fogyasztás.

"A fogyasztói társadalom olyan társadalmat jelöl, ahol (az egyre növekvő számú) javak és szolgáltatások fogyasztása az emberi élet társadalmilag elfogadott célja, s egyszersmind sokak legfontosabb személyes motivációja."

Körülvesz a fogyasztói társadalom. A rengeteg butító reklám a tévében, a rádióban, a postaládánkban, az interneten, a fene tudja még hol. Fogyassz, fogyassz, fogyassz!


                                         

Az én célom nem az, hogy autóm legyen, plazmatévém, márkás ruhám, nagy házam. Az én célom egy kiegyensúlyozott boldog élet, és ez - ellentétben a közhiedelemmel - nem a mértéktelen fogyasztás útján fog megvalósulni.

És egyébként is. Miért támogatnám a vásárlásommal a világban történő szörnyűségeket? A multikat, akik ki akarják sajátítani a vizet, az anyatejet, a gyógynövényeinket? Azt, hogy gyerekeket fognak be rabszolgamunkára?

A fogyasztói társadalomban a vásárlásunk jelenti a szavazati jogot. Ha nem vásárolok olyan terméket, aminek az előállítását nem szeretném támogatni (mert például feleslegesen sok műanyagot használnak a csomagolásánál), és nem vásárolja meg más sem, kevés szavazatot kap. Ergó csökken a kereslet. Nincs rá igény. Nincs belőle profit. Persze én csak egy porszem vagyok, de hiszek a közmondásnak: sok lúd disznót győz.

Szeretnék teljesen kilépni a dolgozz-vásárolj-dolgozz-vásárolj mókuskerékből. Sok mindent tehetek ennek érdekében. Használt dolgokat vásárolok. Barterezek. Amire nincs szükségem továbbadom. Saját készítésű dolgokat használok, ajándékozok. Lehet, hogy az alapanyagot ugyan meg kell vásárolnom, de mégis kiiktatom egy ponton a fogyasztói láncot. Ráadásul pont azon a ponton, ahol a kereskedők a legnagyobb hasznot hajtják.

Persze az önellátástól így is nagyon távol vagyok, és bizony gyakran vásárolok dolgokat. Muszájból, vagy csak örömszerzésből – magamnak, másoknak. Szerencsére már egyre tudatosabb vagyok e téren is. Régen rengeteg felesleges dolgot halmoztam, ékszert, sálat, szép tárgyakat, de ma már át tudom gondolni, hogy valóban szükségem van-e ezekre, és már sikerül ellenállnom egy-egy szép bögrének is. Hurrá, siker!

Ha pedig vásárolok, akkor sem felelőtlenül. Mindenkinek ajánlom a Tudatos Vásárlók Egyesületének oldalát, ahol renget hasznos információ található különböző termékekről. Lehetőség szerint mindig az adott országban előállított terméket veszem. Ez nekem most éppen Ausztria, ahol a legtöbb bolti terméken azt is feltüntetik, hogy melyik régióból származik. Nem úgy otthon, ahol majd’ megpukkadok, amikor csak ennyi áll a csomagoláson: MADE IN EU.
Ha tehetem – szóval ha van rá pénzem –, bio terméket veszek. Csakhogy ami bio, az nem mindig öko. Szóval ha bio narancsot veszek, ami biztosan nem nálunk termett, azzal teljesen ellentmondok az elveimnek. De majd erre is gyúrok. Kevesebb déli gyümölcs, kevesebb kávé, zöld tea, és csokoládé. A legnehezebb a csokiról lenne lemondani. Már rengetegszer elhatároztam, hogy stílusosan fogok leszokni: csak minőségi és fair trade csoki. Költségben kábé ugyanott leszek, ahol most. Csak testsúlyban nem. Reklám mosoly, kivillanó fehér fogak: „Ezzel csak nyerhetsz!”

Még mindig nincs vége. Ott van még a csomagolás, hiszen a háztartási hulladék jelentős részét a sok-sok felesleges csomagolás teszi ki. Nálunk otthon (mármint a szülői házban) halmozódnak a bevásárlótáskák. De már megtanítottam anyut, hogy inkább mindig vigye magával a sajátját. Vagy legalább használja a már meglévőket többször. Én már évek óta nem kértem szatyrot vásárlásnál, ruhaboltban sem. Nem ciki, sőt!
De vegyük az élelmiszereket. Szerintetek nem őrültség zöldséget/gyümölcsöt műanyagba csomagolni?! A legtöbb helyen lehetőség van a tejet is saját üvegben hazavinni. Én csináltam már házi joghurtot is. Így tisztában vagyok az összetevőivel, és nem halmozom a műanyag poharakat sem. Újabb hipp hipp hurrá!

A megvásárolandó termékek összetevőiről már nem kezdek el írni, teljesen kifogytam a szuszból. De ne aggódjatok, arról is lesz majd szó. Egyszer. Remélem mihamarabb!