ebből az uniformizált világból, ami körülvesz. Saját magam készíthetem a dolgaimat, legyen az étel, ruha, ajándék, vagy bármi más. Tőlem minden évben kap valaki sajátkészítésű dolgot. Gyertyát öntök, párnahuzatot varrok, bon-bont vagy fürdőgolyót készítek. Az ötletek sora végtelen. Idén is nagyon jókat találtam ki, de azt még nem árulhatom el.
Sokaknak a karácsony óriási anyagi megterhelést jelent , ami valljuk be, elég idegenül cseng a karácsony csupa-öröm hangulatfellegében. Régen pont az ösztönzött a kreativitásra, hogy nem volt pénzem nagyszerűbbnél nagyszerűbb ajándékokra. Ma meg már elvből se vásárolok. Legalábbis nem ész nélkül. Előszöris alaposan megfontolom, hogy mi az, aminek valóban örülne az ajándékozott. Ha nem találok ilyet, akkor biztosan olyat veszek, aminek legalább hasznát veszi az illető. Apu elég sokszor kapott tőlem zoknit, és úgy tűnt, hogy ötödszörre is örül neki. Legalábbis reklamált, amikor mégsem kapott. A szüleimnél mindig nyerő ajándék a kávé is. Persze nem olyan, amit nap, mint nap isznak, hanem minimum fair trade és különleges. Pont azért van ilyen kávéra pénzem, mert a legtöbb ajándékra egyáltalán nem kell költenem.

Süti az üvegben! Elkészítés itt.

Nálunk könyv is gyakran kerül a fa alá. Kifejezetten örülök neki, ha használt példányt kapok. Hiszen annak története van. De főleg azért, mert kisebb környezetszennyezéssel jár. Aztán majd jól kölcsönadom az ismerőseimnek is, hogy ‚bevégezhesse sorsát‘. Használt könyvet vásárolhatsz antikváriumban, odaadhatod a sajátod, vagy beszerezheted a rukkoláról, ami egy csúcsszuper magyarországi kezdeményezés: „A rukkola nemes egyszerűséggel könyvcserélésről szól. Találkozhatsz itt emberekkel, akiknek van olyan könyvük, amit szívesen elküldenek másoknak, akik szeretnék elolvasni és te is felteheted az otthon lapuló feleslegessé vált példányaidat, hogy a többiek elhappolhassák maguknak azokat. Valódi könyvek cserélnek valódi gazdát egy virtuális felület segítségével.”

Minden azt sulykolja (az az átkozott média), hogy a használt nem jó, vegyél újat. VEGYÉL ÚJAT. Hülyeség. A használt dolgok nagyszerűek. Nekem rengeteg játékom volt gyerekkoromban. A hugomnak meg még több. A padláson porosodnak, és várnak. Elvileg a majdani unokákra, akik ígyis-úgyis kapnak majd új játékokat. Sajnálom őket, ezért a családban levő gyerkőcök általában ezek közül kapnak ajándékot (na, most lebuktam). Néha kézművesektől vásárolok. Tavaly óriási sikert aratott a Marbushka egyik társasjátéka: "A játékokat főként kézi munkával készítjük, környezetbarát anyagok felhasználásával (fa, papír, féldrágakövek), mert hisszük, hogy a gyermekeket körülvevő tárgyi kultúra legalább olyan fontos mint az értelmüket csiszoló nevelés."

Különben a csomagolásra is érdemes odafigyelni. Én minden évben elteszem a még felhasználható csomagolópapírokat. Tegyétek el ti is, és használjátok fel a következő évben. Ez nem ciki! Az a ciki, ha valaki azt gondolja, hogy csak a fogadhoz vered a garast. Pedig fákat mentesz meg, energiát spórolsz, mérgező festékek használatát csökkented. Egész jó kis ajándék karácsonyra a Földünknek, nem igaz? 

A másik kedvencem a festett újságpapír. Mindig gondot okoz ugyan az olyan oldalak megtalálása, amin nincs szó politikáról, de legfeljebb több festéket teszek az olyan helyre. Természetesen festéket még véletlenül sem pazarlom, mindig a palettámon maradó felesleget kenem a majdani csomagolópaírra :)

A felsorolást a végtelenségig folytathatnám, de úgy elég unalmassá válna már ez a bejegyzés. A facebook oldalunkon további ötletekre akadhatsz ajándékokhoz itt, csomagoláshoz itt, adventi naptárhoz pedig emitt.

Ugye senki sem gondolja, hogy az ajándékkészítés a gyerekek kiváltsága?

élménybeszámoló.

Az első ökonapot délelőtt 10 körül igazán stílusosan kezdtük. Norbi éppen hozta be a nagy tükröt - ami ugye elengedhetetlen része a ruhapróbálgatásnak -, amikor valamit hall a háta mögött. Éppen egy ló sétált el a kapu előtt, és szerette volna, ha az utókor is tudomást szerez erről. A kedvesem pedig közölte, hogy "oké, hogy ökonap, de azért ez egy kicsit túlzás..." Egyszóval a napom lókaki gyűjtéssel kezdődött, de ez egy cseppet sem lombozott le. Sőt, felmerült olyan ötlet is, hogy a legnagyobb kupacba tűzünk egy zászlót, amire ráírjuk, hogy 'ökonap' :D

Kicsit még félszegek voltunk, amikor kettő körül megérkeztek az első résztvevők, de aztán belerázódtunk a dolgokba, és csodás dolgok készültek. Nemcsak a kicsikre gondoltunk: fűfejek és állatfigurák mellett lehetett ékszereket is készíteni faágból, pisztáciából, almamagból. Bár kétségkívül a fűfejek voltak a legnépszerűbbek mind közül, és a felnőttek is inkább ezt a foglalkozást választották. 

Közben vetítettük A hülyeség kora c. filmet, hogy az odakallódó apukák se unatkozzanak. Remélem érdemes volt :)

Az ökonappal kapcsolódtunk egy jótékonysági kupakgyűjtéshez is (egy beteg kisfiú megsegítésére gyűltek a kupakok). Bár mi inkább azon vagyunk, hogy senki se használjon PET palackot, egyelőre beértük annyival is, hogy a kupakjai jótékonykodjanak, más részei pedig kreatív alapanyagokká váljanak. 
Ha már itt tartunk, szólok, hogy a szemetet ökonaphoz méltóan szelektíven gyűjtöttük. Legközelebb elviszem a gilisztakomposztomat is, hogy a teafilterek és papírzsebkendők humuszként végezhessék életútjukat.

Időben nem csúsztunk, elég jól sikerült a szervezés. Azt hiszem, hogy fél ötkor neki is fogtunk a gesztenye-mosószer készítésnek. Az érdeklődés nagyobbnak bizonyult, mint amire számítottunk. Volt, aki be sem fért a kis konyhába. Sajnos kicsit már túl vagyunk a gesztenyegyűjtő időszakon, úgyhogy lehet, hogy ennek folyamatáról csak jövőre íródik külön cikk. Vagy szeretnétek még az idén?

Az előadásom egyébként meglepően kevés dadogással sikerült, azt hiszem erre joggal lehetek büszke :)

Ezután már csak a Tárgyaink története c. film vetítése, a nyeremény-szatyor kisorsolása valamint a ruha- és minden más csere-bere volt hátra. Ami a csere-berét illeti legközelebb valószínűleg csak ruhákat és könyveket lehet majd hozni, a minden mást pedig a facebook 'Lomtalanítás' csoportjába várjuk. Bár úgy hallottam, hogy ezek között is valódi kincsekre találtak egyesek (egy zuhanyozócsővel igazán parádés eset történt), a ránk maradó holmival nem tudtunk mit kezdeni. A ruhákkal és könyvekkel nincs ilyen gond, mindig akad rászoruló, vagy szegény falusi könyvtár aki örül az ilyesminek. 

Mindent összevetve az egész fantasztikusan sikerült. Igaz, nem tolongtak különösképp a látogatók, de örülünk neki, hogy olyanok jöttek, akiket valóban érdekelt a téma. Rengeteg pozitív visszajelzést, és biztatást kapunk, úgyhogy nem is kérdés, hogy lesz-e folytatás!

Ennyi lenne dióhéjban. Aki lemaradt, jöjjön el legközelebb! :) 
Ha e-mailben szeretnél értesítést kapni legközelebbi akciónkról, ide elküldheted a címed: vissza.teremszethez@gmail.com
Ha pedig több képet szeretnél látni az ökonapról, kattints ide.

ökonap.

Szóval ökonap. Nehéz ebben az álmosító, esős időben lelkesen írni, pedig ez a poszt azt érdemelné, hiszen az ökonap csodásan sikerült!

„Nagyon ötletes a program, kedves a vendéglátás, ügyes a szervezés, remélem lesz folytatás!“

Csupa hasonlót mondtatok nekünk, és írtatok a vendégfüzetünkbe. Sokkal sokkal jobb visszhangot kapott az esemény, mint amire számítani mertünk. Bevallom, amikor először mesélte Norbi ezt az ökonap-ötletet, kicsit kételkedtem, hogy ez érdekelné a helyieket. Abszolút optimista és javíthatatlan idealista vagyok, de ha az ember néha kénytelen pesszimistákkal (bocsánat: ‚realistákkal‘) is beszélgetni, akkor elbizonytalanodik. Szerencsére bebizonyosodott, hogy a világ nem is olyan rossz, mint ahogy a ‚realisták‘ gondolják, és sokan eljöttek az ökonapunkra! :)

Megragadom az alkalmat, hogy ‚hivatalosan‘ is megköszönjem – Dóri és Norbi nevében is – a sok támogatást és segítséget a szülőknek, Noinak, Jocónak, Biusnak, Judkának és Adriánnak, Taminak, Natinak, és mindenkinek, aki a végén segített összepakolni! Na meg persze Balázsnak, aki a ránkmaradt (nem kevés) ruhát eljuttatja Alistálra az adománygyűjtésbe.

Sajnos még nem tudom a tegnap készült képekkel illusztrálni ezt a bejegyzést, de a héten megkaparintom a fotókat és írok egy élménybeszámoló-szerűséget is, hogy akik megtehették volna, de mégsem jöttek el, tudják miről is maradtak le. Szinte biztos, hogy lesz következő alkalom is! Ha nélkülem nem vágnak bele, akkor leghamarabb sajnos csak májusban. Pedig egy karácsonyi ajándékkészítő workshop sem lenne rossz ötlet...

Mindenesetre, ha nem szeretnél lemaradni semmi ilyesmiről, és ritkán látogatod a facebook-oldalunkat, elküldheted az e-mail címed a vissza.termeszethez@gmail.com-ra, amivel felkerülsz a levelező-listánkra. Senkit sem szándékozunk levélszeméttel elárasztani, viszont a feliratkozókat értesítjük majd a hasonló akcióinkról.

ajánló.

Összegyűjtöttem nektek pár hasznos oldalt, amik konkrétan a személyes kedvenceim. Sokat köszönhetek nekik. Főleg a megszerzett tudást, ami úgy érzem sokkal lényegesebb, mint amit az iskolában tanultam. De egyszerűen az is jó érzés, hogy vannak emberek, akik ezeket az oldalakat szerkesztik. Akik tesznek valamit a "világ megmentéséért". Ők (mi) vagyunk korunk szuperhősei! Hurrá!

Tudatos vásárló

Mert a tudatos vásárlás fontos. Az emberek sokszor nem értik, hogy mi a fenét csinálok (pl. nem veszek Nestlé terméket vagy nem használok olyan kozmetikumot, ami tele van vegyszerrel, és állatokon tesztelték). Úgy gondolják, hogy ez teljesen értelmetlen. Egy kisember képtelen megváltoztatni a világot. Igen. Egy kisember képtelen erre. De azt hiszem egyre többen kezdjük érezni, hogy a jelenleg elfogadott világkép nincs rendben. Ez az út nem vezet sehova. Dolgozunk, hogy vásárolhassunk, aztán még többet dolgozunk, hogy még többet vásárolhassunk. És egyre boldogtalanabbak vagyunk. 
A tudatos vásárlás fogalma elég összetett dolog. Ez az oldal segít eligazodni ezen a területen. Pénzünkkel szavazunk. Márpedig, ha szavazati jogot kaptunk, akár élhetnénk is vele.

Humusz Szövetség

A Humusz Szövetség oldalát ajánlom mindenkinek, aki hozzám hasonlóan elkötelezett híve szeretne lenni a hulladékcsökkentésnek. Náluk sok olyan hasznos tippet olvashatsz ezzel kapcsolatban, ami igazából nem is igényel túl nagy erőfeszítést. Higgyétek el, ha a hozzáállásunkon sikerül változtatni, már minden megy magától, mint a karikacsapás.

Ökoszolgálat

Náluk egy jópofa interaktív tudástárat találsz 'Jól lakni' címen. Főleg azoknak ajánlom, akik most kezdenek egy egészséges és környezetbarát személetet elsajátítani.

Antal Vali

Ezt az oldalt nem használom rendszeresen (mert nem tudok rajta eligazodni), de bármire keresek rá, a Google szinte mindig idevezet. Ajánlom azoknak, akik minden területen egy egészségesebb életre vágynak.

Lukrécia kencéi

Kozmetikumokat akár otthon is lehet készíteni. És szerintem nagyszerű móka! Így nem kerülnek bele tartósítószerek és egyéb mérgek, ráadásul környezetbarát. Állítólag olcsóbbra is jön ki, mintha a boltban vennénk, hiszen egy-egy jó nevű termék árának legalább 30%-a csak a reklám. 

Vegasztrománia és Zizi kalandjai

Ezek gasztroblogok lennének. Bár nem erősségem a főzés, sütni azért szeretek. De ha egyszer majd nekifogok, akkor azt hús nélkül fogom tenni. Be kell vallanom, hogy eddig egyik blogról sem készítettem el semmit, de azért meg szoktam nézni, hogy ha főznék, akkor mit főznék :D
Zizi kalandjaira csak nemrég akadtam rá, a nyers vegán sütik vezettek ide (még sosem készítettem olyat, de aki az Élet Éttermében belekóstol, nem fog csalódni). Csak kicsit zavar a sok egzotikus hozzávaló, hiszen ezeket általában a világ másik feléről kell ideszállítani.
A hús környezeti hatásairól pedig itt informálódhatsz. 


Experiment Selbstversorgung

Egy fiatal pár - Lisa és Michael - blogja az önfenntartásról német nyelven. Fogták magukat, és kiköltöztek egy tanyára. Az oldalon olvashatsz róluk, az élethez való hozzáállásukról, de hasznos tippeket is találsz. Szerencsémre pont náluk találtam rá a megfelelő elkészítési módra a vadgesztenye mosószert illetően. 

Free People Blog

Ő itt a kakukktojás. Ennek az a fő oka, hogy az angol (sajnos) nem az erősségem, így angol nyelvű oldalakon többnyire csak képeket nézegetek. Bár érdekes, hogy ha valamit magyarul nem találok, akkor először mindig angolul keresek rá. Ezen az oldalon szépek a képek, és gyakran találok érdekes recepteket, 'csináld magad' ötleteket, házi kozmetikumukat könnyű nyelvezettel. Arról, hogy száraz sampont ennyire egyszerű otthon is készíteni, itt olvastam először. Egyébként egy ruházati márka blogja. 


Ennyi lenne. Ha még eszembe jut valami, szólok. Lehet, hogy egyszer majd lesz könyv- és filmajánló is... Szeretnétek?